Cadaveres, Blind Myself, Cojones, Just For, Esdear @ Black Rock – 2011. május 21.

Buli anyagi részét illet?en nem lehetett panaszunk, ugyanis az öt banda koncertjére (mint már az el?z?ekben említettem), teljesen ingyenes volt a bejutás, aki meg még ingyen sört is akart volna mellé, annak üzenem, hogy ne legyünk már ennyire telhetetlenek, nah! Hátulüt?ként viszont említhetném, hogy az ilyen belép?mentes (muzikális) rendezvényekre a szél sajnos befúj mindenféle szemetet, de err?l majd kés?bb.

Cojones produkcióját valamikor januárban hallottam el?ször, bár akkor nem igazán fogott meg. Ki tudja miért, de lazán elment a fülem mellett, most viszont egészen bejött, durván szóló death-thrash zúzdájuk. (Szerintem az akkori hangosítás vagy éppen az apadófélben lév? hangulat lehet a ludas…) Énekes srác hangjában iszonyú potenciált lehetett kiérezni (csomó különféle magasságú illetve mélység? témát sikerült megszólaltatnia), de a rafinált riffek halmaza (modern váltások régi-vonalas elemekkel t?zdelve) is betalált nálam! Csak úgy sorjáztak debüt anyaguk (Los Cinco Muertes) tételei, amit elég vehemensen, és lendületesen nyomtak, úgyhogy összességében egy szimpatikus, fiatal banda képét vetítették felém. Gyors program szerint alig félórás játékid?t kaptak, az viszont baromira ott volt, s mivel többet is szerettem volna még bel?lük, hát koncert után megvásároltam lemezüket.

Rövid átpakolást követ?en egy gy?ri banda következett. A metálos-core m?fajában utazó Esdear-t meglehet?sen régen láttam, s mint kiderült, azóta átcserél?dött illetve hát kib?vült a tagság, és ezzel párhuzamosan komplexebb dalokat kezdtek írni. Nem vagyok e zsáner nagy ismer?je, úgyhogy nem is szeretnék laikus fejtegetésekbe bocsátkozni, úgyhogy csak annyit még róluk, hogy a lokálpatrióta közönség azon része vev? volt zenéjükre.

Némi serital kellett, hogy csússzon porzó torkomba, aztán pedig magától értet?d?en Tetemre hívott az este! A Cadaveres show-jának gerincét az ?sszel megjelent harmadik anyaguk, a Mindstream dalai adták, úgymint: Poison Thru Your Ears, These Eyes, Mindstream, Kicking Me, valamint a Static-X-re hajazó riffelés? Twenty-Twelve stb., de azért olyan klasszikusok is felt?ntek, mint az Elixir, Infest Your Mind, Seventh Heaven, szóval elég okot adtak tombolni! (BálnaVadÁszok feldolgozás lemezre készült Gumiszobát viszont nem játszották le, bármennyire is b?szen szerette volna azt egy sörben csúszó-mászó, beszórakozott rajongójuk, haha!) Mondanom sem kell, hogy a harapós groove-okra ezerrel tombolt a nép, némi pogó, némi ’bang, ja és elég szépen is szólt a cucc! És a hely is zsúfolásig megtelt. Koncert elején Balázs fogta magát, és egyszer?en lesétált a színpadról, és elt?nt a kocsma másik részében, amivel igencsak der?s pillanatokat okozott a közönségnek – mire nem jó a rádiós cucc, ugye?! Egyik dalban pedig az imént említett f? porond- és mókamester helyett Blind Myself-beli Csabi ugrott be helyette, mert ugye ez sem lehetett kihagyni, hehe!

Némi ital-technikai szünet, majd menetrendszer?en a Blind Myself érkezett a színpadra - Tóth Gerg? pedig régi tornaórákról ismer?s oldskool fehér atlétatrikó – fekete tesigatya kompozícióban újabb mosolyt csalt az arcunkra, haha!  Repertoárjukba saját dalokon kívül olyan mozzanatok is belefértek, mint Metallica kissé hácésített Enter Sandman-je, mely hatalmas ovációt és együtténeklést hozott, a „Hegyek között völgyek között zakatol a vonat” cím?, mindenki számára ismer?s összeállítást meg egészen konkrétan egy össznépi circle-vonatozás kísérte a már el?bb említett Csabival, mint önjelölt masinisztával. Ja, és amin újfent szakadtam: ingyen koncert lévén valahonnét mellém került két 17 év körüli, kakadura bel?tt hajú, nonfig-pólós, fityeg? fuxos diszkós egyén (!), akik jelzés szint? bólogatásokkal próbálták meg élvezni (az egyébként számomra is néha elég nehezen befogadható) a BM-dalokat, bár nem sok meggy?z?déssel, és inkább leléptek, muhaha!!  Többi iszonyatosan bevadult népnek a Pomogácsok és Lost In Space pedig csak hab volt a tortán, hogy mást ne mondjak.

Lett volna még egy banda ezen az estén, nevezetesen a Just For, de ?ket már sajnos nem vártuk meg, mégis egy klassz, minden tekintetben felüdít? hangverseny-élménnyel gazdagodtunk.

Murphy