Egy újabb nap a „MetálMekkában” - Metalfest Open Air Hungary 2011.06.03-05, 2. nap
A másnap mindig nehezebben indul. Egy fesztiválban az els? nap a ráhangolódásról szól, felveszed a ritmust és csak élvezed, ahogy végre a nyár legkellemesebb percei peregnek. A Metalfest Open Air Hungary a második napra is sok csemegét ígért.
A kés?i hazaérkezés és a séta jótékony hatása miatt elég nehezen készül?dtem össze, ezért sajnos a második nap csak a Skyforger második felére sikerült kiérnem. A szokásos buszos zötyköl?dés alatt megfogadtam, hogy jöv?re aztán tényleg nem fogok hazajárni, mert Budapesten belül is van távolság. Szóval amikor kiértem már javában szólt a Skyforger és mint utóbb kiderült az élvezetesebb felér?l maradtam le. No nem mintha az amit én hallottam rossz lett volna, de mindig érdekes látni, hogy egy banda hogyan kezeli a technikai problémákat és a fiúk ötösre vizsgáztak szombaton. A Koorpiklaanis szájíz megvolt nálam, de valahogy mégis csak annyi a közös a két bandában, hogy folkmetált játszanak. Míg a Koorpiklaani számomra már csak „puccarádé” és az atom részegségükön való mulatáson túl nem tudnak sokat nyújtani, addig ezek a lett fiúk nem tettek mást, mint ismét bizodalmat keltettek bennem a folkmetál iránt. A népi viselet és hangszerek, a remek hangzás és a színpadról áradó lendület magával ragadott mindenkit. A koncert végére elég heves ugrálás, táncolás alakult ki és a tömeg jókedv?en oszlott fel a koncert végén.
Egy rövid pihen? és sörtúra után következett a Vision of Atlantis, akiket már tavaly is meg akartam nézni Metalcampen, csak azon a forró nyári délutánon sürg?s h?sölésem akadt a vízparton. Mivel csillebércen strandolási lehet?ség nincs és a bels? h?t?szisztémám is feltöltöttem a megfelel? folyadékkal beálltam a gyér néz?sereg közé. A zene, hogy ?szinte legyek semmi újat nem tudott nyújtani, nem volt kiemelked?en jó, s?t szerintem még a hangzás is egy kicsit kásás volt, de valami mégis bent tartott. Az egész koncertnek volt valami hihetetlen kedves bája és mágiája. A hatások egyértelm?ek: Nightwish, Lacuna Coil... De hogy ?szinték legyünk van hova még fejl?dniük a srácoknak.
A soron következ? Stonehenge koncertet egy csöpp árnyékban, némi ned?vel és barátokkal együtt töltöttem el és ott kint nem hagyott bennem mély nyomott. Bár ekkor még nem is sejtettem, hogy kikb?l áll ez a zenekar. Ezért így utólag megfogadtam magamnak, hogy ha legközelebb szembe találkozom velük megnézem közelebbr?l, hogy mit tudnak a srácok. A While Heaven Wept koncertjére már feltölt?dve érkeztem, de a koncerten ismét a már-már megszokott „tömeg” fogadott. Az amerikai doom banda egy nagyon komor m?sort hozott magával, amivel szöges ellentétben áll az énekes, Rain Irving folyamatos mosolya. Azonban az egész valahogy mégis bekúszott a b?röm alá.
Némi h?sít? sör és baráti beszélgetés után végre elérkezett a várva várt Primordial koncert, szerencsére ezen a koncerten már többen tették tiszteletüket, mint a korábbi koncerteken. Akik itt voltak nem csalódtak ebben az ír bandában: keményen odatették magukat a színpadon. Sajnos a mai napra érzésem szerint valami technikai mal?r-átok ült, mert nekem ez a koncert sem volt egyben a hangzás tekintetében. A számukra el?irányozott egy óra alatt ledózerolták a közönséget többek között a No grave deep enough, Bloodied yet unbowed, Gods to the godless és Empire falls segítségével. Végre egy kell?en tökös el?adást láthattunk, ahol Alan Averill "Nemtheanga"b?ven kitett magáért a már jól megszokott külsején túl a jelenlétével. És a jelenlét alatt nem azt értem, hogy ott volt, hanem, hogy láthatóan minden egyes idegszálával ott volt és ahogy mondani szokták apait-anyait beleadott. Nem véletlenül volt nekem a tavalyi Twillight of the Gods az egyik legemlékezetesebb koncert a Metalfesten. Az utánuk következ? Stormwitch azonban már nem tudta lekötni a figyelmet, ezért inkább belevetettem magam a fesztiválon hömpölyg? tömegbe. A pénteki naphoz képest jóval többen eljöttek talán a szombat miatt, vagy talán a szombati zenekarok miatt.
Az este egyik f? attrakciója számomra egyértelm?en az Arch Enemynek kellett volna lennie. Angela és a többiek oda is tették magukat rendesen, de vagy az én készülékemben volt a hiba, vagy az övékben, mert most sajnos nem váltották be a hozzájuk f?zött reményeimet. Törékeny n? lévén és Murphy szerint természetesen nem sokat láttam, köszönhet?en a megn?tt létszámnak és az el?ttem tornyosuló széles hátaknak. Lábujjhegyem pipiskedve ugyan elcsíptem egy-egy képet, de a koncert számomra nem volt audiovizuális. Elhangzott t?lük az új albumról a Yesterday is dead and gone, de visszanyúltak többek között a régebbi albumokon szerepl? a Revolution begins, a Ravenous, a My apocalpise, a Dead eyes see no future, We will rise szerzeményükhöz is.
A koncert után mélyebb barátságot kötöttem egy sült hússal és némi sült krumplival, aminek hatására elkapott a totális kajakóma és az álmonhalás helyett inkább beiratkoztam egy Sabaton-féle jó kis átmozgató órára. Valami miatt mi magyarok odavagyunk ezekért a srácokért. Már az els? pár számnál szinte kézzel tapintható volt a feléjük áradó szeretett, amelyet ?k pedig visszasugároztak nekünk. Szóval a vége valamiféle kozmikus szeretet-körforgás lett. (Már ha egy kemény metál fesztivál kapcsán ilyet le lehet írni és nem túl nyálas. :)) A már-már hazánkba hazalátogató fiúk némi látvánnyal is készültek, ami négy lángcsóva formájában öltött testet. Robotzsarura hajazó öltözékében Joakim Brodén maga volt a megtestesült frontember: közvetlen, közlékeny és igen kellemes jelenség. Az este utolsó nagyszínpados koncertjén volt Ghost division, The white dead, 40:1, Into the fire, Aces in exile, és Metal medley.
Az el?z? napi tendencia a mai nap is megfigyelhet? volt: miszerint a nagyszínpad zárása után az energiaitalos színpadon megjelennek a talpalávalóra vágyó egyedek, akik önön és mások szórakoztatására ropják a különböz? örökbecs? rock slágerekre. A mai estét a péntekib?l okulva nem próbáltam meg sétával és éjszakai buszozással megspékelni, így más típusú járm? mellett döntve gyorsan haza is értem. Majd az ágyban végiggondoltam a másnap rám váró gyönyörédes koncerteket és végül mély álomba szenderültem.
Folyt. köv.
Gábriel
Infók:
https://www.facebook.com/metalfesthungary
http://www.hu.metalfest.eu/
A Metalfest Open Airs nyereményjátékot hirdetett, leírásért katt a linkre:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150191304898471&set=a.287702343470.137900.154200033470&type=1&ref=nf