Piknik a holdon a Hollywood Rose-zal

A háttérben ett?l függetlenül komoly munka zajlott a továbbiakban is, ennek eredménye lett 2010-ben egy EP, melyre 4 vadonatúj dal került, most pedig megszületett (és megjelent) a tagok  alkotómunkásságának köszönhet?en az újabb mérföldk? a banda történetében, az új nagylemez, Piknik a holdon címmel, a Hammerworld magazin július-augusztusi számának mellékleteként. Az els?, ami nekem felt?nt, hogy az el?z? lemezeket HR néven jelentették meg, ezzel választva el a tribute-vonalat a sajátszámostól. Most viszont ez a megkülönböztetés egyszer?en elt?nt, talán azért, mert az olvasók úgy általában nem biztos, hogy tudják, hogy ez a Hollywood Rose-t takarja.. Ez persze csak egyéni feltételezés, és a lényeget tekintve teljesen lényegtelen momentum.

Indítsuk el végre a lemezt, és irány a hold, ahol akár piknikezni is lehet, bár én inkább csak bámultam fekve (vagyis ülve) az univerzumot. Idézve az el?z? album egy ismert nótáját:  "A hatodik percben tudtam..." ...hogy ez a lemez jó lett. Ekkor persze még csak azért, mert két olyan dallal indítanak, amit az EP-r?l már jól ismerhetünk, az els? az 'Alapból karambol', a következ? pedig a 'Szedjetek szét'. És ezután következik az 'Árnyjáték'. Kissé melankolikus, elgondolkoztató, és egyszer?en muszáj egymás után többször meghallgatni, szinte kényszeríteni kellett magam, hogy lépjek tovább, az album azért nem csak ebb?l áll! Negyedikként kerül sorra a címadó dal, a 'Piknik a holdon'. Ezt az utóbbi koncerteken hallhattuk már, annyi meg is maradt bel?le, hogy: "gyere, piknikezzünk a holdon". Pedig a szöveg azért ennél lényegesen többr?l szól. És talán mindenkinek másról. Mindenkinek van valaki, akivel piknikezne a holdon, ha lehetne, lehet ez bárki, akir?l úgy érzi az ember, hogy bármit megtenne érte. És mégis sikerült belül maradni azon a határvonalon, ami elválasztja a csöpög?st a gondolatokat ébreszt?, jó daltól. A 'Playboy a balkánról' kissé cinikusan világít rá a mai korra, amely az 5 perces "sztároké". Ezt ismét egy olyan szám követi, amit az EP-r?l már ismerhetünk, ez pedig az 'Id?'. Azon az albumon nekem ez volt az a szám, amit újra és újra meghallgattam. Egyszer?en szeretem, ahogy induláskor átvált a szám lassabból viszonylag gyorsba, és a végén újra megnyugszik. Nem mellesleg a szövege is jó. Az EP talán legnépszer?bb száma, a '21:11' a következ?. Hátborzongató. Jó értelemben. Egy  lírai dal, amolyan "sírjuk vizesre a párnánkat" típus, de... valahogy mégsem az a sablonos, cukormázas, "fáj az élet" jelleg?. A 'Nekem mindegy' a következ? szám, ez már ismét egy gyorsabb, nóta, ami nem annyira boncolgatja a világ nagy dolgait.. a 'Bécs vajon Wien?'-nél tért vissza számomra picit az els? lemez alaphangulata, nem is annyira a szövegben, inkább zeneileg, ennek ellenére valahogy ez az a dal, amit így néhány meghallgatás után nem sikerült megkedvelni.  A pikniket az 'Így volna jó' zárja, ez tipikusan az a dal, amib?l nagyon jó kis részleteket lehet kiragadni egy szakítás után, leginkább azért, mert err?l szól. ?szintén szólva bennem maradt valami hiányérzet a szám után, a lemez végén. Lehet, hogy csak azért, mert szívesen bámultam volna még a földet a holdról, de nem éreztem úgy, hogy ez az a nóta, ami tökéletesen lezárja a sort. Részemr?l azonban ez az összes negatívum, amit elmondhatok az utazásról.

Általánosságban pedig még annyit, hogy ez alapján is elmondható a zenekarról, hogy simán megállná a helyét akkor is, ha ez lenne a f? irányvonal, de ezt már az els? lemez meghallgatása után is elmondtam. Jesse, Zaba, Vilkó, Viktor, Coci és Luki megint egy olyan lemezt hozott össze, ami a többség számára könnyen emészthet?, s?t, szerethet?. Érz?dik, hogy teljesen összeforrott, egységes zenekarról van szó, akik tökéletesen együtt tudnak m?ködni. A magazin 990 Ft.-os ára pedig nagyon baráti, tekintve, hogy ezen kívül egy másik banda CD-je is hozzá tartozik bónuszként, tehát ennyit minden zenerajongónak megérhet az, hogy meghallgassa a Piknik a holdon-t. Ha pedig meghallgatta, nagy rá az esély, hogy szeretni is fogja.

Riti