Szilárd a Hegyen 2.

Szilárd - EPL - 2011. augusztus 04. csütörtök, 07:00    

Rutinos fesztiválozók tudják, hogy a 0-ik naptól a harmadikig eltelt id?intervallum bizony nagyon igénybe veszi a testet, mentális és fizikai szempontból egyaránt. Ezért próbáltam én is megfelel?en kipihenni magam a nagy mutatványra pénteken. Relatív kevés zenekart sikerült megnéznem, de ez a kevés gazdagított a legtöbb élménnyel a fesztivál során.

Reklám:

3. nap

A bejáratnál rá kellett jönnöm, hogy az eper aromás törl?kend? bizony ételnek min?sül a biztonsági alkalmazottak szerint. Vicces volt végignézni a láthatóan illuminált kis csaj érvelését, hogy ? már pedig ilyet még nem evett, ergo nem is azért viszi be. Péntek jelent?s részét a nagyszínpad el?tt töltöttem, mert számomra ez kecsegtetett a legtöbb jó programmal.

Jött gyerekkorom nagy kedvence, a bmx cangán szarrá hallgatott kazetta legmeghatározóbb el?adója a Guano Apes. Nem mondom azt, hogy életem koncertje volt, de kellemes nosztalgiától átf?tve határozottan jól szórakoztam. Ami egy picit zavart, hogy a m?sor kb. 35%-kát láthatólag csak az el?adókat szórakoztató kifacsart akkordvilágú jammelések tették ki, aminek már a negyedik felvonása igen csak idegesít?en hatott. Ment a promó ezerrel az új visszatér? album kapcsán, ami a maga már-már alternatív garázs rock jellegével valószín?leg nem fog kikerülni a zenekar érdem falára, se zenei, se közönség szeretett szempontjából. Mindent összevetve jó kis koncertet adott a Guano Apes, amit biztosan jobban figyelemmel tudtam volna követni, ha nem Tom Araya-ék körül forogtak volna a gondolataim.

És igen jött a várva várt Slayer. Fél tizenegy körül elkezdtek épülni az elmaradhatatlan Marshall falak. Vártuk a csodát, hogy esetleg mégis Jeff Haneman-nal lép fel a Trash király, ezt alátámasztani látszott, hogy az ? kis koreai gitár technikusa rohangált az ? Marshall fejeivel, de amikor megláttuk a jellegzetes Exodusból jól ismert fecskefarkúakat sound cheknél eloszlottak a remények. Végre nem volt id?húzás, pontban 11-kor robbant be a World Painted Blood album intrója, majd rá is kezdtek egyb?l a címadóra. A hangzás itt még nem volt tökéletes, de ahogy a koncert haladt el?re lineárisan javult, bár nekem a gitárok néha halknak hatottak. Jó nagy daráló alakult ki kapásból az elején, és koncert végéig tartotta magát. Nem is csoda, hiszen ennyi Slayer pólós fiatalembert még életemben egy Slayer koncerten sem láttam, pedig sorban ez már a hetedik volt. Kifejezetten imponálónak hatott, hogy Gary Holt egyáltalán nem akarta a Hanemann szólókat majmolni, jócskán felfedezhet? volt egyéni stílusa az esze ment Slayer szólókban. Mindezt úgy tette, hogy azért megmaradt a zenekar sajátos hangi arzenálján belül. Lombardo az elején picit rozsdás volt, de aztán hibátlanul hozta a rá jellemz? fill-eket, pergetéseket. Araya pedig üvöltött, ahogy a torkán kifért, simán produkálta a lemez min?séget, valószín?leg a nyakm?tétje után, nem kell neki annyira a légzés technikára figyelnie, de hiányzik egyértelm?en az eszeveszett headbangelése ami szintén az Öl? zenekar egyik védjegye volt. Maga a track list egy Ortodox Slayeresnek nagyon felemel? volt, de egy kívülálló könnyen megfáradhatott a végtelen darán. Ami kuriózum volt számomra a nyolcvanas évek arzenáljából egyértelm?en: Spirit in Black , Blood Red és a Silent Scream. Ugyanakkor szokás szerint egy évtized munkásságának egy képvisel?je se képviseltette magát a számok között! (megjegyzem itt nem az Undisputed Attitude dalait hiányoltam a repertoárból).

Slayer

Sajnálom, hogy a Divine-Diabolus-God Hates all érából nem volt szinte semmi. Discipline nélkül egy Slayer koncert egyértelm?en hiányt szenved, ha nem üvöltheti több ezer torok egyszerre a „God Hates Uss All”-t. Érdekes továbbá, hogy a krisztusi illúzióról se volt, se Jihad, se Cult, se Eyes of the Insane. A másik nagyon nagy sérelmem mi számomra hülyeségnek hat, hogy mért kell egyszer akusztikus blokkal, egyszer anélkül játszani a Seassons elejét? Itt persze az utóbbi volt, kifejezetten üdít?nek hatott volna a hátborzongató keleties jelleg? akusztikus betét. Ahogy haladt a koncert jött a mára már legendása avanzsált vihar.

Igen, nagyon hangulatos volt a villámlás a szakadó es?, de hogy ez a koncertet megrövidítette, az már nagyon nem. Persze, hogy amikor Lombardo leütötte az utolsó taktust, varázsszóra elállt az es?, valakinek odafent tényleg baja lehet a zenekarral! Így kénytelenek voltunk részt venni egy olyan koncerten ahol nem volt Raining Blood, se South of Heaven, plusz elszállt a hangosítás az Angel Of Death monumentális iker szólója alatt, és Lombardo géppuska lábú kiállása alatt se jött vissza. Annak ellenére, hogy manapság játék technikai szempontból igenis akadnak kihívói a Slayernek, még mindig a legautentikusabb és leghitelesebb, megalkuvás nélküli el?adó. Minden kemény zenét kedvel? fiatalembernek, aki nemcsak egy divathullám erejéig ölti magára keményzenés jelz?t, meg kell ismerkednie ezzel a zenekarral. Mindig lesznek srácok, akik fel fedezik maguknak ezt a zenekart, mert minden durvább core alapú muzsikában felfedezhet? a munkásságuk. Jó választásnak bizonyult Headliner-nek hívni a Slayert, sorban döntötte meg a fesztivál aznapi rekordjait. Itt essen egy-két szó a Fesztivál egészér?l. A mai MR2 trendnek megfelel?en nagyon sok olyan zenekar került olyan ünnepelt státuszba, ami nem kiérdemelt, ez a zenei változás egyértelm?en hozta magával azt, hogy kiszorultak az alapvet?en keményebb zenei megközelítés? zenekarok a nagyfesztiválokról. Nagyon sok szempontból érthet? ez a folyamat, mert a zene folyamatosan változik, de sok fesztivál ilyen tekintetben annyira profit orientált lett, hogy nem is törekszik arra, hogy minél szélesebb zenei igényt elégítsen ki. Valóban megkopott a sok trend következtében a metálra való igény, de mindig is ez lesz az underground mozgató rugója, mert ez a zene él?ben az igazi és ennek részeként elengedhetetlen a folyamatos koncertezés, még akkor is ha pillanatnyilag nem járnak az emberek koncertekre. Kivétel, ezek a fesztiválok közül a Hegyalja! Saját meglátásom szerint ennek az egy fesztiválnak sikerült egyensúlyba kerülni a zenei mérleghintán, még ha talán egy picit a metál irányába is billent el.

Egy ilyen élmény után lefeküdni akartam, de csak rávettem magam a Hétköznapi Csalódásokra. És mondhatom életem leghangulatosabb Picsa koncertjét nézhettem végig.

Persze tudom politika blahblah, de annak ellenére, hogy Megyeri Feri egyértelm?en a bal-oldal mellett teszi le a voksát, úgy látom, egyre jobban próbál objektívan konferálni. Aki azt mondja, hogy a zenekar nem a mindennapi problémákról beszél, az süket! A kenyér drágulása ugyanúgy megviseli a hiper nacionalistát mint a vörös ?rséget, tehát az igazság annyira egyértelm?, hogy kár róla vitatkozni. Hát igen zenei szempontból voltak problémák egy-két helyen, de szerintem a picsától senki se azt várja, hogy ugráljon a smooth meg a fúziós jazz betétek között. A Punk, az Punk, 2011-ben is. Sokaknak nem tetszik a folyamatos Trombita betét, (drága metalcore.hu f?szerkeszt? Zsófika szerint furulya) nekem nagyon üdít?en hatott. A track list nagyon jó volt, a közönség is vette az adást, nagyon nagy buli alakult ki így éjjel kett? tájban is. Illett volna zuhanyozni este még, de amilyen 2-ik világháborús frontvonal béli állapotok uralkodtak (mind szagra, mind pedig állagra) a kabinok el?tt inkább konstatáltam magamban, hogy jó lesz a reggeli fürdés is a strandon, a melegvizes mosdóban.

Utolsó nap

Nagyon odavoltam már és ráadásul sikerült berúgni. De hát következett a hazai élvonalbeli Insane! Ezek a srácok aztán a seggükön mikor ültek meg? Ha valaki figyelemmel követi a zenekar életét, akkor megállapíthatja, hogy életük non-stop turné. Ezért félelmetes a rutin, amivel rendelkeznek, kb. úgy nyomnak végig egy bulit, mint ahogy én reggel fogat mosok.

Magyarul zsigerb?l és ösztönösen. Meglátásom szerint Bálint a hazai élvonalbeli metál iskola egyik legtehetségesebb énekese. Kevés emberben láttam ennyi zenei alázatott és kitartást mint benne, amennyi hülye, hozzá nemért?, okoskodó, arrogáns kritikával megkellett küzdeni Oszkár után, és ahogy ezt viselte, az példaérték?. Vele teljes az Insane és képez egy szerves egészet! A buli nagyon jó volt annak ellenére, hogy nagyon korai volt, én meglep?dtem a hangzás min?ségén, mert a korábbi napokban nem sikerült ilyen szint? megszólalást tapasztalni, leszámítva a Watch My Dyingot. Hocus Pocus zseniális volt, aki teheti, csak nézze meg az Insanet, garantáltan nem fog csalódni!

Amit nagyon-nagyon vártam de legalább ennyire féltem is t?le az Freshfabrik volt. Aki ismeri a zenekar pályafutását, és munkásságát az tudja, hogy van benne nem egy és nem kett? zenei és tagság béli csavar. Szerintem a legegyszer?bb, ha valaki a „korai” lemezeket és az utolsó kett?t külön kezeli. Mindkett? profi a maga nevében, de teljesen más.

Freshfabrik

Egy zenekart is sok impulzus ér karrierje során és változik a zenei igény és a megközelítés is. Sajnálom, hogy lemaradtam a Zöld Pardonos, Vörös Andrisos buliról. De azért itt is jól megszólaltak, a Nerve lemezr?l a számok. Az új vonal is jó, de mer?ben más, egy koncerten nagyon monumentális tudd lenni. Jó volt hallani a Drive My Hand-es számokat újra él?ben. Ugyanakkor a Steal the Sun és a Women is nagyot ütött az új lemezr?l. A time to became one-t vártam nagyon de sajna nem volt.

Amit a Parkway Drive elrontott azt a Heaven Shall Burn helyre hozta a fiatal metálosoknak. Szólt, üvöltött, kalapált! Nagyon er?s volt a fellépés. Sok-sok metalcore himnusz, profin el?adva, profi megszólalással! Nagyon szórakoztató volt! Szerények voltak a srácok nagyon, láthatólag ?k is élvezték a bulit! Köszönjük!

Gondoltam megnézzem, magyar nyelven el?adott triumvirátus élboly egyik képvisel?jét! Road zenekart! Életemben nem láttam még ?ket, de ezek után valószín?leg többször fogom. Ami els?re felt?nt az, hogy iszonyúan jól szól és nagyon egyben van. Másodjára a közvetlenség és a közönséggel szembeni alázat. Máté nagyon szimpatikus frontember, nem felejtette el, hogy honnan jött. Annak ellenére, hogy sok bírálat éri ?ket underground körökb?l, szerintem nagyon hitelesek, egy modern metál-rock zenekar, se több se kevesebb.

A Road-al ünnepeltem a Hegyalja végét. Ezután már csak összekészített cuccok felmálházása maradt, majd hajnalban irány a vonat. Ahol spanoltunk a helyi diszkós bikákkal majd bemutatta nekem egy fiatalember, hogy a vonaton a csomagok helyén is kényelmesen lehet aludni!

Hegyalja 2011

A fesztivál tanulsága, hogy a metálra van igény, de figyelembe kell venni, hogy a célközönség sokkal szélesebb spektrumban gondolkozik már. Ez a 11-ik Hegyaljának sikerült a nyár legjobban, összeválogatott set list-jével. Jöv?re is remélem, hogy ilyen színvonalas lesz, de nem sátorban.

Szilárd -EPL



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez