Napfény, hegyek és metál - Metalcamp, Szlovénia, 2011.07.11-17 (1. rész)

Gábriel - 2011. augusztus 08. hétfő, 21:37    

Metalcamp„Hell over Paradise” és ez tényleg az: egy hét Szlovénia egyik legszebb vidékén, a Soca és Tolminka folyók ölelte területen, Tolmin kisvárosában. Évente egyszer, Metalcamp idejére az egész város magára ölti metál jelmezét, ahol a f?szerep a zenéé, a kikapcsolódásé és a folyón végigsöpr? üvöltéseké.

Reklám:

Végre, végre elérkezett, amire megint egy évet kellett várni! Az, aki már megjárta Metalcampet az tudja, hogy kétféle id?számítás létezik Metalcamp el?tt és Metalcamp után. 2011. július 10-én, vasárnap kis csapatunk három autóval nekivágott annak az 582 kilométernek, amely elválasztott minket egy felh?tlen metál-nyaralástól. A nyolc órás út gyorsan elrepül, amikor az ember Szlovénia rejtett szépsége felé indul. Az els? döbbenet akkor éri a metálarcokat, amikor Logatecnél végre elhagyhatja az autópálya unalmas egyenesét, hogy bevesse magát az eget érint? hegyek között kanyargó szerpentinek közé. Immáron ötödik alkalommal vállalkoztam erre az útra és még mindig ámulatba ejt a táj megkapó szépsége.

Este tíz órára megérkeztünk Tolmin Merkator parkolójába, ahol két óra várakozás után végre beengedtek minket a kempingbe, hogy „honfoglalókká” válhassunk. A szokásos „itt a sátor, hol a sátor” kérdéskör és a kis kommunánk felépítése után végre kinyíltak az els? üdvözl? italok, elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket székeinkben és kisimultak ráncaink. A fesztivál els? napja a ráhangolódásról szól, mert ekkor még semmilyen zenei program nincs, az embernek van ideje felfedezni a fesztivál területét és ami mindennél fontosabb harminc fok felett, megismerkedhet a víz h?sít? mivoltával. Metalcampre nem szabad úgy tekinteni, mint egy normál zenei fesztiválra, mert jóval több annál: a szlovéniai fesztivál egy minden kívánalomnak eleget tev? nyaralás.

Az els? nap reggelén a jó id?re való tekintettel nyolc óra magasságában kis csapatunk tagjai meggy?rt arccal támolyogtak el?, hogy a pavilon alatt fellelhet? árnyékot maximálisan kihasználhassa. (Lábjegyzet1: aki nekivág a Metalcampnek mindenképp gondoskodjon megfelel? árnyékról, mert jó id? esetén húsz perc alatt rákvörössé lehet égni és utána minden egyes napon töltött perc sziszegéssel jár a továbbiakban.) A kötelez? körök lefutása – mint kávé, bevásárlás - után végre elindultunk a vízhez, hogy a folyóban beh?tsük alkaholos üdít? italainkat, napozunk és borzongva hallgassuk, amint a folyón végighömpölyög az a mélyr?l (olykor magasról) el?tör? üvöltés, amely egyet jelent a hazatéréssel. Az idei évben szerencsés id?járást fogtunk ki, ezért minden nap kés? délutánig strandolhattunk és napközben más nem is eshetett semmi olyan jól, mint ez.

Metalcamp

Kedden, az els? „zenés” napon a strandról el?ször a mexikói Brujeria tudott csak felcsábítani minket. (Lábjegyezt2: Jó id? esetén érdemes „virágspricnit” beszerezni, mert a délutáni koncerteket h?ségben másként nagyon nehezen lehet kibírni.) A spanyol-ajkú srácok a t?z? napon arcukat kend?vel takarták el és kíméletlenül aprították a népet a rájuk zúdított dallamokkal. Juan Brujo az összeköt? szövegeit szenvtelenül spanyolul adta el? és nagy ívben tett arra, hogy értjük-e vagy sem. Ez a szenvtelenség az egész koncertet jellemezte. Volt Anti-Casto, Brujerizmo, és persze az elmaradhatatlan Makarena feldolgozás, a Marijuana is. Egy ponton egy machete is el?került, amellyel Juan dühösen a színpadot aprította, majd mutogatott. Egy biztos ezek a fiúk nem viccelnek, ha zenér?l van szó. Az utánuk következ? Moonspell alatt meglátogattuk a Beach Bar néven futó fesztivál területet, ami a két folyó találkozásánál kialakított strand és bár. Itt magunkhoz vettük a szükséges véd?italokat, hogy az Arch Enemyre ismét er?nk teljében térjünk vissza. A Metalfesten idén már láttam ?ket és akkor nem annyira ny?göztek le. A hangzás Metalcampen sokkal jobb volt, de az el?adás szinte egy az egyben teljesen ugyanaz volt. A zene még mindig borzongatóan jó, de valahogy már nem tudnak él?ben hatni rám. A nekik el?írt egy óra alatt a kötelez? slágereket elnyomták a srácok, Angela odatette magát, lengette a zászlót, rázta a fejét, de valahogy az egészb?l mégis hiányzott valami. Az Arch Enemyt követ?en sikerült elkapni az utolsó pár számot a magyar Christian Epidemict?l, akik a kisszínpadon kaptak fél órát, majd siettünk vissza, hogy a Airbournebe is belenézzünk. Az ausztrál srácokmeglep?en színvonalas m?sort adtak: egy percre sem álltak meg, folyamatosan mozogtak a színpadon. Az énekes, Joel O'Keeffe mindent megtett annak érdekében, hogy egy percre se unatkozzunk, tette mindezt játszi könnyedséggel. A koncert egyik pontján fogta és felmászott a színpad elején található tartóoszlopra, ahonnan a lábát beakasztva gitározott. (Lásd lenti videó.) Majd kés?bb show-elemként fogott egy pár doboz sört, amelyet felrázott, majd a fejéhez ütögetve spriccelésre bírt, végül a közönség közé dobta. (Csapatunk vállalkozó szellem? tagjai ezt kés?bb ki is próbálták jó párszor az egy hét alatt. Az ? állításuk szerint nem fáj, de azért 18 éven aluliak semmiképp ne próbálják ki. :)) Az biztos, hogy ?k adták az egyik legintenzívebb koncertet Metalcampen. Az utolsó nagyszínpados fellép? a Death Angel volt, azonban ?ket már a testemet átjáró fáradtságtól nem bírtam megnézni.

A harmadik napon viszonylag korán felcsábítottak a többiek a víz kékje mell?l, hogy nézzem meg velük a Kylesa nev? bandát. A pszichedelikus rockban utazó amerikaik is b?ven kaptak a napsütésb?l és a melegb?l, azonban ez ?ket egy cseppet sem zavarta. Keményen odatették magukat és ütemes mozgásra bírták az el?ttük álló közönséget. Azonban a szerdai nap koncertje számomra - a sajnos még szintén napfényben játszó - Katatonia volt. A svédek mélyen depresszív zenéje akkor érvényesül igazán, ha sötét van (esetleg széllel kiegészítve), a színpadon pedig mennek a fények. Nem ez volt életem leghangulatosabb Katatonia koncertje, de ez nem vett el semmit a bels?mben tomboló érzésekb?l. F?ként a Night is a new day albumról játszottak, de volt egy pár régebbi szám is. Hallhattuk a Liberationt, a Julyt,és az én személyes nagy kedvencemet a My Twint is. Némi hiányérzetet azért hagyott, hogy nem volt Passing bird vagy Teargas, de a Sweet nurse azért felcsendült. A kisszínpadon velük párhuzamosan ismét egy magyar banda játszott, mégpedig a szombathelyi Halor. Asrácok el?adásából egy-két számot azért sikerült elcsípnem és bátran kijelenthetem, hogy színvonalas showt csináltak. Sajnos nem sokan voltak, mert a nagyszínpadon közben nekikezdett a Legion of the Damned, amir?l én lemaradtam. A nap utolsó nagyszínpados koncertjét az amerikai Mastodon adta. ?k is a pszichedelikus, progresszív areában mozognak, ami számomra egy kicsit nehezebben emészthet?, ezért inkább csak hátulról szemléltem ?ket.

Metalcamp

A fesztivál felére sikerült teljesen felvennünk a ritmust, ami egyet jelent azzal, hogy az id? megáll és nem számít, kivéve persze, ha olyan koncert van, amir?l semmiképp nem akarunk lemaradni. Van valami hihetetlenül kellemes és megnyugtató hangulat Metalcampen, amit eddig még egyik fesztiválon sem éreztem.

Folyt. Köv.

Gábriel

Infók:

http://metalcamp.com/index.php?page=home
https://www.facebook.com/pages/Metalcamp/24778587010
http://www.youtube.com/watch?v=C8L2mxNy3ro

Metalcamp képek a viharock.hu-n:
http://www.viharock.hu/modules.php?name=coppermine&file=thumbnails&album=256



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez