Olcsó sörök, jó zenék - Aréna Fesztivál 2011

feca - 2011. augusztus 28. vasárnap, 12:43    

Arenafest 2011Az Aréna Fesztivál Kárpátalja legrégibb zenei fesztiválja. 2001-t?l öt éven át adott szórakozási lehet?séget a megye fiataljainak. Ezt követ?en viszont öt éven át, sajnálatos mód, szünetelt a fesztivál. A korai Arénák egyik szervez?je a tavalyi év folyamán úgy döntött, hogy 2011-ben újra megszervezi ezt a zenei fesztivált. A régebbi hagyományokkal, megszokásokkal ellentétben, annyiban módosult az idei fellép?k névsora, hogy az egész eseményre csak rockzenekarok kaptak meghívást, zömében az anyaországból, de Moszkvából, Zaporizsjából és Olaszországból is érkeztek bandák a nagyon komoly bulinak ígérkez? mulatságra.

Reklám:

Természetesen az egész fesztivál sokkal kisebb méreteket öltött, mint egy Hegyalja, Fezen, vagy Sziget. Viszont mindett?l sokkal barátságosabb a hangulata. A helyszínen tapasztalható árak pedig jóval alacsonyabbak voltak, mint bármely magyarországi hasonló eseményen (nem beszélve az alig 1000 Ft-os napijegyek áráról).

Na de nézzük, mit adott nekünk idén az Aréna Fesztivál!


Augusztus 4. – 1. nap

Arenafest
Az els? nap els? fellépését a csapi Cidra szolgáltatta a maga kis funky-rock-os stílusában. A csapat érdekessége, hogy n?i énekkel operálnak és az énekes kiscsaj mind ének, mind színpadi teljesítmény tekintetében a hátán viszi el a produkciót. A 6-7 dalos settbe még egy Red Hot Chili Peppers feldolgozást is becsúsztattak.

A beregszászi Whiplash-t már sokadszor látom ebben az évben és azt kell mondjam, hogy a mostani fellépésük alulmúlta az eddigieket. A hamis énekkel el?vezetett feldolgozások nem hogy nem dobták fel, hanem inkább elvették a néz?k kedvét. Korábban azért voltak kategóriákkal jobb fellépéseik is. A mostani gyenge produkció nem tudom, hogy minek volt  betudható, de az is biztos, hogy a két el?vezetett saját dalhoz azért a vokál is jobban illeszkedett.

A szintén kárpátaljai háromtagú Crash zenéje a 70-es években gyökereztethet?. Gitárosuk, Illés Andris a beregszászi Judas Priest Tribute Band gitárosa is egyben. A stílusnak (hardrock/blues) megfelel? módon vezették el? dalaikat és cseppet sem volt zavaró, hogy nem szól még egy gitár, vagy billenty? kíséret gyanánt. (Bár, ezekkel tuti színesebbé lehetne tenni a zenéjüket). A csekély létszámú közönség leginkább Hendrix Hey Joe-jának magyar átiratára (á lá HBB) és a Led Zeppelin Whola Lotta Love-jára indult be, valamint a ráadásban elnyomott Tankcsapda „Ez az a ház”-ra, ami ha közönségszórakoztató is, de nagyon nem illik ebbe a zenei világba.

Arenafest
A Prédikátor zenekar Szegedr?l érkezett az Aréna Fesztiválra és dallamos death metalban mozognak. Az igazság az, hogy a koncert után többször is dumálgattam a zenekar tagjaival és mind jó fejek, viszont a zene az nagyon nem jött be nálam. Viszont a színpadi el?adásban nem volt hiba. Igaz, nem szántják fel a deszkákat, de azért nem is statikus figurák alkotják a Prédikátort. Ha hasonlítani kéne valamihez a zenéjüket, akkor az Akela nevét mondanám, pedig ez nem igazán fedi a valóságot, viszont Molnár Szabolcs énekes/gitáros nyers, vokális teljesítménye ezt mondatja velem. A fesztivál óta sikerült hozzájutni a banda els? EP-jéhez és azt kell mondjam, a dalok fogósabbak stúdiófelvételként, mint él?ben voltak.

Arenafest
A Cool Head Klan els? ízben tette tiszteletét Kárpátalján, így reméltük, hogy egy igazi Best of programmal készülnek a bulira Molicsék. Ez annyiban volt csalódás, hogy leginkább az utolsó két album dalaira épült a koncert. A nemzeti vonalat preferáló dalaikat kevésbé bírom, mint a régebbi punk-os, szókimondó nótáikat, de koncerten üt?s volt minden dal. Az újabb nótákban felt?n? heged?kíséretet Leskó István, Beregszászból elszármazott barátunk tolmácsolta, ami bels?ségesebbé tette számunkra az egész el?adást. 

A némiképp felduzzadt, de közel sem nagy létszámú közönség nagy örömmel fogadta a Szeresd a testem baby, a Kossuth Induló, a Rózsa Sándor, a Bújdosó vagy éppen az új albumhoz készült József Attila vers, a „Nem, nem soha” megható feldolgozását.


Id?közben befutott a délutánra meghirdetett ACBC zenekar, kik a határátkelés miatt b?ségesen lekésték a saját el?adásukat. Végül úgy egyeztek meg a szervez?kkel, hogy az aznapi nap zárókoncertjét ?k fogják szolgáltatni.  Addig viszont még következett az alternatív rock-os Anna And The Barbies és az ex-megastar-os Kandech Evelyne zenekara, az Envoy. Viszont engem egyik?jük el?adása sem érdekelt, ezért a koncertjeik alatti id?t a haverekkel sörözgetve vészeltük át. Mondjuk az Anna And The Barbiesr?l annyit el kell mondjak, hogy a zenekar frontembere (frontlánya!), Anna a hátán vitte el a produkciót (ugrált, pörgött, kimászott a közönség közé, ruházatot cserélt, maszkban énekelt), így elég sokan nézték végig a csapat el?adását.


Éjjel 3 óra körül csapott a húrokba az ACBC, Magyarország második számú AC/DC Tribute zenekara. Idén Tokajban volt már szerencsém látni az ABCD-t és most az Aréna-n a Gubás Tibivel (ex-Omen) felálló ACBC-t. Els?ként a két csapat közti különbséget szeretném prezentálni. Míg a ABCD a Brian Johnson-korszakos észit veszi le jobban, addig Tibiék (f?leg Tibi szétcigizett hangjának köszönhet?en) a Bon Scott-os korszakot tudják tökéletesebben interpretálni.

Mondanom sem kell, hogy minden nagy klasszikus helyt kapott a 23 (!) dalt tartalmazó settben, de zömében az 1980 el?tti dalok alkották a program gerincét. Mint az anyazenekarban, úgy itt is a háttérben „toporzékol” a ritmusszekció, míg Nagy Máté, Angus Young imitátoraként bemozogja az egész színpadot, miközben tolja a halhatatlan témákat. Retek (ex-Akela) halál lazán teszi oda a négy negyedeket ahová, azokat Phil Rudd megálmodta anno.


Az koncert érdekessége volt a harmadikként el?vezetett Black in Black, amit Gubás Tibi a Judas Priest Tribute Band énekesével, Balázs Istivel adott el?, valamint az a momentum, amikor Máté lazán lesétált a hangszerével a közönség közé és onnan nyomatta a színpadon elkezdett dalt.
A koncert után alapjában véve elégedetten indultunk haza. Jó buliknak lehettünk szem- és fültanúi. Ezek alapján pedig már vártuk a másnapi (mit másnap, aznapi!) folytatást.


Augusztus 5. – 2. nap


A fesztivál pénteki napja er?sebb felhozatallal kecsegtetett, mint az el?z? napi, így a 3órás alvás utáni fürdés, kajelés után vissza is indultunk a koncertek helyszínére.

A nap els? fellépését a tizenéveseket tömörít?, beregszászi Black Sun vezette el?. A srácok akut Black Sabbath mániában szenvednek, annak is a korai, Ozzys korszakát preferálják inkább. Ennek megfelel?en BS klasszikusok (Iron Man, Paranoid) átdolgozásával próbálták bemozgatni a kánikulából a sörsátrakba menekült néz?ket. Nem is lenne komoly baj az el?adással, bár van még mit gyakorolniuk, viszont Korolovics Attila énekest miel?bb le kéne cserélni egy jobb adottsággal (mind hangi, mind megjelenés-beli) rendelkez? frontemberre.

A szintén beregszászi Aftermath zenekar a death metal zászlaja alatt vezette el? programját. Bakó Szása énekes/gitáros már vagy húsz éve a stílus feltétlen híve, így nem ért meglepetésként a súlyos death riffek hallatán. ?k is, mint minden aznapi fellép? el?hozakodtak néhány feldolgozással. Ezek közül a Paradise Lost As I Die-ja, vagy a Megadeth Symphony of Destruction-ja kimondottan tetszet?sre sikeredett, de a zárásként el?adott két Tankcsapda feldolgozás (Ez az a Ház, Rock’n’Roll rugója) nagyon nem illett a programba.


A következ? fellép? a magyarországi Falka, egy Akela tribute banda volt. ?szintén szólva az idei Hegyalja Fesztiválon volt szerencsém életemben el?ször látni az Akela-t, de a Falka el?adása überelte F?nökék produkcióját. Komolyan! Az Akela valamikor a fénykorában lehetett ennyire energikus, átüt? erej?, mint amilyen el?adást a Falka tagjai toltak elénk aznap. Az Akela Best of-on kívül el?vezettek néhány saját dalt is. Mondanom sem kell, hogy ezek is tisztára a F?nök bandájának stílusában fogantak. Nálam a nap produkciója címet is simán elvitték, pedig a nagyobb nevek csak ezután következtek...


A budapesti Rubicon a hardrock m?fajban mozog. Engem a dalaik kicsit emlékeztetnek a 80-as évek Edda-jára, valamint fellelhet?k más bandák témái is a dalaikban, de ett?l még szeretnivaló és nívós produkcióval álltak az Aréna Fesztivál színpadára. Az agyhártyagyulladása miatt a nyári koncerteket kihagyó Orbán-Ducos Tamás énekest a T?zmadár pacsirtája Schrott Péter helyettesítette ezen a koncerten is. Az utolsó, A holnap tüze lemezre épül? szett kiegészült még a Europe klasszikusának, a The Final Countdown-nak az átiratával.


Ez Ego-project ismert magyarországi zenészeket tömörít magába. Itt a tavalyi EGO II lemez alkotta a program gerincét. Objektív szemmel jó albumnak tartom ezt a korongot, viszont szubjektíve egyszer?en nem tetszik. Nekem eléggé egysíkúak a dalok.  Bár! Koncerten azért ezek a sokszor eljátszott riffek rendesen odabasznak! Így volt ez most is. A Harcom és az Átok kett?ssel nyitó bandára el?másztak a sörsátrak mélyér?l az addigra benyomott, vagy eltikkadt fesztiválozók. (Közben az egyik sörsátor mélyén a Falka tagjai látványosan elhajoltak a helyi vodkától :).


Alapvet?en jó koncertet nyomtak Kiss Zoliék (persze, persze az Iron Maident?l is el?került a Wicker Man) és ezzel megadták az alaphangulatot a fesztivál leginkább várt koncertjére.

Negyedszázados fennállása óta els? ízben lépett fel Kárpátalján az Ossian. A korábban nagy létszámú rajongótábort magáévá tudó csapat ismertsége kissé megkopott ugyan, de szerencsére még sokan szeretik ?ket errefelé.

Minden jelenlév? egy igazi „legjobb dalok” programot várt az Ossiantól, de ez csak részben alakult így. Ugyanis Endréék nem akarnak a múltban(ból) élni és éppen ezért a 90-es évek második felét?l újjáéledt banda albumai is pontosan olyan fontosak a zenekar életében, mint az els? klasszikusok. Ennek tükrében nem volt meglep?, hogy a program is b?velkedett a második korszakos Ossian által írt nótákban.


Viszont maga a koncert nekem (és még pár régi cimborámnak) úgy t?nt, hogy a csapat rutinból, kisujjból kirázva nyomta le a b? egy órás programját. Vagyis hiányoztak azok a pici, apró összetev?k, ami egy él? el?adást ÉL?VÉ, LÜKTET?VÉ tesznek. Persze, ütöttek a nagy klasszikusok meg minden, de ez nem volt 100%-os. Nálam most is, mint a tavalyi Hegyalja Fesztiválon is a legnagyobb örömet Brahms „Magyar táncok” átiratának el?adása jelentette. Nagyon állat él?ben is látni ezeknek a zenészeknek (Rubics Ricsi és Wéber Attus) a teljesítményét. Az ez után következ? dobszóló viszont felesleges volt. Igaz, nem tartott sokáig, de így is mehetett volna helyette még egy dal.

Minden általam elhintett negatív felhangtól függetlenül ez egy korrekt Ossian koncert volt és remélem, hogy még találkozunk errefelé a bandával!


A Wisdom-féle trappolós metalból nálam még mindig a klasszikus Keeper albumok viszik a prímet. A koncert el?tt bepróbálkoztam a csapat legújabb, Judas cím? albumával, de sajnos 2-3 meghallgatás után sem jött át bel?le sok minden (jó, persze: a Live Forevermore az egy jó dal :)).

Él?ben viszont rendesen odatették magukat az Ossianon megfáradt közönségnek és minden t?lük telhet?t bedobtak, hogy az éjfél-közeli id?pontban bemozduljanak rájuk a néz?k. Ennek érdekében még a Metallica Wherever I May Roam-ját is el?adták becsületesen beWisdom-osítva. A háttérben kifeszített nagy Wisdom molinó és a galoppozó témákhoz ill? villódzó fények (külön dicséret illeti a fénytechnikát) is segítették a ráhangolódást.

Viszont úgy láttam, hogy rajtam kívül azért többen is lepihentek egy sör mellé, mert ezen a kés? id?pontban már lassan csak azt vártuk, hogy kis csapatunk összever?djön és induljunk hazafelé, hogy rápihenjünk a maradék két napra.

-feca-



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez