IV. Zorall Sörolimpia-3 nap története Ritiszemmel

Ámbár számomra az idén volt ez borolimpia is, nomeg pálinkaolimpia és még sorolhatnám. Éppen ezért annyira nem is a zenei oldaláról közelíteném meg eme jeles eseményt, inkább egy kis élménybeszámolót tartanék arról, ahogyan én láttam.

Egészen pontosan 18-án nyitotta meg jelképes kapuit a falucska a nagyközönség számára, bár rengetegen már egy nappal korábban érkeztek, tartottak egy nulladik napot is. Én idén sajnos ebb?l kimaradtam, de csekély tavalyi emlékeimb?l merítkezve állítom, hogy ugyanolyan jó mulatság, mint a következ? három nap, csak picit más. Persze, mert ilyenkor az ember még "sz?z" gyomorral esik neki a büfépult kínálatának... meg ugye nincsenek még koncertek, ezért a rögtönzött ?rültségeké a terep. Ámbár ezek a következ? napokra is jellemz?ek. Szóval idén csütörtökön érkezett meg kicsiny csapatunk, a beköt?úttól széles mosollyal az arcunkon, mert ismét ott lehettünk, és ez önmagában is elég volt a totális eufóriához. Csatlakoztunk az el?örshöz a "keménymag táborban", ami a helyi m?vház udvara. Ezenkívül egyébként több udvar alakult át kempinggé, meg persze a pajta mögötti hatalmas füves terület. Az érkezésünk után nem sokkal foglalta el a Blues Company a falu elején található nagyszínpadot. Persze kellett egy-két welcome drink, de az egyik pult szerencsére pont a színpaddal szemben kapott helyet, így kett? az egyben megoldódott a dolog, a háttérben jókat vigyorogtunk az elmebeteg szövegeken. Szerintem ez az a csapat, amelyiket lehetetlen komolyan venni, valószín?leg ezt ?k maguk sem teszik, de felismerték, hogy egy fesztiválon vagy motoros találkozón pont erre van szükség. Hatalmas hangulatot teremtenek. Mire a Zorall tagok másik formációjának, a Rock n' Roll Swindle-nek a koncertjére került sor, mindenkit kell?képpen elkapott a bulihangulat.

?k természetesen hozták a szokott formájukat, apait-anyait beleadva tolták a tagok régi zenekarainak számaiból álló repertoárt. Az utolsó nagyszínpados koncertet nem vártam meg, átvándoroltunk a kisszínpadhoz, ahol akusztikus Zorall volt készül?ben. Útközben persze betértem a fotóudvarba, ahol nagyon ötletes játékok kaptak helyet, Haberl Panni és társai jóvoltából. Voltak ott nyeles felfújható állatok, amivel kardozni lehetett, kifeszített paraván a zenekar tagjainak fotójával, az arcok helyén kerek lyukakkal, így egy fotó erejéig bárki átváltozhatott Zorallá, de akár Zorallinává is, mivel olyan is volt, ahol Dóri és Sicu helyére is beállhattunk. Különféle jelmezek is akadtak, s?t, egy felfújható kismedence is, amibe természetesen bele kellett csobbannom a két színpad közti úton. Ki ugyan nem józanított, de legalább fáztam.

Az akusztikus Zorallon még teljes testi valómban részt vettem, a színpad szélén ücsörögve, néha bevillant, hogy a franc vigye már el, megint elcsesztem, és megint nem szeretném, hogy holnap legyen, mert piszok szarul leszek... Aztán felébredtem. Reggel a sátorban. Ahová állítólag a saját lábamon jutottam. Hurrá! Profi vagyok!!!

Els? reggel kimásztam a a 40 fokból, és rögtön szembetaláltam magam Szaszával, a Zorall frontemberével, a "túr a franc Szaszával" elnevezés? kerékpáros túrára toborzott társakat.

Róla tudni kell, hogy kommunikációs kényszert?l szenved, és elég sajátos orgánuma van, esélyes, hogy erre ébredtem fel. De talált társakat (mondjuk nem értettem, hogy a fenébe lehet egy jócskán éjjelig tartó buli és ivászat után hajnalok hajnalán egyenesen bicajozni), útrakeltek, csend lett, de már mindegy volt. Akkor talán keljünk útra mi is, célirányosan Sümeg felé, szerezzünk be kaját, meg némi piát, hátha el?bb-utóbb sikerül gyógyítani azt a kutyaharapást. A sümegi Tescót régi ismer?sként üdvözöltem, kivételesen nem botránkoztattam meg a helyi vásárolni szándékozó kiccsaládokat azzal, hogy analizálom a TG termékek (fehér alapon kék csíkos termékek) összetev?it, külön kiemelve, hogy nyomokban az összes tartalmazhat mogyorót, a sós pörkölt földimogyoró kivételével. Ámbár volt egy "szar ez a Tesco, nincs itt semmi" megjegyzésem, de ennyi belefért.. T?nés vissza Megyerre, közben programböngészés, a gy?ri Singer koncertjér?l ekkor már tudtuk, hogy sajnos elmarad, így számunkra legközelebb este lesz érdekes buli, viszont a zenekar 40%-a (azaz 2 tag) azért lejött hepajkodni, készülni kellett a fogadásukra, mert hogy nézne már ki ez józanul??? És azért közben persze bele lehetett kukkantani a kisebb koncertekbe. Megyeren egyébként ez a jó, hogy lehet?séget kapnak az amat?r zenekarok is, még azok is akikre egyébként a kutya sem kíváncsi, legfeljebb valamelyik tag Alsópusztaböszörményb?l direkt erre az alkalomra érkezett anyukája, aki könnyeit nyeldekelve és elfogultan szemléli egyszem gyermeke produkcióját a világot jelent? deszkákon. Akkor is, ha a zenéléshez annyi köze van, mint Jancsi és Juliska apjának a Stihl f?részhez (ez amúgy egy Stihl-usos hasonlat (höhö), szombaton ugyanis Stihl f?részverseny is volt Megyeren, de err?l majd kés?bb, f?leg, mivel ott sem voltam..).

Péntek este volt Jackpot, Wisdom, de a Rómeó Vérzik is tolta a rock and roll-t az arcunkba rendesen, közben kívánságlámpást is lehetett eregetni, de err?l is lemaradtam, mivel Hangya közölte velünk a jelentkezéskor, hogy csak szerelmespároknak lehet, bizonygathattam én, hogy lassan már teljesen szerelmesre iszom magam... az est fénypontja persze a Zorall volt. Gondolom... töredelmesen bevallom, hogy kisebb filmszakadást követ?en tértem magamhoz a sátorban arra, hogy a párom rángat, hogy menjünk bulizni, és különben is, fesztiválozni jöttünk, nem pedig meghalni. Egye fene, akkor a meghalás halasztva, f?leg, mert az öntudatom is visszatért annyira, hogy valószín?síthet? volt, hogy nem most fogok exitálni. Viszont közölték, hogy az éjjeli Macskajaj elmarad (ami ugye szintén Zorall produkció, akusztikus mulatság, annyiban különbözik a Zorall akusztiktól, hogy nem csak Zorall számok szólnak, ott aztán van minden.. de tényleg. A Micimackótól kezdve a Hopp te Zsigáig, tényleg minden). Nem csináltunk problémát bel?le, meglátogattuk a tábort?z mellett folyó rockdiszkót, Dj. Paplan tartotta, ett?l teljesen olyan érzésem volt, mintha itthon lennék, a Club 202-ben.

Virradatig ugráltunk, a tábortüzet gondosan elkerülve, napfelkeltekor tértünk (pontosabban estünk) be a sátorba, fáradtan, de jókedv?en.

Rövid és nem túl pihentet? alvás után kakasszóra ébredtünk. Próbáltam a lehet?ségekhez képest artikuláltan és kulturáltan közölni a rohadék döggel, hogy itt éppen a pihenés folyamata zajlana, azért, hogy az utolsó estén ne essünk össze id? el?tt, mondanom sem kell, nem túlzottan hatotta meg. Lehet, hogy a megfogalmazás stílusa sértette a rikácsoló állat érzékeny fülecskéit, mindenesetre méginkább belelendült. Még jó, hogy pisztoly nem volt nálam... akkor keljünk fel és zarándokoljunk el egy jó kis hideg vizes zuhanyzás céljából a nagykempingbe. Mondanom sem kell, a n?i szakasznál hosszú sor várakozott. Ha külön fülkék lettek volna, nem sokat vacilláltam volna, irány a férfirészleg, így viszont úgy gondoltam, nem hozom szegényeket zavarba, inkább "megfürdök" a m?vház mosdójában. Visszatérvén ismét Zsolt Károlyt találhattuk a táborban, az el?z? nap sikerén felbuzdulva ugyanis aznap is biciklitúrázott, szerencsétlenül is járt, vérz? térddel ücsörgött az asztalnál, és beszélt, és beszélt, meg persze beszélt is. Egészen addig, míg Dóri (a felesége) érte nem jött, és fel nem szólítótta, hogy legyen szíves haladni, mert kih?l a reggeli. Apropó, reggeli.. ami nagyon eltolt változás volt idén, az az például, hogy a melegkajás büfé csak délben nyitott. Oké, lehetett fornettit venni reggel egy távolabbi büfékocsiban, de jobban örültem volna mondjuk egy pár virslinek, vagy egy rántottának. Jó, tudom, ennyi ideig csak kibírom, meg ne csajoskodjak már, mikor fesztiválozok, de ezt akkor is megjegyezném. 11 után csak a nosztalgia kedvéért elindultunk Rigácsra. Rigács egy szintén pici falucska, Megyert?l mintegy 10 percnyi sétával érhet? el. Visszafele inkább 30. Éspedig azért, mert az egyetlen nevezetessége és látnivalója a helyi kocsma. Tehát átsétáltunk, mondván, hogy kora délután visszatérünk, nehogy lemaradjunk a programokról. Persze.. A kocsma egy családi ház hátsó épülete, nagyon kis takaros, tiszta hely, van zenegépe is, amit ugyan nem igazán a rockzenekedvel? vendégek igényei szerint töltöttek fel zenével, de ott és akkor tökmindegy. Valószín?leg a környékbeli kulturális élet fellegvára a hely, legalábbis erre következtettem a falonl lógó fotómontázsból, amir?l a törzsvendégek vigyorogtak le, a lehet?ségekhez képest értelmesen. Nem mellesleg a hely annyira olcsó, hogy ha hó elején beülnék a havi fizummal, nem tudnám a következ?ig elinni. Ámbár lehet, hogy mégis, de csak azért, mert az ott ücsörgésért nem fizetnek. Sajnos. Mondjuk a gyógyfröccsös poharam alján fura fehér darabkák maradtak, a többiek röhögve állapították meg, hogy m?trágya. Nem baj. Enyhe májkárosodás minden fesztiválon kötelez?, viszont a m?trágya még mindig jobb, mintha az el?z? vendég lepotyogott fogköve lenne.. viszont a rigácsi kocsma jóvoltából lemaradtam Sicu (Vasmacska zenekar frontembere, Zorall táncsoslány és a leg?rültebb csaj a világon) és Weisz Kicsi  polgári esküv?jér?l. Hihetetlen. Tavaly ugyanígy jártam, akkor is egy baráti körön belüli pár esküv?jér?l csúsztam le azért, mert Rigácson randalíroztam.. Viszont idén lemaradtam a Vasmacska koncertr?l is, este 7 után tértünk vissza Megyerre ugyanis. A rossz gyerekek és a kés?n jöv?k pedig vacsorát sem kapnak. Némi grillezett csirkemellen kívül ugyanis semmi nem maradt a kajás részlegben, ami szintén érthetetlen volt számomra, igény lett volna pedig a nagyobb választékra és a tartalmasabb kajára. F?leg, mert ez volt az a pont, mikor inni már nem igazán tudtam, viszont enni szerettem volna. ?szintén szólva én jobban szerettem az el?z? éveket, mikor "nem profi" cég intézte a büfét, de mindig volt sült virsli, székelykáposzta, stb. És nem zárták le a pajtát. Ez is egy nagy negatívum volt most. A pajta jó hely, be lehetett ülni a csupasz vályogfalak közé, ami mellett hosszú itató húzódott, annak jeleként, hogy valamikor istálló lehetett. Most ez egyszer?en megsz?nt, a Jägermeister hivatalos támaszpontja lett, oké, vágom én, hogy kell valami raktár, de miért pont ez??? Este nálam picit ütköztek a programok, a kisszínpadon játszott a Thirteenth zenekar, a tagokat ismerem ugyan, de játszani még sosem hallottam ?ket, viszont ezzel egy id?ben kezd?dött az egyik nagy szerelmem, a Junkies a nagyszínpadon. Úgyhogy ingajáratban közlekedtem a két színpad között, aztán végleg lecövekeltem a kisszínpadnál. A Junkies nagyon jó volt ugyan, imádom ?ket, de több lehet?ségem van arra, hogy ?ket hallgassam.. az utolsó két számra értem vissza csak a kisszínpadhoz, és megállapítottam, hogy ez baromi jó. Utólag picit sajnálom, hogy nem láttam végig, de majd legközelebb... A Thirteenth után következ? Brockolee nevezet? tatai formáció is egész élvezhet? m?sort nyomott, teljesen jó kis buli alakult ki a kisszínpad környékén. Innen aztán átvándoroltunk Zorallra, ahol egy szuperjó show-t láthattunk, táncoslányokkal, Hangya fiának, Bencének a gitárjátékával, herceg és hercegn?választással, és ?rületes hangulatban tomboló közönséggel. Viszont nálam ezután jött el az a pont, hogy pont. Pont ott, pont akkor, pont elég. Az éjszakai Macskajaj ezúttal megrendezésre került, voltak még ugyan kósza próbálkozásaink a sátorban fekve, hogy ki kellene mászni mert holnap mehetünk haza, ezt azonban nem gondoltuk túl komolyan. Pedig ekkor már nem részeg voltam, hanem halálosan fáradt. Vasárnap hajnalban pedig ismét a kakas ébresztett, sátorbontás, ami nem volt egyszer? dolog, mivel a táskáim teljes tartalma szanaszét dobálva kicsiny kupacokban pihent a sátor különböz? pontjain, ezért majdnem teljes kitiltást kaptam onnan az els? este, de aztán gy?zött a józan ész, meg persze lehetetlen feladat gardróbszekrényt és pipereasztalkát telepíteni 4 négyzetméterre. A reggeli lehet?sége természetesen csak kósza ábránd volt, ekkorra egyetlen kürt?skalács-sütöde tartotta a frontot élelmezés terén, a büfések úgy gondolták, hogy mindenki egyen otthon mostmár. Zárójelben jegyezném meg, hogy tavaly azért ez is másképp m?ködött... Nem baj, legközelebb okosabbak lesznek, meg persze mi is, és nem a folyadékra koncentrálunk a sümegi Tescóban. Így is utáltam, mikor kigördültünk a faluból, és ismét búcsút intettünk a falu táblájának, a Marcal folyónak, az elmúlt 3 napnak. Egy óriási élmény volt, köszönet érte a Polgármester Úrnak (Pajer Kristóf), a Zorall zenekarnak, az összes fellép? bandának, a barátoknak, ismer?söknek és mindenkinek, aki részt vett az idei, egészen pontosan IV. Zorall Sörolimpián. Jöv?re ugyanott, remélhet?leg még ennél is többen!

Riti

Fotók itt!