GYÁRfesztivál @ Miskolc-Egyetemváros, 2011. augusztus 18.

Murphy - 2011. szeptember 05. hétfő, 18:59    

GYÁRfesztiválHa már munkaügyb?l kifolyólag az idei NovaRock, VOLT, illetve RockMaraton triumvirátusa kimaradt, ill? volt valamivel azért mégiscsak pótolni. Mivel az annyit szépen és jót adó AZfeszt elmaradt, kézenfekv?nek bizonyult a helyette életbe lép? gyáras fémzenei zajforrásra összepontosítani, Skindred-del az élen!

Reklám:

Páki (El Pollo Loco) kollégával fél tízkor indultunk több mint négyórás miskolci vonatozásunkra, de már a jegypénztárnál letarhált valami jólszituált afro-magyar arc, aki ráadásul bal kézzel akart kezet fogni – végül is csak nem nekünk volt a legnagyobb cuccunk akkor és ott?! De ez még semmi, ugyanis alig szálltunk le a Tiszai pályaudvaron, már egy újabb hiper-pigmentált egyén (ezúttal egy öregasszony) tarhálási kísérletének estünk áldozatul. Még szerencse, hogy a közelben volt a Retúr nev? borozó, ahol mindössze 200 (!) forintba került a sör, úgyhogy vételeztünk is pár darabot. Attól eltekintve, hogy a doboz tartalma inkább sör-kásával mutatott hasonlóságot, mégis hamar elfogyott.

Miel?tt még letett minket a város túlsó végében található egyetemnél, amely az idei fesztivál helyszínét adta, a 31-es számmal ellátott busszal egy rapid városnéz? túrát abszolváltunk – közben megállapítottuk, hogy valószín?leg a napsütéses órák száma miatt ilyen sok a bennszülött ezen a tájon. Néhány haversrác bevárása után viszonylag simán elintéztük a sajtós passzok átvételét – kempingezésért viszont mindenkinek külön kellett perkálni, napidíj kiszerelésben. (Sátorozási lehet?ség egyébként a fesztiváltól nem messze, egy kb. konyhakert méret?, teljesen árnyékmentes, szikár talajú placcon adatott meg – ami érdekességszámba megy, hogy semmiféle motozási tevékenység nem történt a belépéskor…)

Mivel az els? valamirevaló (vagyis hát számunkra érdekes) koncert csak hat-hét óra magasságában startolt, b?ven volt id? dagálynak kitenni, utunk során kiporosodott torkunkat. Rendezvény el?tti sokadalomban sikeresen összefutottam egyik NovaRock-os kollégával, bizonyos Macskási Úrral – róla annyit illik tudni, hogy egy párnahuzattal megállított egy WMD-koncertet, és ez nem kamu!! - és kis csapatával (egyikük pont a Cojones gitárosa), s velük kezdtük betámadni a közeli Lidli folyékony-részlegét. Némi jólszituált alapozás után a fesztivál bejáratától nem messze összefutottam az éppen arra sétáló Skindred-énekessel – mióta utoljára láttam NovaRock-on ?t, eléggé terebélyesre n?tt a pocakja, mit ne mondjak. Kihagyhatatlan alkalom, nem vitás, úgyhogy gyors pacsi, majd fotó Benjivel és a basszeros sráccal, aztán irány befelé.

Maga a fesztivál kb. akkora területen foglalt helyet, mint a gy?ri Szécshenyi Egyetem központi része. Fedetlen nagyszínpad mellett akadtak sátoros megoldások, már ami a pódiumokat illeti, de az egyik közeli épület szintén helyet adott – méghozzá a táncolósabb-elektronikusabb stílusoknak. Kaja és pia tekintetében sem panaszkodhattunk, volt minden b?ven.

Utam a programja vége fele járó Elvis Jackson (SLO) névre hallgató, érdekes összetétel? formációhoz vezetett. Ezek a szemmel láthatóan önfeledt és vidám srácok a punk-rock-ska-reggae stílusok jegyeit ötvözve zenélgettek, miközben a hangverseny élvezeti faktorát olyan kiváló hangulatelemek emelték, mint az énekes részér?l megkezdett, majd a publikum által folytatott vécépapír-hajigálás, valamint a tömeg tetején való felh?tlen gumicsónakozás…

Izgatottan, de azért valahol teljes lelki nyugalommal vártuk a Skindred-et a nagyszínpadnál – el?tte Punnany Massif elég eklektikusra vett produkcióját hallgatva - mire kiderült, hogy egy másik sátorba tették – WTF?! Szerencsére még id?ben odaértünk, csak a Star Wars-os nyitányról maradtunk le. Benji és gárdája harmadik magyarországi fellépésük alkalmával megint csak nem hazudtolta meg magát– fullon volt a placc, még a sátorgerendákról is úgy lógtak az emberek!! Csak úgy sorjáztak a hipnotikus lüktetéssel teli reggae-metál energiabombáik; ezekre a durván dinamikus dalokra képtelenség volt nem mozogni: Stand For Something, Rat Race, Trouble, Selector, Set It Off, Rude Boy For Life, Pressure, Cut Dem, Destroy the Dancefloor – magában foglalva egész eddigi négykorongos diszkojukat. Benji szokás szerint rótta a kilométereket a színpadon, meg mindenféle testedzésre bíztatta a jónépet, aki persze nem állt ellen – hogyan is tudott volna, haha?! Végére hagyták két mega-dalukat (Nobody és Warning), de ha jól emlékezetem nem csal, toltak közbe még valami Prodigy Breathe mixet is, ami fogalmam sincs, hogy került bele a képbe, de mókás volt! ?rületes koncertet nyomtak, nem is vitás, mi meg becsülettel végigzúztunk – elvégre ezért zarándokoltunk el idáig…

Amikor éppen sörért igyekeztem, hihetetlen módon, de megint csak Kiscsillag Állnak a férfiak c. slágerét kaptam el (az egyetlen dal, ami bejön t?lük) – jelzem, nem el?ször történt velem ilyen fesztiválon. Nyilván kiszámították Lovasiék, mikor érek oda…

Következ? zenei célpontként a Superbutt-ot néztük ki maguknak, amire szintén abban a sátorban került sor, ahol Skindredék játszottak. Vörös Andrisék metálseggét hirtelen nem is emlékszem mikor láttam utoljára - volt már 1-2 éve is -, most csak annyi maradt meg, hogy egy rakás új dalt t?ztek m?sorra, amiket nem ismertem. Ráadásul egy rakás új figura adta ?ket el?, akikb?l egyedül Kovács Attila (ex-WMD, ex-Nervekiller, ex-sok minden más) gitárm?vész urat ismertem. (Konklúzióként csak annyit tennék hozzá, hogy nem kell mindezen csodálkozni, ugyanis nemsokára jelenik meg az új lemezük, Music For Animals címmel.)

Leander semennyire nem érdekelt minket, úgyhogy skippeltünk – legközelebb a Watch My Dying matekozására tértünk vissza. Extrémkedésnek mindig helye van, legyen akár hajnali egy óra – azt viszont némileg furcsállottam, hogy már ’button sem volt egy szem biztonsági arc a színpadnál, ergó bárki lazán bemehetett színpadhoz vagy akár hátra a backstage-be… Visszatérve WMD-re, Gaobr helyett ezúttal valami cserearc énekelt, néha meglep? módon; dicsérend? viszont, hogy újra két gitárossal fenyegették a hallójáratokat, nagyon kellett bele!!

Miel?tt fáradtan, ámde annál kevésbé szomjasan végleg nyugovóra tértem volna az említett el?kert nagyságú kempingplacc, leszúrhatatlan sátorban lév?, teszkós hálózsák adta kék-fehér biztonságba, még egy fontos feladat várt rám – Szepultúrának hívták. Régóta üldözöm ezt a szívemnek oly kedves tribute bandát, de mivel még csak véletlenül sem akarnak a Dunántúlra tévedni, ezért e projekt egészen eddig jegelve lett. Vagy mondom úgy: Mohamed ment. Királyul tolták a régi sulis Sepu-covereket - ami egyedül kicsit furcsa volt néha, hogy meg-megkurtították a dalokat, ez nem feltétlenül baj, legalább több track ment le, haha!


Murphy

Fotók itt! (szerk.)



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez