Mumus - Err?l ennyit (demo)
A 2010 februárjában alakult budapesti zenekar már el?djében, az Atomviharban is a klasszikus thrash-feldolgozásokban lelte örömét, és ez a tevékenység saját dalok írásakor szerencsére ennek utódjánál szintén megmaradt, némi kísérletezéssel és progresszivitással keverve.
Saját bevallásuk szerint zenéjük kísérletez?s, mondhatni keresztmetszetét képezi a klasszikus thrash és a progresszív rockzenének - és ahogy végighallgattam ?ket, ez valóban így van.
Els? demóanyagukat tartalmazó koronghoz egy igényes kivitelezés?, dalszövegeket is tartalmazó borító tartozik, amennyiben pedig számítógépen való lejátszás mellett dönt az ember, úgy extra-tartozékként képek, videók menüpont is el?t?nik – egyszóval szépen kialakították.
Minimális bevezet?jük után öt, egészen komoly dal kapott helyet. Már az els?, Nem adom cím? szerzeményükben felt?nhet a régi klasszikus thrash-érához való odaadó ragaszkodásuk – én leginkább Metallica-s hatásokat véltem felfedezni. Ez egyrészt dicsérend? momentum, másrészt pedig a srácok biztosra mentek, haha! Kapatos dal, remek szólóval, és maga a kialakítása is teljesen oké.
Második track, a 11 percesre (!) nyúlt Idegen testet – melyben egyébként Gubcsi Lajos: Homály cím? verséb?l is idéznek a srácok - szintén valamiféle ’tallica-utánérzésként könyvelem el, mert máshogy nem igazán tudnám meghatározni hangulatát és riffek egymás után következ? sokaságát.
A következ? dalban (Még) nemcsak a zene, de már az énekdallam is egészen Hetfield-szer?, nekem mondjuk bejön, f?leg hogy magyar szöveggel nyomják, ugye. Vége felé lév? kiállás alatti motyogás viszont furán veszi ki magát, felesleges.
Holnapután szövegeiben visszaköszön a nyolcvanas thrash-éra egyik jellemz? tematikája, nevezetesen a nukleáris katasztrófa árnyékában teng?d? emberiség, valamint a bármikor aktuális környezetszennyezés problémája. A zenekar konkrétan a csernobili szerencsétlenség áldozatainak állít emléket ezzel. Végén még egy groteszk módon átalakított mondókát is kapunk…
Nincs tovább-ban korrektül folytatódik a zakatolás, az énekesük hangja viszont – ki tudja miért - enyhén irritálóra, fülbántóra változik helyenként. Ezt ugyebár nem tudom mire vélni.
Véleményemet nagyjából kifejtettem a dalokhoz kapcsolódó élményeimen keresztül, ezen kívül még csak annyit tudok mondani, hogy hajrá!
http://www.mumus.net/
https://www.facebook.com/mumus.net
Murphy

