Trollok, vikingek, kalózok Budapesten - Heidenfest 2011.10.20 @Club202

Gábriel - 2011. október 27. csütörtök, 21:48    

HeidenfestOktóber végén hozzánk is ellátogatott a Heidenfest, az utazó folkmetál cirkusz. Trollok, vikingek, kalózok gy?ltek össze egy jó kis mókára csütörtök este a Club202-ben. Hangulatban nem, csak helyben volt némi hiány.

Reklám:

Szomorkás id?járás fogadta az immár másodjára kicsiny hazánkba érkez? folkmetál bandákat. Szerencsére az id? nem nyomta rá a bélyegét a hangulatra, hiszen a Club202 kapuján belépve jókedv?en söröz?, beszélget? fiatalokkal találtam magam szembe. Némi meló utáni rohanást követ?en sikeresen meg is érkeztem a helyszínre, ahol már fél hétkor háromnegyedig megtelt a hely. A szembejöv? piros-fekete arcok, vagy kalózkalapok láttán mintha egy másik világba csöppentem volna.

Az els?ként fellép? Skálmöld már javában játszott megérkezésemkor és a nekik kiszabott fél óra utolsó pár percét sikerül elcsípnem. Az izlandi banda, aki a tradicionális izlandi zenét kombinálja a metállal, hol mély hangon, hol több szólamban dörrent fel. Már ekkor felt?nt, hogy ma este nem lesz gond a hangzással, semmib?l sem volt sok, vagy kevés és a zene nem valami zajos masszaként áradt szét. A közönség ekkor még csak óvatos bólogatással és kíváncsian szemlélte a srácokat.

Heidenfest

A negyedórás átszerelést követ?en a Carmina Burana csendült fel, majd gyorsan átcsapott valami balkáni hangulattal átitatott mulatós metálba, végül a színpadon megjelent a norvég Trollfest. A srácok sz?rmékben és olyan kosszal a testükön jelentek meg, mint akik éppen a bányából érkeztek meg. Az énekes, Trollmannen a többieken is túltett, amikor barna sörösüvegnek öltözve belibbent. Vicces látványt nyújtott, ahogy headbangelve a piros kis söröskupak mozgott a fején. Trollmannen egy id? után megszabadult a jelmezét?l, amit nem is csodálok, mert a mozgását gátolta. Az egész koncertet belengte az elején tapasztalt balkáni hangulat, az egész olyan volt mintha a Macska-jaj metál-verziója kelt volna életre. Ezt a hangulatot tovább er?sítette a szaxofon és a tangóharmonika, illetve az olykor el?kerül? balalajka is. A közönség ekkor már aktívabban ugrált és csápolt. Az egyik szám el?tt Trollmannen megkérte a közönséget, hogy ugasson, mint egy kutya, amit készséggel teljesített is. A szám felénél a többi zenekarból többen is feljöttek, hogy együtt ugassanak velünk. Ekkor a tömeg eszét vesztve ugatott, ugrált és táncolt egyszerre. Sajnos nekik is fél óra jutott az este folyamán, de ennyi id? alatt is maximálisan megmutatták mire képesek és hogy ?k egy igazi koncertbanda, akiket él?ben is érdemes megnézni.

Ismét negyedórányi átszerelés következett, majd végre színpadra lépett az általam oly nagyon várt Arkona. Most láttam ?ket harmadszor és nagyon kíváncsi voltam, hogy egy kisebb színpadon mennyit tudnak átvinni abból a lendületb?l, amit eddig Metalcampen mutattak. Szerencsére nem kellett csalódnom. A már jól megszokott er? most sem hiányzott, pláne nem Mariából, akin a már jól megszokott farkas figyelt a vállán. Meglep? módon most sokkal többet kommunikált bájosan tört angolján a közönséggel, mint, amit eddig valaha láttam t?le. Az egész koncert alatt ügyelnie kellett, hogy ne mosolyogjon, hanem hozza a megszokott szigorú arcát. A hangulat az ? koncertjük alatt hágott el?ször a tet?fokára, volt circlepit és wall of death, de ez Mariát nem tántorította el, hogy egyfolytában ugrálásra biztassa a közönséget. A néz?tér ekkor már dugig volt és mindenki csápolt, táncolt. Az oroszokon látszott, hogy nagyon élvezik az egész koncertet és azt kell, hogy mondjam még egy kisebb színpadon is óriási koncertet tudnak adni, annak ellenére, hogy Vladimir néhányszor fejbe találta Mariát a dudájának végével. Sajnáltam, hogy nekik csak negyven perc jutott az estéb?l, mert túl gyorsan elröpült, de értük már mindenképp megérte elmenni.

A soron következ? skót, Alestorm tagok már az este elején a közönség között bolyongtak beszélgetve a rajongókkal és minden egyes fényképkérést kedvesen teljesítve. Ezután nem is csoda, hogy a színpadra lépésük els? percét?l kezdve az emberek megvadultak és együtt üvöltötték a szövegeket Christoperrel. Idén nem hoztak beöltözött papagájt, de ett?l még egy nagyon kellemes koncertet adtak. Egész végig ment a pogó és a wall of death, nem volt megállás. A Captain's Morgan Revengre végül tényleg mindenki megvadult, de ezen kívül volt még Over The Seas, Back Trough Time és Shipwrecked is többek között.

Heidenfest

Az utánuk következ? fekete és piros festékkel díszített Turisas egy perc szünetet sem hagyott senkinek pihenésre. A koncertr?l egyedül Netta maradt távol ugyanis szeptemberben kivált a bandából, de az új felállásra sem lehetett panaszunk. A finnek nagyon odatették magukat, mindenki rázta amije volt. Néha lágyabb, olykor meg keményebb folk ütemek csendültek fel. Az biztos, hogy a heged? folyamatosan nagy hangsúlyt kapott. A koncert egyik kedves pontja az volt, amikor Mathias "Warlord" Nygard beszámolt arról a szokásukról, hogy minden országban a helyi söröket kérik az öltöz?jükbe bekészíteni és ezt mindenhol teljesítik is nekik, kivéve nálunk. Most ugyanis nem magyar, hanem német sört kaptak, mire a közönség elkezdte kántálni az egyik magyar sör márkáját. Mathiasék ezért nem sört, hanem rövid italt (gyógynövényes, gömb alakút) választottak, amire a közönség a pálinka szó kántálásával reagált. A színpadra pedig id?közben fel is kerültek a gömbb?l töltött adagok, amit a mi egészségünkre fogyasztottak el. Megállás azonban nem volt, de helyette volt Stand up and fight, Battle Metal, To Holmgard And Beyond és persze az elmaradhatatlan Rasputin is, amelyre egyesek a diszkósokat megszégyenít? csíp?mozgással reagáltak.

Az este utolsó fellép?je a Finntroll volt, akik tizenegykor léptek színpadra. A tömeg ekkorra duzzadt csak fel igazán, alig lehetett odaférni a színpad elé. A koncert elején nagy elánnal zúzott mindenki az ismer?s dallamokra, azonban én már csak a hátsó sorok mögött ülve bírtam a koncertet nézni. A Club 202 egyetlen hiányossága az ül?hely volt aznap este, ezért vadászni kellett. Mivel már láttam a Finntrollt egy párszor él?ben, lemondtam a tömegr?l. Sajnos a koncertjükre rányomta a bélyegét, hogy hétköznap volt, mert az emberek egy id? után elkezdtek elszivárogni ki haza, ki a ruhatár felé és kabátostul nézte a koncertet. Egy szám erejéig Maria (Arkona) is besegített a vokálba.

Éjfélkor a koncertek végén mindenki megindult hazafelé és nem úgy t?nt mintha sokan maradnának további élményekért. Az biztos,hogy egy jó kis este résztvev?i lehettünk, egy dolog volt, ami egy kicsit mechanikussá tette az egészet. Mégpedig az, hogy egy zenekar sem jött vissza ráadást játszani, bármennyire kántálta is a nevét a közönség. Emiatt volt valami feszessége az egésznek, ami egész este alatt érezhet? volt. Persze, értem én, hogy tartani kell az ütemtervet, de emiatt csorbult a bens?ség érzetem. Alapvet?en azt kell mondjam, hogy szerencsések vagyunk, mert hozzánk is eljött a Heidenfest és 6 ilyen nagyszer? bandát nézhettünk meg egy szuszra. És szerintem a bandák is elégedettek lehettek velünk, mert megmutattuk hogy mulat a magyar.

Gábriel



Szólj hozzá a cikkhez