Total Cover Party - Kiss-t?l a Deicide-ig

feca - 2011. december 24. szombat, 07:00    

Különlegesnek nevezhet? metál eseményre utaztunk fel (kb. 20-an) a t?lünk 70 km-re lév? megyeszékhelyre, Ungvárra. Különleges, hiszen megyénkben els? alkalommal szerveztek feldolgozásokkal operáló rock-bulit. A Total Cover Party-ra keresztelt eseményen - melyet az ungvári DMA (Death Metal Assault) szervezett - a feldolgozások mindegyikét helyi, kárpátaljai zenekarok vezették el?.

Reklám:

Kilenc blokkra osztották a szervez?k a koncertet., melynek els? részér?l sikeresen lemaradtunk a kései érkezés miatt. A második blokkot a beregszászi Aftermath tolta el négy feldolgozással. A nyitó Refuse/Resist (Sepultura) sajnos nem igazán ütött. A hangzás, mely lényegében egész este hullámzó min?séget képviselt, ennél a dalnál igencsak kásás volt. Viszont a következ? Pity The Sadness, As I Die (Paradise Lost) és a Symphony of Destruction (Megadeth) már b?ven jobbra sikeredett. A korai Lost dalok pedig kimondottan jól álltak a csapatnak – köszönhet?en többek közt Bakó Szása gitáros/énekes mély, öblös hörgésének.

Egy pár perces átállás után egy durvább blokk következett. És már itt tennék egy kis kitér?t...

Volt két zenész, akik minden egyes elkövetkez? dal el?adásában részt vettek. ?k pedig az ungvári death metalban jeles, immáron 17 éves múltra visszatekint? Castrum két tagja: Cornelius (gitáros/énekes/zenekar vezet?), aki mellesleg a rendezvény f?szervez?je és Zhenya dobos voltak, ami nem kicsit lehetett megterhel? számukra.

Az els? albumos Morbid Angel-r?l megszólaló Unholy Blasphemy, az ?s-thrash/crossover D.R.I. Thrashard-ja, vagy a Sodom Enchanted Land-je bemozgatta a stílus híveit. Külön kiemelném a MA nótát énekl? Chepur-t, aki mind megjelenésben, mint énekstílusában nagyon passzolt ehhez a brutális szerzeményhez, vagy az egész el?adás alatt remekül teljesít? Zhenya-t, aki eszméletlen vehemenciával és pontossággal képes csápolni a dobokat. Ez utóbbi teljesítményét már korábbi Catrum koncerteken is tapasztaltam. A legnagyobb húzása a blokknak mégis a Death – Lack of Comprehension cím? klasszikusa volt – mely eljátszása el?tt természetesen megemlékeztek a 10 éve elhunyt Chuck Schuldinerr?l. A dalt Phooey (Gaz-66 Intrusion) és Cornelius ketten énekelték teljes átéléssel, alázattal és odaadással, megmutatván, hogy nagy tisztel?i a Mesternek és zenekarának.

A tradicionálisabb heavy metal-ban utazó ungvári Orden Nebes-t már láttam néhány éve Beregszászban, de akkor nem sikerült elvarázsolniuk sem a zenéjükkel, sem az el?adásmóddal. Most sem! Dobosukat aznap m?tötték, így helyére, kényszerb?l itt is Zhenya ült be a cájg mögé. Három feldolgozással álltak színpadra és egyben három énekessel (egyikük Cornelius volt, csak most gitár nélkül). Az igazság az, hogy az Enter Sandman még ütött is, bizonyítja ezt a színpad elé betódult tömeg, de sem a Diamond and Rust (Judas Priest), sem a Dickinson szólólemezes Tears of the Dragon nem jött át kell?képpen.

Egy ultrabrutál death támadással kezd?dött a következ? blokk: Deicide – Lunatic of God’s Creation (Chepur-al a mikrofonnál). Ha nem a kásás hangzás és a jobb oldali gitárok is megkapják a nekik járó er?sítést, akkor nagyobbat is üthetett volna, mint így. A Judas Priest klasszikus Breaking The Law-ját simán elhagyhatták volna, mert elég vékonyan szólalt meg egy gitárral és egy szárnyalóbb hangú énekes is jót tett volna a dalnak. Értem én, hogy barátok a zenészek és baromira élvezték az összes közösen el?adott szerzeményt, de van, amikor ez is kevés és az összhatás tompítja ezt a színpadról jöv? pozitív energiát.

Viszont az ?s-Kreator Tormentor, valamint a Raining Blood (azért jó lett volna ez is két gitárossal) heves fejrázásra késztetett sok mindenkit, melyre még páran az ül?helyekr?l is el?jöttek a színpad elé.

Mivel ezidáig is dallamos és durva blokkok váltogatták egymást, így ezen logika mentén egy fél éve alakult ungvári, egyel?re név nélküli formáció  vette uralma alá a deszkákat Kiss (I Was Made for Loving You), AC/DC (Back in Black) és Guns ’N’ Roses (Paradise City) dalokkal. A csapat énekese egy kis, fiatal, energikus kiscsaj (sajnos a nevét nem tudom) nagyon érezte a zenét és ezekkel a klasszikusokkal be is mozgatták a közönséget, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az általam rockkoncerten még nem tapasztalt vonatozás (tiszta Demjén Rózsi ?) a Guns nóta alatt. Viszont el?adás tekintetében sem a Kiss-t, sem az AC/DC-t nem tudta megfelel?en prezentálni a fiatal banda. Viszont, ha a most látott lelkesedés nem sz?nik, akkor ebb?l még sok jó is kisülhet.

Az az igazság, hogy a sok elhangzó feldolgozások közül az igazi durvulatok vitték a prímet aznap este. Nagyon jó példa erre az elkövetkez? Morbid Angel (Day of Suffering), a Destruction (Eternal Ban – Cornelius hogy vissza tudja adni Schmier sikolyait!) és az ?s-Death Zombie Ritual (jó kis circle pit a dal közben) trió. Az ezutáni Running Wild (Raging Fire) nóta csak rossz vicc volt (már bocsánat!) az el?z?ekhez képest. Ellenben a Helloween Ride The Sky-át énekl? Zoya-t (ex-Salamandra) azon nyomban beraknám valami nagyobb csapatba. A kopott pulcsis megjelenés nem a legmegnyer?bb volt részér?l, de a hangja az magasan vitte a prímet és hozta a Hansen-i sikolyokat is. Le a kalappal!

A záró Hypocrisy, Sodom és Slayer (újra Rining Blood) egy megfáradt közönségnek szólt egy kissé megfáradt zenészgárdától – bár a Persecution Mania, az ex-Castrum-os Georgius-al a mikrofonnál azért elég intenzív volt. Mindenesetre azért még mindenki bólogatott egy sort ezekre a dalokra is.

...

A végére egy kis konklúzió. Ez a koncert újra bebizonyította, hogy az underground csak úgy lehet életképes hosszútávon, ha a zenekarok összefognak, összedolgoznak és segítik egymást. A deszkákon végig jó hangulatot uralkodott, ment a laza sörözgetés, a baráti pacsizás és ez sokat emelt a buli hangulatán, mégha az el?adásmódba néhol be-becsúsztak kisebb-nagyobb hibák.

Köszönet a szervezésért a DMA-nak és Corneliusnak!

-feca-



Szólj hozzá a cikkhez