Casketgarden - The Estrangement Process

Az 1998-ban alakult gárdának már megalakulásakor alapcélkit?zése volt, hogy az általuk h?n szeretett ’90-es évek elejei – úgynevezett göteborgi stílust idehaza is minél több emberhez eljuttassák. A csapat els? korongja (This Corroded Soul Of Mine) a szlovák Metal Age gondozásában jelent meg 2003-ban, melyet a személyes kedvenc Casketgarden korongom, az Open The Casket, Enter The Garden követett 2006-ban. A következ? anyag megjelenéséig nem kellett három évet várni, hiszen az Incompleteness In Absence 2008 februárjában látott napvilágot. A móvári banda a lemez megjelenése után rengeteg pozitív visszhangot kapott és 2009-ben felléphettek a XIV. Brutal Assault-on, valamint a szerbiai X. Exit fesztiválon és még Európa számos színpadán. Az idei anyag megjelenése el?tt két alapító tag is elhagyta a zenekart, de szerencsére rövid id?n belül sikerült ?ket pótolni.

Mivel nem vagyok a dallamos death metal stílus feltétlen híve, de azért van 1-2 kedvencem err?l a vonalról, ezért igyekszem kizárólagosan objektíven bemutatni ezt, a mind hangzásban, mind min?ségben is a nyugati bandákkal versenyben lév? magyar bandát.

A korábbi albumaik ismeretében azt kell mondjam, hogy nem tértek le az eddig kitaposott útról és kitartóan tolják a zúzós riffekkel és ikergitáros megoldásokkal (a nyitó Black Hole Maelstrom-ben heged?vel is) színesített melo-death-t (hogy utálom én ezt a kifejezést…). A The Estrangement Process simán”elment” mellettem els? hallgatáskor. Áááá – gondoltam – nem figyeltem oda eléggé (ami igaz is volt) és nekifutottam újra, majd újra, s újra. Elég s?r?re sikeredett a lemez, és a stílushoz alkalmazkodva nem találhatók rajta könnyen megjegyezhet? slágerek. Emiatt az Elidegenedési folyamat igényli a többszöri meghallgatást!

Viszont vannak itt jóféle sebes témák, néhol zakatolós döngölés, de leginkább a fellelhet? dallamok vagy a stílusalapítók által már kitaposott úton haladó nóták (a They-ben a Heartwork-korabeli Carcass hatása, ahol az ex-Testimony-s Bazsó László vendégénekel) viszik a prímet. Nagyon jók a dinamikai váltások. Ezt baromira érzik Balázsék (Tóth Balázs, gitáros/dalszerz?). Egy-egy belassulás után, olyan intenzíven képesen zúzni, ahogy csak a legnagyobbak tudnak.

A So Eager to Play egy nagyon eltalált szerzemény a maga durva, black metalos középrészével. Meg úgy alapjában – nagyon jól áll nekik a durvább megközelítés. Ezt ellenpontozzák a The Eternal Tremble-el ahol akusztikus/félakusztikus momentumok pihentetnek valamelyest, viszont itt is helyén vannak a megszokott gitárharmóniák és középtempózások. Az itt hallható szóló azonban az egyik legkiválóbb az egész korongot figyelembe véve. Az ezt követ? Disgusting Soul viszont totál szétcsap. Igazi, tempós At The Gates-szer?, b? kétperces cucc, míg a The Minus Terminus bizonyos részeit akár a Diabolus In Musica-korabeli Slayer is írhatta volna.

Azért vannak itt középszer?bb tételek is (pl. A Machine Within), de ezek min?sége is pontosan olyan er?s, mint bármelyik másik, a korongon fellelhet? dalnak, csak nem érzem annyira változatosnak ?ket.

A banda leger?sebb láncszemének Cseh István énekest tartom, aki ezzel az ?rjít?, szinte már rikácsolva hörg? hanggal szerintem eléggé egyedi az egész színtért tekintve is. Elég széls?séges dolgok ömlenek ki a srác torkán hang gyanánt!

A 38perces anyag gyorsan tovaszáll. Viszont, aki szereti jobban beleásni magát 1-1 lemezbe, azoknak mindenképpen ajánlanám a szövegek tanulmányozását, ugyanis azok olyan negatív emberi tulajdonságokat boncolgatnak, mint az agymosás, a közöny, a kárörvendés, az önzés, az ?rület.

Mindezeken kívül említésre méltó a leginkább hangulatában, mint klasszikus értelemben vett m?vészi értékben el?l járó lemezborító is. A Metallica fekete lemezére is asszociálhatunk róla, de attól – nem meglep?en – sokkal igéz?bb a gyolcsba tekert alak látványa.

Alapvet?en csak ajánlani tudom ezt a lemezt mindazoknak, akik szeretik ezt a m?fajt, mert meggy?z?désem, hogy simán labdába rúghatnának világszinten is, ha lenne igazság ezen a bolygón!

Dalcímek:
1. Black Hole Maelstrom
2. Unlike
3. They
4. A Machine Within
5. So Eager To Play
6. Confess
7. The Eternal Tremble
8. Disgusting Soul
9. The Minus Terminus
10. Where Sanity Ends

Tagok:
Schummel Dénes – basszus
Cseh Attila – dobok
Csutak István – gitár
Cseh István – ének
Tóth Balázs – gitár

www.casketgarden.hu
www.facebook.com/Casketgarden
www.myspace.com/casketgardenmetal

-feca-