Horváth Attila - A szövegíró

2012. március 28. szerda, 11:00    

Négy évtizede alkot az egyik legnagyobb hatású magyar szövegíró, Horváth Attila. El?adók és zenekarok sora vált hihetetlenül népszer?vé szövegei segítségével, gondolatain a közönség több generációja n?tt fel. Idén töltötte be hatvanadik életévét, s a kett?s jubileum örömére április 27-én a Papp László Budapest Sportarénában életm? koncertre kerül sor.

Reklám:

Negyven év rock, blues, country és heavy metal zenéje szólal meg egy estén – csupa olyan dal, ami talán ki sem kerül a próbatermek falai közül, ha más a szövege...

Horváth Attila

- Hogyan kezd?dött?

- Úgy tizenkét éves lehettem, amikor a beatzene egyik napról a másikra világszenzációvá vált – mondja Horváth Attila. – Üvöltöztük az angol szövegeket, anélkül, hogy értettük volna. Gyanítottam, hogy valamir?l mégis csak szólhatnak, nekiláttam fordítgatni. Versíró emberke voltam, szakmailag is érdekelt a dolog. Amikor már jó sok szöveget lefordítottam, felt?nt, hogy rólam szólnak... S rájöttem, hogy nekem is dalszövegeket kell írnom versek helyett: arról, hogyan érezzük magunkat a b?rünkben, milyennek látjuk a világot, miképpen viszonyulunk egymáshoz. Mindezt persze költ?ien is meg lehet fogalmazni, de igazán akkor érhet célba, ha a lehet? legegyszer?bben mondom el. Természetes és hiteles módon.

- Kizárólag angol szövegek hatottak rád? Negyven évvel ezel?tt már sok zenekar énekelt magyarul.

- Els?sorban Bródy János hatott rám. Az ? nagy találmánya volt, hogy az akkor még korosztályos zene a fiatalok nyelvén szólaljon meg, mivel a korábbi táncdalok valami kés? romantikus álkölt?iséggel, azaz nem létez? nyelven beszéltek. ? tanított szövegeivel arra is, hogyan kell úgy fogalmazni, hogy a rocktól retteg? hatalom ne vegye észre, mit akarok mondani, a közönség mégis megértsen. Rajta kívül Demjén Rózsi hatott rám, laza életszemléletével, valamint hogy pontosan tudta, a nóta mely részein kell elhelyezni a legfontosabb gondolatokat. Azóta is sok jó szövegíró munkáival találkoztam, ám miután kialakítottam saját stílusomat, s tudtam, merre akarok menni, már nem tanulni akartam t?lük, hanem egyszer?en csak örülni annak, ha jókat írtak.

- A rendszerváltáskor több, addig virágnyelven fogalmazó szövegíró érezte úgy, hogy kihúzták lába alól a talajt. Öröm volt, hogy megsz?nt a cenzúra – de hogyan tovább, mir?l fognak szólni ezután a dalok?

- Nekem nem volt ilyen gondom, addig is igyekeztem szókimondóan fogalmazni. A hetvenes évek második felét?l már egyértelm?bb szövegeket is lehetett írni, csak vigyázni kellett, hogy a határt ne lépje át az ember. Addig viszont mindig elmentem. Ráadásul már a Taurus, de leginkább a Piramis id?szakában kitaláltunk egy trükköt: ha éreztük, hogy egy dal problémás lehet, két változatban írtam meg a szöveget. Volt az igazi, a másikban pedig elhelyeztem olyan sorokat, amiket biztosan nem engednek át. A cenzorok természetesen kaptak rajtuk, mi pedig azt mondtuk, jó, átgondoljuk a dolgot. Azután beadtuk az igazi szöveget, és az átment minden probléma nélkül. Plusz még azt a benyomást is keltettük, hogy velünk lehet értelmesen beszélni – és máris nem vizsgálták olyan szigorúan a további munkáinkat.

Egyébként én rendszerekt?l függetlenül mindig törekedtem arra, hogy dalaimnak több rétege, több értelmezése legyen az els?dleges jelentés mögött. Hogy azután a hallgatónak melyik mond valamit, melyik érinti meg, az már az ? dolga.

- Ám el?bb az el?adókat kell megérinteniük. Maradéktalanul visszakapod t?lük, ahogyan benned szólalnak meg a szövegek?

- Igyekszem visszakapni... Ott vagyok a dalok felvételénél, s általában elfogadják észrevételeimet a zeneszerz?k, az énekesek. Ez nem hiúság, nem hiszem, hogy mindent tudnék, f?leg mindent jobban – inkább arról van szó, hogy mire elkészül a szöveg, addigra már enyém is a dal, belém ivódik minden egyes hang. Ha az el?adó máshogyan értelmezi vagy hangsúlyozza, elmondom, én hogyan gondoltam. Kivéve persze, ha ezzel gazdagítja a dalt.

- Mennyire vagy benne te magad a szövegeidben?

- Teljesen. Csak úgy teszek, mintha nem én lennék bennük... Fontos a kötelez? empátia, hogy az énekest?l legyen hiteles a dal. Ehhez ideális esetben jól kell ismernem ?t, illetve természetesen vannak szakmai fortélyaim és trükkjeim. Mert a szövegírás is mesterség, rengeteg tanulás és munka kell hogy legyen mögötte. De ez nem panasz, mert minden pillanatát élvezem. És minden pillanatát meg is szenvedem...

Maróthy György



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez