Soulfly - Enslaved
Max Cavalera ezt a rabszolgaságról és b?nökr?l szóló koncept lemezét - immáron egy teljesen megújult ritmusszekcióval kiegészülve – a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli death-metál éra szellemiségében követte el, szóval most se várjunk t?le hatalmas megfejtéseket, csak puritán zúzást!
Már a kezd?, sötéten atmoszférikus Resistance alatt is sejthet?, hogy itt bizony egy ízig-vérig death-metálban gyökerez? anyagra kell számítani - legalábbis ez a motívum dominál a lemezen -, persze azért nem kell félni, mert a Max-féle k?egyszer? thrash-groove riffek, illetve Marc Rizzo szokásosan intelligens témái, technikás szólói sem vesznek feledésbe. További újdonságként mondható el, hogy Bobby Burns basszer és a viszonylag hosszú id?t eltölt? Joe Nunez dobos összeszokott párosa helyett ezúttal Tony Campos (Static-X, Asesino, Ministry, Prong stb.) és David Kinkade (Borknagar) halálmetálos identitású duó mutatja meg magát.
Jó szokás szerint ismét hallhatunk vendégéket a lemezen. A World Scum-ban például Travis Ryan (Cattle Decapitation) csatlakozik Max bátyóhoz a vokáloknál, de nem csak ez az egyetlen társ-szereplés, hiszen a Redemption of Man by God-ban hallhatjuk az ördögi torkú Dez Fafarát (Coal Chamber, DevilDriver), Revegeance-ban pedig - ahogy már csak lenni szokott egy Soulfly korong esetében - Max mindhárom fia kisebb-nagyobb szerephez jut. Csak tudnám, miért kell bele mindig az iszonyat er?ltetett és hamis hangú Richie Cavalera?!
Említett gyilkosan pörg?s, két-lábgépes brutális death-tematika (World Scum, Intervention), illetve a bólogatós középtempós nóták (Legions, Chains) mellett a maga kreatív váltásaival szinte már üdít? kivételnek hat a Gladiator, valamint a Plata O Plomo. Ez utóbbi, portugál nyelven elkövetett szerzemény valami frenetikus módon ötvözi a dühösen pusztító thrasher groove-okat a szelíd és lágy flamenco gitárral, mindezt klasszul kitalált váltásokkal és a háttérben hirtelen felsikoltó gitárral – nekem konkrétan gyönyör?ség járja át a szívemet, amikor csak hallgatom! A fel nem sorolt tételek hozzák a mára megszokott Max-szintet, úgyhogy igazából extra híján nincs is mit mondanom róluk. Ha pedig összegeznem kéne, nem egy kimagasló teljesítmény az Enslaved, viszont egy sorlemeznek tökéletesen megfér a többi között. Ha ez speciel nem jön be, hallgathatod a koraiakat, ennyi.
Természetesen nincs Soulfly anyag limitált kiadás nélkül. Ezúttal három, a normál változatról lemaradt nóta kapott helyet (Slave, Bastards, illetve Soulfly VIII), szóval, aki úgy érzi, ez jár neki, ezt a verziót szerzi be, bár szerény vélemény szerint egyik tétel sem olyan nagyon kihagyhatatlan.
SOULFLY diszkográfia:
Soulfly - 1998
Primitve - 2000
3 (Enterfaith) - 2002
Prophecy - 2004
Dark Ages – 2005
Conquer – 2008
Omen – 2010
Enslaved - 2012
Murphy
