Paradise Lost - Tragic Idol

waren - 2012. április 30. hétfő, 08:56    

Paradise Lost - Tragic IdolKíváncsi voltam a Paradise Lost új m?vére. Optimista voltam a jól sikerült Faith Divides Us - Death Unites Us után. Végre rájöttek a szinti-popos zenei kalandozás nem az ? világuk. Egy olyan bandánál, mint ?k, akik olyan alapm?veket raktak le az asztalra, mint a Gothic, Shades Of God, Icon, Draconian Times, az ember várja, reménykedik, hogy azt a muzsikát kapja, amit szeretne.

Reklám:

Stílusalkotó, számtalan együttes zenéjére ható nóták születtek ezeken a lemezeken. A One Second albumnál már elkezd?dött a változás, megjelentek a samplerek, mindenféle elektromos kütyük. Volt szerencsém látni a bandát ezen a turnén a Pecsában, hát nem voltam maradéktalanul elégedett a látottak alapján. A lényeg az, hogy visszataláltak a helyes útra. A Tragic Idol talán a legjobb hangzású lemezük. Jó dögösek a gitárok, szépen, feszesen szól a cucc.

Paradise Lost

Nem ér meglepetés a lemezt nyitó Solitary One-al. Tipikus Lost-os nyomorúság uralja a tételt. Nick Holmes is karcosabban énekel, a hangja nincs szénné samplerezve. Hörögni nem hörög, amit szerintem már nem is fog, de er?teljesebben tolja, mint akár a Draconian Times MMXI DVD-n, ahol, legalábbis nekem kicsit bántó például az As I Die el?adásmódja. Úgy a hiteles, ha Mr. Holmes szeme bevérzik nótázás közben. Állítólag ezért is hagyta abba a hörgést… Hangulatos a Fear Of Impending Hell. Melankolikusan hömpölyg?, fogós refrén. Lehet, hogy Greg Mackintosh nem a világ legjobb gitárosa, de megvan a jó felismerhet? stílusa. Azok a témák, amiket kicsal a gitárjából - óriásiak. Simán szólhatna a játéka majd a ravatalomnál hangulatfokozónak. Szép az akusztikus betét. Végre, reggeli ködben úszó, gótikus temet?ket látok lelki szemeim el?tt, nem valami 25. századi, elfuserált sci-fi ravatalozót. A Honesty In Death is hozza a kötelez? hangulatot. A Theories From Another World viszont egy jó kis zakatolós alapra épül. A Mackintosh-Aedy páros jó, pörg?s riffeket tol elénk. Ezt a vonalat követi az In This We Dwell is. Tipikus Lost „sláger” a címadó Tragic Idol. Minden benne van, amit a banda képvisel. Középtempós, zakatolós riffek, fülbemászó dallamok. Hasonlók mondhatók el a Worth Fighting For-ról is. A The Glorious End zárja az albumot, ami - mint általában - egy gyönyör?en lehangoló „vidámkodás”. Mackintosh ismét megmutatja milyen a világvége hangulat.

Lesznek, akik fikázzák a lemezt, hogy önmagukat ismétlik, vagy próbálják visszahozni a dics? múltat. Én elégedett vagyok a halottak alapján. Egy igazán er?s anyag a Tragic Idol, amivel remélhet?leg végleg visszatért a Paradise Lost a helyes útra.

Tagok:
Nick Holmes - ének
Greg Mackintosh - gitár
Aaron Aedy - gitár
Steve Edmondson - basszusgitár
Adrian Erlandsson - dob

Dalcímek:
01. Solitary One - 4:08
02. Crucify - 4:08
03. Fear of Impending Hell - 5:25
04. Honesty in Death - 4:08
05. Theories from Another World - 5:02
06. In This We Dwell - 3:55
07. To the Darkness - 5:09
08. Tragic Idol - 4:45
09. Worth Fighting For - 4:12
10. The Glorious End - 5:23

Hivatalos weboldal

waren



    Megosztás:
Címkék: Paradise Lost
Szólj hozzá a cikkhez