Thrash is Back - Mörbid Carnage

Szia Jani! Idén még csak ötéves a Mörbid Carnage. Hogyan emlékszel vissza a banda megszületésére?

Tiszteletem az olvasóknak, és neked is! Elég hamar eltelt ez az öt esztend?, mintha tegnap lett volna, hogy Blasphemy megkeresett azzal, hogy alakulóban van náluk egy old-school thrash csapat és mivel nem volt basszerosuk, megkérdezte érdekelne-e a dolog. Három hónapra rá már az els? 4 számos anyagunkat rögzítettük...

Honnan jött a zenekar neve és miért Mörbid és nem Morbid?

A név szintén Blasphemy agyszüleménye, és szerintem maximálisan illik a zene gonosz, nyers és durva mivoltához, megszólalásához, az egész banda külleméhez, vizuális megjelenéséhez. Az „umlaut”-al meg még „brutálisabb” és egyedibb hangulata lett magának a névnek, gondolj csak pl. a Motörhead-re, vagy egyéb más csapatokra. És ugye a zenekar szül?városáról, Szegedr?l se feledkezzünk meg...

Minden zenekar életében vannak jobb és rosszabb id?szakok. Eddig fennállásotok során számotokra mik voltak a legnagyobb nehézségek?

Én a magam részér?l mindenképp a hazai „zenei életben” való érvényesülést nevezném a legnagyobb nehézségnek, még ha underground szintérr?l is beszélünk ugye. Nem elég, hogy a koncertszervez?k minimális alapfeltételeket nem tudnak biztosítani, a helyszínekr?l, klubokról nem beszélve, még a zenekarok is egymással „versengenek”. Gondolom, nem kell bemutatnom, a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mondást... Egy nagy bagolyköpet az, ami itthon van, és csodálkoznak, hogy a zenekarok inkább elmennek bárhova külföldre fellépni, minthogy itthon játszanak esetleg a saját közönségüknek?! Elszomorító, hogy át kell lépned az országhatárt, ahhoz, hogy normálisan bánjanak veled, mint zenekarral és megkapd az alapvet? ellátást. Gondolhatod, hogy nem sztár zenekaroknak kijáró dolgokat kérünk mi sem, csak, hogy anyagilag ne legyen bukó a dolog, illetve ne haljunk éhen az adott este, meg esetleg meg tudjunk inni a tagokkal néhány sört vagy bármit. Mondanom sem kell, hogy ez eddig a határainkon túl minden esetben teljesült, itthon viszont csak kivételes esetekben.

Ami a kérdés közvetlen a zenekaron belüli nehézségekre utal azokat, ha felmerül akármilyen probléma, igen hamar megoldjuk, gondolok itt arra, hogy a fellépésekhez mindig session zenészekre van szükségünk, mert a stúdióban az énekesünk és a dobosunk ugyanaz a személy, tehát valamelyik posztra kisegít? embert kellett keríteni, hogy jobban tudjunk pusztítani a színpadon. De ez a kérdés jelenleg is meg van oldva, szóval nincs lehetetlen!

A thrash-en belül a durvább vonalat nyomjátok, olyan korai Kreator-, Dark Angel-szer? stílusban. Megalakulásotokkor ilyen zenének a mívelése volt a cél?

Thrash metalt akartunk játszani, és zsigerb?l ilyen témák jöttek ki a srácok kezei alól. Nem volt különösebb út, amit  kijelöltünk volna, jött minden magától, a lényeg az volt, hogy élvezzük, amit csinálunk, a zene húzós legyen, kemény, feszes és k*rva nyers! Ezt a fajta gyors, már-már széls?séges old-school thrash metalt itthon ilyen formában senki nem m?veli, sem ha a zenét nézzük, sem pedig ha a színpadi kiállás részét a dolognak, úgy érzem ebben mindenképp egyedinek mondható a Mörbid Carnage a hazai palettán. Az ?sök és a klasszikusok végtelen tisztelete vezérel minket, hogy ilyen zenét csináljunk, amilyen nekünk tetszik, a megfelel? küls?ségekkel kiegészítve.

Facebook-os tapasztalatom, hogy sokféle zenét hallgatsz a pl. Ghost-tól a durva death metal-ig. Mely zenekarok hatására kezdtél el zenélni? Kik a kedvenceid?

Úgy látom ez a Ghost dolog rám fog ragadni. Ha-ha! Gyakorlatilag mindenev? vagyok zenei téren, nincsenek korlátaim, és nem szeretem a sz?klátókör?séget. Úgy fogalmaznék, hogy minden hangszeres m?fajból vannak kedvenceim, a Rock/Heavy metal-tól az általad említett Death metal-ig. Ugyanúgy tudok élvezni egy jó jammel?s Stoner zenét, mint egy pusztító, szélvészgyors Thrash anyagot, de pl. egy jó súlyos doom és egy „kripta hangzású” Black metal is magával tud ragadni. Azt mondom - minden csak hangulat kérdése, nagyjából minden zenére jól tudom magam érezni, és tudok találni benne értékelhet?t (kivételek persze nyilván vannak és lesznek is) Folyamatosan tágítom a zenei látókörömet, ami szerintem nem árt, viszont nem minden általam kedvelt zenéb?l merítek hatást a saját magam által játszott muzsikához, ott maradjanak csak meg a megszokott „m?faji korlátok”, a kísérletezgetést és az új m?fajok teremtését meghagyom másoknak. Egyébiránt nem is tartom magam zenésznek, amellett, hogy nyilván írok saját témákat is és hangszerekkel is rendelkezem. Én csak egy rock’n roll arc vagyok, aki azt csinálja, amiben örömét leli és kész.

A Night Assassin borítóján egy EMO-st zúznak szét a banda tagjai. Azt leszámítva, hogy er?sen rühellitek az EMO-sokat, mir?l szólnak a dalok szövegei?

A ’Night Assassin” szövegei több témával is foglalkoznak, vannak bennük háborús ihletés?ek (Warlust, Slaughtering), sötét, akár black/death zenébe is ill? dolgok (Funeral Pyre), horror ihletettség?ek (Castle in Pain), illetve gyilkosságokról, kínzásokról szólóak is (Night Assassins). Ahogy a zenében sem, a szövegek terén sem akartuk megújítani a stílust, a lényeg mindkett?nél a hangulaton van és a brutalitáson.

Elmondhatja-e magáról a Mörbid Carnage, hogy van egy rajongótábora? Ha igen, akkor hol szeretik leginkább a bandát?

Ezen a dolgon még sosem filóztam…Ha azt nézzük, hogy nem igen tudok úgy lemenni egy underground koncertre, hogy ne viseljen valaki Mörbid Carnage pólót, felvarrót vagy bármit, vagy ha azt veszem, hogy az erdélyi turnénkon is elfogytak a merch cuccaink és minden bulira elég sokan lejöttek akkor akár mondhatjuk is, hogy rendelkezünk ilyesmivel, amit Te rajongótábornak nevezel. Viszont én még mindig úgy gondolom, hogy külföldön (a szélrózsa minden irányában) többen ismernek minket, mint itthon. Folyton találkozom a banda nevével blogokon, kommentekben, látok lemezkritikákat, kapunk interjú felkéréseket, ilyen-olyan koncert lehet?ségeket, stb. Bár a két legmeghökkent?bb dolog mégis csak az volt, amikor egy brazil srác egy home made videón játssza a Warlust-ot a Youtube-on, illetve amikor spanyol metal arcokat látva a Keletiben észreveszem, hogy egyiküknek olyan Mörbid pólója van amilyet még nem is láttunk. Ha-ha!

Megfigyeléseim szerint nincs túl sok fellépése a Mörbid Carnage-nak Mi ennek az oka?

Nos igen, a koncertek... Amint azt fentebb is kifejtettem egy kérdésednél, inkább a külföldi fellépésekre koncentrálunk. Egyrészt, mert ritkán kapunk itthonról olyan ajánlatot, ami maradéktalanul megfelelne nekünk (nem rocksztárkodunk, félre ne érts, az okokat fentebb kifejtettem), másrészt nem szeretünk egy adott helyen fél évnél s?r?bben fellépni, pl. teljesen felesleges havonta játszani Budapesten, mint azt sokan teszik. B?ven elég félévente, évente egy buli egy adott helyen, és akkor még le is jönnek az emberek megnézni a fellépést. Természetesen volt/van kivétel, pl. ha egy általunk kedvelt külföldi banda el?tt kapunk lehet?séget, vagy ha egyszer?en csak egy jó buli van kilátásban.

Úgy tudom, hogy készül az új lemez. Mikorra várható a megjelenése? Mit lehet várni t?le?

Igen, jók az infóid, a lemez már teljes egészében készen van, jelenleg a borítót és a booklet-et készíti Costin Chioreanu aki korábban olyan csapatokkal dolgozott, mint a Grave, Darkthrone, Aura Noir, stb. Csekkoljátok a munkáit, érdemes! A megjelenésr?l még nem sokat tudok mondani, az el?z? kiadónk túlvállalta magát, és csak hónapokkal kés?bb tudna foglalkozni az amúgy is késésben lév? anyagunkkal, mint azt mi szeretnénk, úgyhogy, amint kész a borító, elkezdjük az anyag nagy erej? promózását, én mindenképp szeretném idén a kezembe venni a „Merciless Conquest”-et valamilyen megjelent formátumban!

Az új anyag még er?szakosabb, direktebb, de változatosabb is az el?djénél, a hangzás hasonlóan jó lesz, minden kihallhatóan, arányosan szól, eddig ez a legjobb hangzóanyag, amin dolgoztam. Szövegileg pedig sötétebbre vettük a figurát, csak és kizárólag istentelen, sötét, gonosz és helyenként okkult dolgokról szólnak. A munkafolyamatot tekintve megmaradtunk az eddig bevált receptnél: a srácok összeteszik a zenét Szegeden, én pedig leszállítom hozzájuk a szövegeket, hogy kerek egészet alkotva egy durva, súlyos végeredmény születhessen.

A lemezipar megroggyant az utóbbi években.  Els? lemezetek még fizikai formában látott napvilágot. Tervezitek-e az új korong kézzel fogható megjelenését?

Hogy a lemezipar megroggyant volna, azt kötve hiszem, multinacionális szinten lehet, de az engem vajmi kevéssé érdekel! A bakelitlemez évek óta másodvirágzását éli, és a kazetta formátum is törekszik fel, hogy elérje az új reneszánszát, úgyhogy részemr?l semmi gond. És amint tudjuk, ami az undergroundban mozgolódik, azt éveken belül v. még hamarabb lemásolja a mainstream, szóval ma még lehet egy avatatlan fülnek furán hangzik, hogy valami kazettán jelenik meg, ez a dolog nemsokára igen más értelmet fog nyerni, figyeld meg!

Az, hogy multi szinten a zeneipar bed?lt, a technika fejl?désének köszönhet?en, nos arra nem sokat tudok reagálni. Nagy zenekarok nyilatkozataiban lehet keresni rá a választ, ki-ki hogy küzd ez ellen, mindenkinek a magánügye. Én nem panaszkodom, underground szinten van lemezvásárlás, még ha itthon ez annyira nem is jellemz? (tisztelet annak a pár fanatikus, kivételes arcnak). Nagyobb, kereskedelmi szinteken, olyan zenekaroknál, akiknél maga a zenélés a megélhetési forma azoknál csak egy dolog jöhet szóba: turnézni orrvérzésig. Koncertezni, amerre és amennyit csak lehet! Merch termékeket csináltatni és nyomni a show-t! Mondjuk, engem az a veszély nem fenyeget, hogy valaha is ebb?l éljek, de nem is ez a cél.

Mindenképp szeretnénk, ha fizikai formátumban megjelenne a „Merciless Conquest”! Ez nem is lehet kérdéses! Én annak örülnék a legjobban, ha Cd és Lp formátumban is napvilágot látna, aztán majd meglátjuk, ebb?l mi valósul meg, de csakis külföldi kiadó jöhet szóba, itthon jelenleg nincs olyan cég, akikkel teljes mértékben együtt lehetne m?ködni.

Az utolsó kérdésre úgy asszociálsz, ahogy jól esik: német, vagy amerikai?

He-he, mindkett?! Már ha Thrash metalról van szó, és nem sörr?l. Komolyra fordítva a szót, én ugyanúgy megtalálom a nekem való, maradéktalanul megfelel? csapatokat az öreg kontinensen is, mint az óceánon túl. A klasszikus id?k zenéi ígyis-úgyis halhatatlanok, származzanak akár a Ruhr-vidékr?l, a Bay-Area-ból vagy teszem azt Belo Horizonte-ból. A jelenlegi underground is kitermelte a min?ségi zúzdákat mindenhonnan, gondoljunk csak a német éllovasra a Hellish Crossfire-re, vagy az én személyes amerikai kedvencemre a Toxic Holocaust-ra, vagy ha dél-amerikát vesszük, akkor a Violator-ra. Ezek mind-mind min?ségi muzsikák, kipróbált, fanatikus arcokkal, akik hozzánk hasonlóan azt csinálják, amit szeretnek kompromisszumok vagy bármi más baromság nélkül!

Köszönjük a megkeresést! Sok sikert neked és a webzine-ednek! Tartsd életben az underground lángját!

Figyeljétek az infókat, a koncertekr?l és az új lemezr?l! Hamarosan újra támadunk!

„Crucified them all, between ashes and dust
Crucified them all, beyond the grace of God”

Facebook
MySpace
E-mail

Fotók by: sadaweb.hu

-feca-