Nevergreen - Karmageddon

Nem, nem egy újabb dark fantasy regény lapjairól idéztem, pusztán szavakba öntöttem azt, ahogy hazánk legismertebb, és nagy valószín?séggel legelismertebb gothic-doom bandájának, a Nevergreennek legújabb albuma, a Karmageddon elárasztja, átöleli és végül eltiporja az emberi lélek legmélyebb bugyrait is. Bizton állíthatom, hogy Matláry Mester és Macura Mester az általuk oly régóta megkezdett úton egy újabb hihetetlen mérföldkövet tettek le, mellyel a hallgatóságnak egy alapm?vet, a metal szcéna többi zenészeinek pedig egy jókora leckét adtak fel.

Ma már klisés, és egyben végtelenül felesleges belemenni a zenekar életében az elmúlt években történt különböz? problémák, akadályok ecsetélésébe, én most ezt nem is fogom megtenni. A Nevergreen itt van, és er?sebb, mint a halál. Aki hallotta az el?z? anyagukat, nyugodt szívvel konstatálhatta, hogy nem csak zeneileg, de hangzásilag is van már egy olyan zenekarunk, akiket oda lehet tenni a polcra bármely külföldi kedvenc mellé. Brutális dalok és hangszerelés jellemezte már az Új birodalmat is, ám amit a Karmageddonon hallunk, felülmúlja még azt is – f?leg hangzás terén. Egy szimfonikus metal albumnak így kell megszólalnia.

Az album hat új dalt és négy feldolgozást tartalmaz. Na persze ez ne ijesszen el senkit, hiszen az utóbbi négyb?l kett? szintén saját szerzemény, kett? pedig a jól bevált ’green hagyományokat idézi. Az említett hat dal közül az els? Jöjj, messiás címmel robban be, és rendkívül tökéletes ötvözete az újkori Sohazöld daloknak. Feszes, menetel? ritmizálás, amit Bob dörmögése csak er?sít, s amit tökéletesen ellenpontoz Tina operás dallamvilága. Mindezt a kiváló hangszerelés és a védjegyszer? ízes gitárszóló er?síti. Kit?n? albumkezdés, melyhez egy jó mív? klip is dukál.

A következ? Sötétségb?l fény nem csak szövegével, de riffjeivel is a vérbeli Nevergreen hagyományokat követi. Igazi power-doom!

Számomra az album egyik kiemelked? dala a harmadik, Egy lövés, egy halál cím? szerzemény, mely nem csak szövegét tekintve frappáns, de a dalszerkezet is némileg rendhagyó a többihez képest. Rendhagyó, mégis nagyon egyben van a különböz? hangszerelési megoldásoknak köszönhet?en.

A zenekar már jó ideje két énekessel rendelkezik. Tina eleinte csak díszítette a dalokat, ám ezen az albumon már lehetetlenség a munkáját pusztán csak plusznak nevezni. F?leg, ha az ember él?ben látja a zenekart, hiszen már a korai dalokban is egyre komolyabb szerepeket vállal a hölgy – az igényes hallgató legnagyobb örömére. Talán nem túlzás azt állítani, hogy legkiemelked?bb teljesítményét a Míg a halál el nem választ, illetve a Végzet hajnalán dalokban nyújtja. Minden gót szívet megremegtet?, hátborzongató dallamokat hoz mindkét dalban – de persze ez szinte minden alkotásra igaz az albumon. Tökéletes választás volt ? a két dalszerz? zsenit?l.

Hatodik dalként találkozunk el?ször feldolgozással a CD-n. A szokásos popdal átírat egy újabb Depeche Mode m?, a Policy of Truth. A DM-t nem véletlenül szedik el? rendszerint a metal hordák. Sötét tónusok, fogós dallamok és eleve egyéni hangzásvilág jellemzi a new wave anyabandát. Tökéletes alapanyag egy ízes doom alkotáshoz.

A soron következ? Dermedt angyal szárnyán szintén átírat, méghozzá Macura egykori sideprojectjének, a Green Divisionnek egykori nótája, ami bár csak hangszerelésében változott igazán, hangulatát tekintve mégis jó választás volt, mert tökéletesen belefér az album egészébe. A Karmageddon megjelenésének napján megrendezett Gothica fesztiválon is eljátszott dal él?ben is nagyot ütött, hiszen rendkívül gazdag érzelmi fokon ég ez a zene.

A CD utolsó, valóban új szerzeménye a Népünk árnya visszatér, amir?l már nagyon sok helyen elmondták, hogy szinte death metal. Én magam nem igazán osztom ezt az elfogult véleményt, viszont azt meg kell hagyni, hogy a Ngreen világában egyedülállóan gyors dal született – ám csak pont annyira kemény és gyors dal ez, mint amennyire dühös. Körülbelül annyira lóg ki ez az összképb?l, mint az Új sötét kor szívedben a milleniumi albumról. Szöveg és zene tökéletes egyvelege.

Az O, Fortuna nem ismeretlen sem a metal, sem a klasszikus zene ismer?inek körében. A vérbeli doomsterek pedig igazán jól ismerik ezt a m?vet, hiszen minden metal zene atyja az orffi m?. Makuráék nem is el?ször nyúltak ehhez az alapanyaghoz. Maguk is jól fel tudták mérni, hogy 2012-ben hogyan is tudna megszólalni ez a dal egy Nevergreen albumon, s igyekeztek mindent ki is hozni a hangzásból. Az eredmény egy hihetetlenül gigászi kórusm? lett, amilyeneket eddig legfeljebb csak például a Theriontól hallhattunk. A lemezbemutató koncerten még egy énekest is felkértek anno, hogy segítse ?ket az el?adásban, és szó mi szó, hátborzongató lett a végeredmény.

Az egyetlen bajom a Gothicával az volt, hogy az album utolsó dalát, az egykori Matláry-féle Ámok szerzeményt, a Halottlátót nem játszotta el a zenekar. Személy szerint, mikor el?ször megismertem évekkel ezel?tt ezt a m?vet, úgy gondoltam, hogy megszületett minden id?k leghatalmasabb doom himnusza. Aztán évekkel kés?bb, mikor meghallottam ezt a feldolgozást, rájöttem, hogy még az istenek közt is vannak Istenek. Hiába, Macura hangja nem oly gigászi, mint el?djéé, az ? stílusa Tináéval keverve ebben a dalban egyszer?en mindent túlszárnyal, amit valaha is doom metal téren hallottam. Amíg élek, hálás leszek Matláry Miklósnak, hogy ezt a számot egyáltalán megírta, mert azt hiszem, e nélkül a szerzemény nélkül kevesebb lenne a világ.

Bár már hónapok óta kint van ez az album, és a Mahasz listát is meglovagolta, biztos van még olyan az országban, aki nem hallotta. Manapság egyre több az igényes új zene a határokon innen és túl, legtöbbje sokkal jobb, mint a méltatlanul túllihegett nagy nev? zenekaraink. Ám ezzel szemben a nagyok közt is vannak olyanok, akik képesek rendre megújulni, és hozni azt a szintet, amit 2012-ben egy zenekarnak hoznia kell. A Nevergreen ilyen. Szóval ha valaki még nem hallotta volna a Karmageddont, rendkívül gyorsan tegye meg! Megéri.

Dani