Kreator - Phantom Antichrist
Nem lehet panaszuk kedvencükre a Kreator rajongóknak, hiszen jó ideje azt játsszák, amit várnak t?lük. Jogos is a magas elvárás, mert aki olyan alapm?veket rakott az asztalra, mint a Pleasure To Kill, vagy az Extreme Aggression, annak illik min?ségi zenét produkálni. Persze a Kreatornál, mint sok más bandánál is voltak kalandozások, útkeresések. Az 1992-es Renewal is megosztotta a rajongókat, sok olyan elemet beépítettek a zenéjükbe, amivel sokan nem tudtak mit kezdeni. Személy szerint én egy óriási albumnak tartom. Viszont az 1997-es Outcast-al, és az ezt követ? Endorama-val a lehet? legtávolabb kerültek az álltaluk képviselt zenét?l. Hallhatók itt gothic, ambient elemek, sampler és elektro effektek.
Szerencsére Mille Petrozza úgy döntött, hogy visszatérnek a thrash metalhoz, és a 2001-es Violent Revolution-tól a Kreator azt tolja, amit a legjobban tudnak.
Az új albumuk, a Phantom Antichrist egy lebeg?s intróval, a Mars Mantra-val indul, amely szünet nélkül megy át a már korábban megismert címadóba. A lovak közé csapnak, jó kis szélsebes Kreator aprítás, dallamos refrénnel. Jót tesz a nótának a középrésznél hallható döngöl?s ritmusváltás. A következ? Death To The World-nél sem adják alább a tempót. Pattogós ritmust ad Ventor (dobok) a zene alá. Színes, dallamos szólót hallhatunk, némi tempóváltással, amely egy id? után visszatér a kezd?sebességhez. Hangulatos gitárral indul a From Flood Into Fire, amely egy középtempós nótává bontakozik ki. Na itt a meglepetés! Egy epikus szerzemény: Manowar, Virgin Steele hatás kétségtelen. Azért van egy kis vágta is, majd váltott szólózás. Hát mit mondjak? Érdekes.
Ismét szigorúbb, thrashesebb a Civilisation Collapse. Változatos ritmusváltásokkal jól felépített szerzemény. Ezt követi az akusztikus gitárral indító United In Hate. Ritmikailag változatos ez is: van itt szélvész tempó és belassulás egyaránt. Olyan érzésem támad, mintha néha kicsit bele is bonyolódnának. A refréneknél, tudom, hogy nem kellene, de olyan Rammstein utánérzésem van, hogy az na! A következ? The Few The Proud, The Broken, szintén epikus elemekkel telepakolt dal. Én úgy vagyok vele, ha ilyet akarok hallgatni, nem Kreatort rakok a lejátszóba. Van azért itt is zakatolás, csak hát valami nekem hibádzik.
Melankolikusan indít a Your Heaven, My Hell. Egy tradicionális heavy metal elemekkel telepakolt dal, jól kidolgozott szólóval. Kicsit pörg?sebb az ezt követ? Victory Will Come. Hiányzott is! Azért itt zakatol az a bizonyos Kreator gépezet. Az Until Our Pants Cross Again zárja az albumot. Egy sztorizós, középtempós résszel indul, kicsit rákapcsolnak, majd ismét ellaposodik. Ismét csak azt tudom mondani, ezt nem t?lük szeretném hallani.
Vannak jó pillanatai a lemeznek, de ha pontoznám a lemezt összehasonlítás végett, akkor a 2005-ös Enemy Of God egy 10-es, míg Phantom Antichrist csak egy 7-es. Biztosan lesznek olyanok, akiknek tökéletesen bejön az anyag. Én többet vártam. Nálam ebben a stílusban egyel?re idén az Overkill The Electric Age-e viszi a pálmát.
Felállás:
Miland "Mille" Petrozza - Vokál, gitár
Sami Yli-Sirniö - Gitár
Christian "Speesy" Giesler - Basszus
Jürgen "Ventor" Reil - Dobok, vokál
Dalok:
01. Mars Mantra
02. Phantom Antichrist
03. Death To The World
04. From Flood Into Fire
05. Civilization Collapse
06. United In Hate
07. The Few, The Proud, The Broken
08. Your Heaven - My Hell
09. Victory Will Come
10. Until Our Paths Cross Again
Kreator official
Kreator Facebook
waren
