Pennywise - All or Nothing

DavE - 2012. június 27. szerda, 07:00    

Pennywise - All or NothingA kaliforniai skate punk legenda Pennywise, a frontember, Jim Lindberg kiválása óta el?ször jelentkezett stúdióalbummal. Kíváncsi voltam, hogyan teljesít az új énekes, akit bizony itthon is nagyon sokan jól ismerhetnek...

Reklám:

A Hermosa Beach-i banda mindig híres volt arról, hogy töretlenül megy el?re, bármilyen nehézség árán is. Így volt ez a 90-es évek elején, amikor Lindberg elhagyta egy id?re a zenekart, majd Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is képesek voltak folytatni. 2009-ben azonban a frontember végleg otthagyta a bandát családi okokra hivatkozva. Egy énekest mindig kemény feladat pótolni, pláne egy ilyen emblematikus figurát, aki 20 évig állt a Pennywise élén. A többieknek azonban eszük ágában sem volt abbahagyni, így rögvest elkezdték keresni Jim utódját. Hamar rá is találtak a megfelel? emberre Téglás Zoli személyében, így 2010-t?l magyar származású énekese lett a népszer? bandának. Eleinte sokan kétkedve fogadták a váltást, azonban ahogy jöttek sorra az él? fellépések, turnék, úgy csendesedtek el a kritikus hangok (a 2010-es áprilisi düreres buli pl. fantasztikusra sikeredett). Zoli remekül megállja a helyét a színpadon, a többi tag állítása szerint új energiákat és színt hozott a Pennywise-ba.

Végül két évi várakozás után, idén májusban debütált az els? olyan album, melyen már az Ignite-énekes szállítja a fogós, gyors verzéket és dallamos refréneket.  A címadó nótát, az "All or Nothing"-ot meghallgatva kérdés sem merülhet fel: ez 100%-ig Pennywise! A deszkás punk ikonjai 24 év után is hozzák azt a lendületet, amit megszokhattunk t?lük. Pozitívum, hogy Zoli éneke is remekül illeszkedik ebbe az Ignite-tól eltér? stílusba, mindenféle manírtól, sallangtól mentes. Hangszíne ugyan sokkal magasabb, mint Lindbergé volt, de ez nem válik a hátrányára. S?t, a gitáros Fletcher bevallása szerint ez több szabadságot is adott nekik, hiszen Jim már nem nagyon volt képes kiénekelni az utóbbi id?ben a magas lágékat. A tempó az album el?rehaladtával sem ereszt le, a "Revolution" személyében egy új punk rock "himnuszt" is kapunk. A "Let us hear your voice" c. dal els? hallásra olyan, mintha az MxPx és az Offspring szerelemgyereke lenne, a Pennywise-tól szokatlanul populáris lett, ett?l függetlenül egy remek nótával van dolgunk. Az "X Generation" és a "We have it all" szintén a melodikusabb vonalat képviseli, a "Songs of sorrow" és a "Tomorrow" viszont némileg keményebb témákkal operál. Töltelékszám szinte nem is  akad, a legtöbb szerzeményre a koncerteken is ugyanúgy lehet majd tombolni, mint a korábbi slágerekre. A zenekar minden tagja hozza a t?le elvárt magas szintet: Byron darálós ritmusai, Randy ötletes basszustémái, Fletcher (r)eszel?s gitárjátéka valamint Zoli sokoldalú éneke teszik ezt az anyagot nagyszer?vé. Ugyan néhány riffet mintha már hallottunk volna korábban is, de ez semmit sem von le a lemez érdemeib?l. A csapat majd' negyed évszázad elteltével is képes a stílus adta sz?kebb keretekb?l is a legtöbbet kihozni.

A Pennywise ezzel a nagyszer? koronggal nemcsak a régi rajongóit tartja meg biztosan, hanem sok újat is toboroz majd.


DavE

Eredeti forrás:
http://daveblog.freeblog.hu/archives/2012/06/22/Pennywise_-_All_or_Nothing_lemezbemutato/



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez