13. Hegyalja Fesztivál - I. nap!

Nos, akkor csapjunk a lecsóba! Az idei Hegyalja programjával megismerkedve, mi már érkezésünk el?tt tudtuk, hogy az id?nk legnagyobb részét a Pepsi színpad el?tt fogjuk tölteni. F?leg a szerdai napot. Az aznapi felhozatal csak is az én zenei ízlésemnek kedvezett: Thornwill, Road, Exodus, Arch Enemy, Bloody Roots, Vulgar Display of Cover (Pantera Tribute), Suicidal Angels…

Szóval, korán indultunk és korán meg is érkeztünk a feszt helyszínére: minden a tervek szerint, gördülékenyen haladt. A jó id?járás is nekünk kedvezett. A már megszokott 40 fokos h?ség helyett kb. 20 fok körüli h?mérsékletben foglaltuk el a helyünket és állítottuk fel sátrunkat (anyázás, Istenszidás nélkül J). Minden a helyén állt és még dél sem volt, így nem volt kérdéses, hogy a koncertek kezdetéig a fest?i környezet? Tokaj város központjában tengessük a maradék id?nket…

Mire visszaértünk a fesztre, már be is állt az els? banda, a Thornwill. Energikusan, nagy odaadással tolták a jóféle power metal slágereiket a kisszámú közönségnek. Pedig idén a szervez?k ésszer?en d.u. 17:00 órától indították a zenei programokat, a megszokott 14:00 óra helyett. De úgy tapasztaltam, hogy tök mindegy, kb. annyian lehettek, mint tavaly a Partyzan megmozdulásán. Mindezek ellenére elmondhatom, hogy a hangulat hibátlan volt és nagyon örültem, hogy végre él?ben is láthattam, hallhattam a srácokat muzsikálni.

A Thornwillt egy már ismertebb csapat, a Road követte. Náluk már másabb volt a szitu. Az els? dal kezdetéig már szépen megtelt a terület Road fanokkal és mondanom sem kell, hogy a produkciót végig hatalmas, hajrázás, bulizás kísérte. A csapat el?adása leginkább az utóbbi album, az Emberteremt? nótáira épült, de több régi slágerük is elhangzott, amit nagyon élvezett a közönség. Szóval, nagy volt a pörgés, fogyott a sör literszám és mindenki faszásul, egyre faszásabbul érezte magát.

Még itt az elején tennék egy kis kitér?t, mivel nem bírom ki, hogy ne tegyek említést az idén bevezetett kártyás fizetési rendszerr?l, ami abszolúte nem nyerte el a tetszésemet. Ugyanis els? nap - legyen a mi hibánkból - nem váltottunk kártyát és mire szembesültünk a ténnyel, hogy kp.-ban nem tudunk fizetni, már kés? volt igényelni, mert mire megtettük volna, eszméletlen nagy sorok kígyóztak a kártyafeltölt? pontoknál. Így arra kényszerültünk, hogy a feszt területén kívül tölt?djünk fel folyadékkal, ami számunkra igen kényelmetlen volt, mert mire visszaértünk a koncert helyszínére már javába szólt a rock ’n’ roll, és fotózni ugye csak három dal erejéig engednek. No, de megoldottuk a nagy problémát és végül minden flottul ment.

Akkor most kanyar vissza az el?z? történésekhez. Szóval, a Road után számomra az est csúcspontját alkotó Exodus vehette uralma alá a deszkákat. Szeretem az Exodus-t és még a fesztivál kezdette el?tt tudtam, hogy ez az a banda, akik miatt 100% érdemes eljönni.

Szóval, néhány perc késéssel mindenki a helyén állt és ?rületes er?vel robbantak be a vén thrasherek. Rob Dukes mérges éneklése, mozdulatai leny?göztek és valami ?rületes látvány nyújtott, ahogyan már a dalkezdeténél heves mozdulatokkal követelte a nagyérdem?t?l a szokásos circlepit-et. Imádom a fickót, az undorító köpköd?s stílusát, a szétvarrt testét, az állat szokásait. Szerintem ilyen egy igazi férfi, legalábbis nálam ? a favorit, nem a kigyúrt, olajos mell?, zselés hajú, Axe szagú, gatyamodell valamik… Amúgy lehet, hogy nincs igazam, de leszarom!

Szóval, volt ováció, porfelh? a közönség részér?l és szemmel láthatóan mindenki élvezte a zömében a klasszikus Bonded By Blood lemezr?l válogatott dalokat.

Igaz, én még a koncert kezdete el?tt sajnálkoztam, hogy nem Gary Holttal, az egyik kedvenc bárdistámmal érkeztek, de bevallom kellemeset csalódtam. Rick Hunolt, az egykori gitárosuk vállalta be ezt a bulit, mivel Holt továbbra is a Slayer-t segíti ki. És ahogyan megláttam Hunolt bát a színpadon azonnal feledtette velem Gary Holt hiányát. Örültem neki és örült neki mindenki. Élmény volt így ebben a formációban látni a brigádot, kiváló zenészek és kiváló programmal érkeztek hozzánk. Ízekre szedték a népet: a The Toxic Waltz, a Scar Spangled Banner, a War Is My Shepherd, az And Then There Were None, Piranha… nóták gyilkos akkordjaival. Rob folyamatosan vadította a népet és a közönség együtt élt a zenészekkel, a thrash metal erejével és ezt egy hatalmas death wall-al bizonyították a Strike of The Beast c. zárótételnél. Nagyon gyilkos volt! És nem utolsósorban szépen, pepecül, hibátlanul szóltak a hangszerek, és ez a koncert volt számomra az idei Hegyaljás bulik leg-leg csúcsa.

Exodus-ék után az Arch Enemy tagjai foglalták el a színpadot. Nem mondanám azt, hogy egy A.E. fanatikus vagyok, de viszont nagy tisztel?jükként vártam rájuk. Mondanom sem kell, hogy nagy tudású zenészek alkotják a gárdát és rettenetesen kíváncsi voltam az él? attrakciójukra.

Nem ért csalódás, azt kaptam az Arch Enemy-t?l, amire valójában vártam. Angela Gossow dögös kiállása, gy?lölet érlelte hörgése, a hangszerek impozáns játéka megtette a hatását. S?t, egy röpke dobszólóval is megjutalmazták a hálás nagyérdem?t. Fasza volt!

Kissé megviseltek lettünk az Exodus és az Arch Enemy bevetése után, de annál inkább vártam a Bloody Roots el?adását. Ugyanis Kárpátalján, otthon két alkalommal is felléphettek volna: 1993-ban a Moby Dick színeiben, de a technika és a szakemberek bénázása miatt meghiúsult a koncert, aztán a tavalyi Aréna Fesztiválon a kegyetlen id?járás, egy hatalmas zápor szakította félbe a Bloody Roots megmozdulását. De viszont ezen a napon nem esett az es?, és a technika is faszául szuperált. Így nem maradt más hátra, mint hogy 100%-osan élvezzük Smiciék buliját.

Remekül összerakott programmal pörgették meg a hangulatot. Kaptunk az arcba régi Moby Dick nótákat Bloody Roots-al vegyítve. Elhangzottak: az Ilyen ez a század, a Menyb?l az Angyal, Keresztes Vitéz, Kés?i Fohász, Ne Add Fel… c. nóták. És persze két Sepultura nóta sem hiányozhatott - aminek én személy szerint nagyon örültem - a Refuse/Resist és a Roots Bloody Roots-al nyírtak ki minket.

Jó volt látni Smicit a fiával, Balázzsal közösen zenélni és mindegyik zenész kivétel nélkül profin hozta a formáját. Köszönjük Bloody Roots!

A Bloody Roots után úgy éreztem, hogy már a Vulgar Display of Covernél képtelen leszek talpon maradni. Hatalmas fáradság uralkodott el rajtam, de nem tágítottam, maradtam a Pepsi el?tt és kivártam Vörös Attiláék beállását. Hát megérte! Én nem értem, hogy mi a szöszt m?veltek a kever?pultoknál, de az est egyik legjobban megszólaló bandája címet csont nélkül, megérdemelten megkapták. Kibaszottul jól szóltak! És ahogyan el?adták a klasszikus Pantera nótákat, azt hittem, hogy lepetézek. V. Attila (Nevermore, Leander Rising) remekül, egy az egyben tolta a szólórészeket és az énekes, Mári Péter (Room of the Mad Robots) tökéletes imitátora Phil Anselmo-nak, mind mozgásban, mind éneklésben. Továbbá a doboknál a Bloody Roots és a Leander Rising oszlopos tagja, Budai Béla ült, a basszert szintén a Leander Risingból, Jozzy kezelte. No, ez a kemény formáció!

Hibátlan, nagyon profi el?adást láthattunk, hallhattunk a fiúktól és kurvára elszállt a fáradság érzetem: a Fuckin’ Hostile, a Walk, a Cowboys From Hell…c. nóták hallatán. Aztán még inkább felspannolta a hangulatomat, amikor Köteles Leander is csatlakozott a brigádhoz, az I’m Broken c. nótánál. Lazán lezúzták a népet. Szép volt fiúk!

Szétcsapta az embereket, legalábbis engem tökéletesen az aznapi felhozatal és a Vulgar Display of Cover minden energiámat felemésztette, így a Suicide Angels bulijához egy fikarcnyi er?m sem maradt. Aztán megzuhanva, de iszonyatosan elégedetten vettük a szállásunk felé az irányt és tettük el magunkat a következ? menetre, aminek a folytatását hamarosan olvashatjátok.

Pál Andi "Andóca"