''Mindig higgyetek és bízzatok valamiben, és merjetek álmodni'' - Insane interjú

- Helló! Nem olyan régen ünnepelted a születésnapodat! Milyen érzés belépni a harmadik "X"-be?

- El?ször nagyon féltem t?le, s?t rettegtem, de már megszoktam! Így „öregen” is fiatalnak érzem magam, persze azért a többiek keményen heccelnek a dologgal!

- Második kérdésem egy kicsit szomorúbb hangvétel?. Miért került szakításra sor az Insane és Bálint között?

- Nagyon egyszer? magyarázata van, és nincs semmi különös a dolog mögött. Egyszer?en a szakmai „kémia” nem m?ködött közöttünk, nem az emberi kapcsolatok romlottak meg, s?t én bátran kijelenthetem, hogy azóta is jóban vagyunk.

- Csakis Bercire gondoltatok, amikor új énekest kellet keresni vagy szóba jött egy "ismeretlen" énekes is?

- Részemr?l nem volt kérdéses, s?t szerintem a többiek részér?l sem. Bennem az is felmerült, ha nem ? lesz, akkor nem folytatjuk a zenekart, mert nem lenne értelme, egy új, immár harmadik énekessel színpadra állni. Viszont így, hogy egy szinte ?stag került a mikrofonhoz, abszolút nem éreztem ezt semmilyen szinten sem kellemetlennek, utólag belátva, pedig remek döntés volt.

- Az új basszusgitárosra, Zahorán Csabára, hogy akadtatok rá?

- Zahorán Csabi régi cimborám, már a 2000-es évek elején ismertük futólag egymást, aztán ugye bekerült a Blind Myself-be, onnan meg hozzánk. ? is egy véletlen folytán került bele a képbe, amihez ugye kellet az is, hogy Bálint kikerüljön t?lünk, és Berci vegye át az ? helyét.

- A "Concord The World"-re eddig milyen visszajelzések jöttek? Mind kritika és lemezeladásra értem. Külföldi vélemények érkeztek már?

Lehet nagykép?en fog hangzani, de eddig 95%-ban pozitív minden. Kicsit összegezném a dolgot! Van ugye 5%, aki negatívan nyilatkozik róla, ?k azok az emberek, akik Bálint személyi „kultuszát” hiányolják, és nem azt nézik, hogy a zenekar fejl?dött vagy, hogy egy magasabb szintre lépett.  Illetve a fent már említett 95%-ba is bele tartozik egy rész, akik mindössze, annyival nem értenek egyet, hogy nagyon rövid lett a lemez. Nagyon sok zenész is gratulált, s?t többeket nagyon meglepett az anyag, mert nem számítottak erre, illetve voltak olyanok is, akik sosem szerettek minket és ezzel a koronggal megkedvelték a zenekart.

A hazai kritikákat nézve eddig mindenhol tízb?l 9 és 8 pontokat kaptunk, és külföldön is a 7-es volt a legrosszabb, ami azért nem rossz szerintem.

- Lassan (de mondhatjuk úgy is, hogy teljesen) vége a fesztivál szezonnak. Milyenek voltak a bulik és milyen fogadtatás érte Bercit?

- B?dületesen jól éreztem magam! Közel 30 bulink volt, és szerintem 80%-ban fullos koncertjeink voltak. A hazaiak közül a Hegyalja és a Fezen volt talán a legszuperebb, a külföldieket nézve a szlovák Topfest, illetve az összes Lett és Litván buli, ahol gyakorlatilag, dupla annyi emberek el?tt játszottunk, mint ezel?tt, különösen Riga volt elképeszt?en jó!

Berci pedig napról napra jobb frontember, és ezt szerintem a közönség is látja és értékeli!

- Melyik fesztivál vitte a prímet és melyiket mondanád felejthet?nek?

- Az el?z? kérdésben, ugye leírtam a tuti bulikat, és akkor most jöjjenek a rossz koncertek!  Nálam speciel sosincs igazán rossz koncert, mert mindig valami feldob, de ha mindenáron kell egyet találni, akkor az egyik hazai fesztivál volt, ahol még az életemben nem találkoztam ennyire passzív közönséggel, igaz délután 15:00 volt és 40 fok…

- Ahogy ismerlek titeket az év fennmaradó id?szakában sem fogjátok koncertek nélkül hagyni a nagyérdem?t. Elindultok ?sszel egy turnéval, mint tavaly?

- Igen-igen! Egy giga turné lesz idén ?sszel! Még tavasszal felvetettünk egy ötletet, hogy mi lenne, ha lenne egy Subscribe/Leander/Insane turné, az általunk szervezett 3 tenor (The Grenma/Fish!/Insane) turné mintájára. Mindenkinek tetszett az ötlet és még extrának bemelegít? és levezet? attrakciónak hozzáraktuk az Idorut és a Csakazértis zenekart.

- Rengeteget koncerteztek itthon és külföldön is. Hogy lehet ezt bírni fizikailag, lelkileg és anyagilag?

- Fizikailag nehezen, lelkileg szintén nehezen, anyagilag szerencsére már rentábilis a dolog.

A fizikai és lelki része is azért nehéz, mert mi amikor hazajövünk egy turnéról, nem a családunkhoz térünk vissza, hanem a munkahelyeinkre. Ezért nagyon nehéz bírni fizikailag és lelkileg ezt a dolgot, viszont a koncertek és az utazások olyan élményt adnak, amik tartják bennünk az er?t a szürke hétköznapokon.

- Több, mint tíz éve viszed a bandát. Soha nem volt az, hogy "na jól van tesókáim! Nekem ez elég volt!"? Vagy esetleg te is úgy akarod nyomni, mint F?nök az Akelát? Ahogy fogalmazott: "hamvasztásig!".

- Lehet durván fog hangzani, de rengetegszer eszembe jut és jutott a dolog, f?leg mostanában, de mindig van egy új élmény vagy löket, ami er?t ad a folytatáshoz. Illetve ott vannak a csillogó szemek koncerteken, meg a bulik után kapott kedves szavak.

Eddig mindig szerencsés voltam minden tagcserénél az elmúlt 10 évben, de most az elmúlt pár hónapban én is picit megtörtem, mert nagyot csalódtam valakiben, aki hatalmas lehet?séget kapott t?lünk, majd csúnyán cserbenhagyott minket, és morálisan óriási pusztítást végzett a zenekaron belül (itt nem Molnár Bálintról van szó). Most ebb?l kezdünk felépülni, mint valamilyen rehabilitációs intézetben. Sokszor el sem hiszem, hogy ilyen velem/velünk megtörtént.

Viszont hiszek benne, hogy ezen is túl fogunk lépni, és kilábalunk bel?le. Nagyon sokan segítenek nekünk ebben, és reméljük hamarosan minden újra 100%-os lesz.

Ne értsetek félre nem azért írtam le, hogy az adott illet?t rágalmazzam, vagy rossz hírét keltsem, hanem azért, hogy átláthatóbb legyen, hogy mennyire nehéz egy zenekaron belül megtalálni az összhangot. Nyilván a történet bonyolultabb pár mondatnál, de nem célom kiteregetni a szennyest…

- A magánéletet mennyire viseli meg ez a fajta életmód?

- Nagyon! De ez is érdekes, mert rá lehet erre fogni, de igazából nem a zenekar miatt megy tönkre az adott kapcsolat, hanem amiatt, hogy az adott pár nem tudja megfelel?en kezelni.

Vegyünk egy példát, van egy napunk 24 órával. Az ember felkel 7-kor, 8-tól dolgozik, 4-kor végez, 5-kor elmegy próbálni este 8-ig, utána ott az egész este, és itt egy napról beszélünk, és ugye nincs mindennap próba. Tehát az esetek zömében 4-t?l ott a magánélet lehet?sége, csak kérdés, hogy ki hogy él ezzel és hogyan kezeli?  Természetesen nem ennyire egyszer? a fenti példa, mert nem mindenki 8-4-ig dolgozik, de nagyjából ilyen id?kkel lehet számolni.

Illetve ott a hétvége, ha pl. játszunk pénteken és szombaton mindig törekszünk arra, hogy a vasárnap délután szabad legyen. Nálunk pl. ilyenkor mindig családi ebéd van.

Szóval össze lehet ezt hozni, csak megint itt jön a kérdések sora: kinek mi a fontos? Ki mit tud feláldozni? Ki hogyan tud alkalmazkodni? És még sorolhatnám órákig…

Nem vagyunk egyformák, de tervezéssel, el?regondolkodással és sok odafigyeléssel minden megoldható. A legkönnyebb mindig valamiben vagy valakikben keresni a hibát, pedig mindig mindenkinek magában kell megtalálni…

- Kik azok a zenekarok akik legnagyobb hatással voltak rád? Akik miatt elhatároztad, hogy zenekart alapítasz!

- Kezdeti id?kben: Sex Pistols, Nirvana, Ramones, Metallica, Slayer, majd kés?bb: Pantera, Sepultura, Faith No More, Machine Head, Biohazard, Dog Eat Dog, FreshFabrik (Vörös Andris féle régi), majd Korn, Deftones, Slipknot. Apropó Sliknotról egy jó sztori történt velem, pár hete a Balatonnál. Egy kis kocsmában álltunk, pont Bálinttal (ex-Insane), ahol lehetett zenéket berakni, mi nyomtuk is a nagy kedvenceket: The Ghost Inside, More Than A Thousand, Enter Shikari stb., majd odajön egy arc hozzám a következ? dumával:

Arc: „Hé Deftones! (Deftones póló volt rajtam) Nyomjad már a Slipknottól az ájálesszet (eyeless)!

Erre nem tudtam mit mondani, köpni, nyelni nem tudtam, és kb. 1 perc kellett mire leesett, hogy mire gondolt a srác…Én persze beraktam, majd egy jót zúztunk rá.

Viszzatérve a bandákra, ami most nagy kedvenc: The Ghost Inside, Solace, Stick Your Guns, Skindred, More Than A Thousand, Ready Set Fall, Set your Goals stb.

- Dobosként legnagyobb példaképek?

- Abe Cunningham (Deftones), Mike Bordin (Faith No More).

- Azt mindenki jól tudja, hogy hazai zenekarok közül az Ektomorf lett a leghíresebb nemzetközi szinten és azt is sokan tudják milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül! Ti, mint egy ennyit pörg? zenekarnak miért nem sikerül a kitörés? Vagy ez pusztán a szerencsén múlik nem csak a kitartáson?

- Ez egy nagyon összetett és bonyolult kérdés. Lehet, picit hosszú leszek megint. Vegyünk hazai példákat: nézzük meg mondjuk az Alvin és a Mókusok vagy a Depresszió esetét. Mit?l sikeresek? Miért vannak ott, ahol? Miért talán ?k a legnépszer?bb hazai rock zenekarok? Rengeteg ilyen kérdés merülhetne fel, de próbálok valami rövid megfejtést találni. Ugye egy zenekar elindult, próbálnak, majd koncerteznek, demókat csinálnak és így tovább. Így eljutsz, egy szintre innen viszont nagyon messze van a következ? szint. Gyakorlatilag olyan, mintha fociban harmadik osztályból felkerülnél a második osztályba. A felkerüléshez megint mi kell? Sok gyakorlás, szerencse, jó dalok, jó szövegek magyarul, koncertek, esetleg egy manager, elhivatottság, kitartás és pénz sem árt, ha van. Ezek mind meg voltak és tessék valami módon bekerültél a második ligába, itt már van saját közönséged, van valamennyi pénzed, elismernek, sokan stb. Viszont itt azon kezdhetsz gondolkozni, hogy hogyan kerülhetsz fel az els? osztályba? Innen már könnyebb dolgod van, már nagyjából ismered a szakmát, végigjártad a szamárlétrát és megérdemelten felkerültél az els? osztályba. Viszont itt még közel sincs vége, most jön a neheze! Itt mindig a legjobb formádat kell hozni, itt már nem hibázhatsz szinte semmit, különben hamar visszazuhansz. Itt ha jó dalokat, min?ségi lemezeket, min?ségi bulikat csinálsz, ehhez még van egy kiváló háttércsapatod (manager, technikusok, sof?rök, roadok stb.), akkor nyert ügyed van és ezért van ott a fentebb említett két zenekar ahol, mert profin csinálnak mindent és tessék, itthon is lehet dolgokat jól, nyugati szinten csinálni.

Direkt nem hoztam fel nagyobb produkciókat (pl. Madonna vagy Metallica, mert azért maradjunk meg „piciben”, ezeknél az el?adóknál már különböz? teamek csinálnak mindent az adott el?adó körül).

Ami még fontos dolog a fentiekhez, hogy itt k?kemény évekr?l beszélünk. Persze vannak mindig ellenpéldák, akik hirtelen felfutnak, de ezek pár év múlva a feledés homályába is kerülnek.

Visszatérve az eredeti kérdésre, nagyjából ott is az a helyzet, mint itthon. Azért is írtam le, ha ott élsz kint könnyebb minden, nem úgy, mint itthonról kimenni 1-1 hétvégére.  Egyrészt rengeteg id? és rengeteg pénz. Illetve vegyük, csak mondjuk Németországot. Talán egy év is kevés, hogy körbeturnézd úgy igazán. Ugyanúgy ahogy itthon, ott is kell évi 2 turné, illetve nyáron fesztiválok, hogy folyamatosan ott legyél a körforgásban, különben hamar kikerülsz onnan, és elfelejtenek.  Ráadásul külföldön az egész zeneipar már teljesen máshol tart, mindig évekkel el?ttünk vannak sajnos még napjainkban is. Szóval a fentieket figyelembe véve nem olyan egyszer? az áttörés ugyebár? El lehet érni szinteket, de hogy ott nagyot dobbants ahhoz nagyon nagy szerencse, és folyamatos jelenlét kell, meg persze egy raklapnyi pénz. Az Ektomorf igenis szerencsés, és hálát adhat az égieknek, hogy odakerült ahova, mert nem egy gyalog – galopp oda bekerülni, a kinti „A” ligába…

- Melyik nagy név el?tt volt a legjobb fellépni és melyik el?tt a legrosszabb? Úgy is kérdezhetném, melyik banda volt a legkorrektebb és melyik kapta meg a legnagyobb "s*ggfej" címet?

- Nem tudnék ilyet kiemelni. Amúgy az esetek zömében a következ? van: a zenekar nagyon kedves veled, de a manager meg elviselhetetlen. Viszont én már sokszor rájöttem, hogy ilyenkor nem a manager a rossz arc, hanem a zenekar, és miért? Mert ? közvetíti a zenekar rigolyáit feléd, a bandatagok meg csak mosolyognak és táncolnak marionett bábukként.

Viszont nem általánosítok, vannak azért nagyon jó fej zenekarok pl. Skindred.

- Külföldi turné várható?

-Idén már nem. Jöv?re van egy nagyszabású tervem, de err?l majd kés?bbiekben!

- Köszönöm Érsi az interjút és további sok szerencsét a zenekarhoz! Most pedig üzenj valamit az olvasóknak!

Én köszönöm az interjút, nektek pedig azt, hogy végigolvastátok! Mindig higgyetek és bízzatok valamiben és merjetek álmodni, merjetek a mának élni! Ha nem is jön semmi össze bel?le, akkor is legalább ez színesíti a szürke hétköznapokat!

http://www.facebook.com/bandinsane