Hegyalja Fesztivál 2012 – II. NAP!

andoca - 2012. augusztus 30. csütörtök, 07:00    

Párommal a második napon is egyértelm?en a Pepsi színpad el?tt ragadtunk, hiszen a felhozatal ismételten a mi zenei ízlésünknek kedvezet: Exit, Ganxsta Zolee és a Kartel, HétköznaPICSAlódások, Ektomorf, Danko Jones, Hatebreed…

Reklám:

Az Exit pontosan a tervek szerint 14:45-kor kezdett. Hibátlan, nagyon jó hangulatú produkciót láthattunk a csapattól. De még miel?tt beszámolnék a színpadi történésekr?l, röviden leírnám a csapat megalakulásának sztoriját. Szóval, a szolnoki, thrash metalban jelesked? Exit zenekar az idén töltötte be fennállásának 26. évét. Tavaly, a 25. évfordulójuk apropójaként újra összeálltak és újra játszani kezdték a régi „slágereiket”, amik a mai napig aktuálisak tudtak maradni. 1991-ben Nagy Feró támogatásával jelent meg az els? anyaguk, „Együtt a szeméttel” címmel. Továbbra is ontották magukból a jobbnál-jobb szerzeményeket, amelyeket rengeteg helyen el? is adtak. Egy darabig minden a legjobban alakult, aztán az Exit sem mentesült a tagcserék alól és valamikor a 90-es év végére teljesen leállt a banda. Majd a brigád egyik alapító tagja, Ratkai „Retek” Miki (Exit, Akela, Tirana Rockers, AC/BC, The Moorders dobosa) elhatározásából az egykori tagokkal újjáélesztették a zenekart és azóta is m?ködnek, koncerteznek ahol csak tehetik.

Szívvel-lélekkel tolták a fasza ?s-szerzeményeket, amit kb. a korai kezdésnek köszönhet?en, kevés fesztiválozó élvezhetett - úgy 35-40 ember lehetett a Pepsi el?tt. Pedig Bevíz Misi, az Iron Maidnem egyik oszlopos tagja kiváló frontember és jól énekelte a dalokat. Karakteres orgánuma kiválóan idomul ehhez a stílushoz. Mondjuk én kimondottan örültem, hogy végre él?ben is láthattam, hallhattam a bandát. Mindenki laza volt és igazi örömzenélés uralkodott a színpadon. Szép volt fiúk! :)

Az Exit után Ganxsta Zolee és a Kartel vehette uralma alá a deszkákat. Ganxsta-ék megmozdulására viszont már szép számmal megtelt a színpad el?tti környék. A nép csak úgy itta magába a srácok trágár, mocskos monológjait. Bevallom, én is nagyon élveztem, különösen a basszeros játékát, a laza kiállását. És annak ellenére, hogy nem vagyok a legnagyobb rajongójuk, remekül szórakoztam a megunhatatlan alpári „pinavadász” fickókon. :)

De Ganxtaék után jött csak az igazi ?rület, a HétköznaPICSAlódások el?adása. Hatalmas bulit toltak! Volt pogó, porfelh?, fetrengés, vérz? orrok, ami csak egy punk bulin elképzelhet?. Imádom a Picsát! És valami katartikus élmény él?ben átélni a nótáikat, önfeledten bulizni rájuk. Megélni azt, ahogyan elszabadul a pokol, amikor együtt üvöltheted a bandával a Punk Rock and Roll-t, a Régi eset, U.S. Army… dalok szövegeit és fetrenghetsz a porban a ritmusaira. Állat! Emlékszem a tavalyi Slayer buli után is úgy megmozgattak, hogy az beszarás, pedig úgy éreztem magam, mint akinek minden épp izomzata elhalt!

És igen, a HétköznaPICSAlódások zenekarról elmondhatjuk azt, hogy olyan embereket is képes bemozgatni a bulijaikon, akik nem feltétlen hódolói eme m?fajnak. Például a párom, ? is úgy ropta az örömtáncot, hogy azt öröm volt nézni. :)

Aztán jött groove metalt játszó Ektomorf, akik szintén remek hangulatú koncertet toltak. ?k is emberesen megtornáztatták, szétaprították rajongóikat a szokásos jumpjukkal. És egy kis meglepivel is készültek. Farkas Zotya, Danko Jonessal közösen adta el? a The One cím? nótát, amit jó volt látni, hallani a brigádtól.

Ektomorfék után Danko Jonesék következtek, akiket hihetetlenül sokan néztek meg. Én nem igazán rajongok Danko AC/DC-is muzsikájáért, így a sok ugrálástól megfáradva valahonnan a hátsósorból figyeltem a zenekart. Valójában nem voltak ?k rosszak, csak a dalok közti hosszú összeköt? szövegeknél áthallatszó techno dübörgések fárasztottak le. Így a párommal úgy döntöttünk, hogy ez az id?pont alkalmas arra, hogy jól felmérjük a terepet. De nem találtunk számunkra megfelel?, zenei ízlésünket kielégít? bandákat játszani, így visszavettük az irányt a megszokott helyünkhöz. Majd Danko úr el?adása után egy közelg? vihar próbálta megszakítani az esténket. Mindenki a Pepsi színpaddal szembeni kajás sátorba menekült és egy pillanatra az áramszolgáltatás is megadta magát. De mindez a szó-szoros értelmében, csak egy kis vihar volt a biliben. Nem tartott sokáig, éppen csak arra volt jó, hogy egyesekben pánikot keltsen és azon parázzon, hogy elmarad a Hatebreed bulija.

A viharnak mondható valami hamar elszállt a fejünk fel?l, aztán lázas hangolásba kezdett az amerikai Hatebreed. Kb. 23:00 magasságában be is indult az ?rületes HC/thrash zúzda. Fantasztikus érzés volt látni ezekt?l a csodafiguráktól, ahogyan felszántották a színpadot. Profi munkát, zenélést láttunk, hallhattunk és hatalmas élmény volt végig nézni a hullámzó tömegen, ahogyan - mint a jojók - fel-le ugráltak James Jasta biztató kézmozdulataira. Rengetegen voltunk, és szemmel láthatóan mindenki élvezte az amerikai HC/thrasherek el?adását. Sikeresen le is fárasztották a népet és másnap sokaktól hallottam, hogy a Hegyalja egyik legjobb hangulatú buliját a Hatebreed generálta. És ez így igaz!

Pál Andi „Andóca”



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez