Anthrax - Among The Living (1987)

Mindig megy a vita azon, hogy az Anthrax thrash bandának számit e egyáltalán! Lehet rajta vitatkozni, de az Anthrax történelmet írt 25 éve az biztos! Ha nem is olyan hatalmasat, de számukra eljött a várva várt hatalmas siker az "Among The Living"-el!

Klasszikus darab, ami t a mai napig senkinek nem sikerült utánozni, és szerintem nem is sikerül majd!

Az 1981-ben alapított banda kezdetekben egy szimpla new York-i banda volt, ami kés?bb az egyik legsikeresebb banda lett a föld kerekén! A bandát kezdetekben a Queens negyedb?l származó Rosenfeld tesók (Scott és Jason), Danny Lilker(kés?bb Nuclear Assault, Brutal Truth. S. O. D. ) és az olasz származású Charlie Benante alakította.  Jason nemsokára tovább állt és Neil Turbin lett az énekes. Beszerezték egy mélynövés?, de annál nagyobb gitárost Dan Spitz személyében, aki a korai Overkill-ben gitározott! Az igazi klasszikus éra mégsem ezzel a felállással történt meg.  A debüt album (Fistful Of Metal) után énekes váltás történt (teszem hozzá nagyon jól járt így a zenekar), és egy igazi metal énekes került a bandába, az indián származású Joey Belladonna.  A ritmus szekcióban is váltás történt, Lilker helyére Benante unokatestvére, Frank Bello került, aki ujjal is szélsebesen pengette a basszgitárt! A "Spreading The Disease" albumnál már tényleg egy érett és magabiztos zenekar mutatkozott! A banda neki állt 1986-ban a harmadik albumának.  Amivel igencsak késésben volt, mivel akkor már rég ki jött a Metallica - "Master Of Puppets"-a, a Slayer - "Reign In Blood"-ja és a Megadeth is el?rukkolt a "Peace Sells… But Who's Buying?" lemezével! A felsorolt lemezek mind átüt? sikert vagy elismerést hoztak a bandáknak, vagy éppen új oldalát mutatták be a metal zenének (köztük a Slayer aki a "Reign In Blood" album mai napig etalonnak számít a metal durvább m?fajai között). Az albumot nem más emlékének ajánlották, mint Cliff Burton-nek a Metallica tragikus körülmények között elhunyt basszusgitárosának (ott voltak azon a turnén amikor Cliff a buszbalesetben elhunyt)!

Bár az Anthrax rendelkezett egy nagyon jó fegyverrel mégpedig Joey személyében, ?k nem azt a fajta énekstílust támogatták, amit a többi thrash banda, mivel Joey inkább közelebb volt hangilag Halford-hoz, mint mondjuk Cronos-hoz (többek között ezért is megy a vita, hogy thrash bandának számít-e az Anthrax). Persze a bivaly er?s riffek is nagy fegyvertény volt az Anthrax számára.  Szerintem ez a zenei kett?ség is vezette nagy sikerre az Anthrax-et, Joey csodás hangja és a súlyos riffek egyvelege!
A banda elmondása alapján a stúdióban vérre men? harcot vívott a producerrel, nevezetesen Eddie Kramer-el, aki nem kisebb nevekkel dolgozott anno együtt, mint a KISS, Jimi Hendrix és a Led Zeppelin.  A bandának egy teljesen más hangzást képzelt el, de a New York-i thrash brigád ragaszkodott a saját elképzeléseihez! A producer egy csillogó-villogó hangzást akart, de a banda ragaszkodott egy nyers sound-hoz! Benanate szerint a legels? keverések után nem is hallották vissza azt az er?t, amit a próbateremben éreztek, amikor írták a dalokat! Végül Kramer beadta a derekát és maradtak a banda elképzelési.  A keverés amúgy a gyönyör?séges Bahamákon készült abban a stúdióban ahol az AC/DC és az Iron Maiden egyes anyagai is!

A lemezt a címadó nyitja, ami nem is kegyelmez a hallgatónak. A kultikus gitár felvezetés után olyan riff gyilkolás jön, hogy az ember teljesen a padlón fekszik! A dalhoz (és a borítóhoz) Stephen King Végítélet cím? m?ve adott ihlette Scott-éknak. Ennél biztosan nem lehet durvább dal az albumon! De lehet! Jön is a "Caugth In A Mosh" amire ha az embernek nem indulnak be a nyakizmai egy er?teljes fejrázásra, annak egy másik albumot kell beraknia a lejátszóba! Frank Bello iszonyat er?teljes basszusgitárja végig uralkodik a dalban, és a hadarós thrash témákon keresztül a klasszikus ének témákig szinte mindent felvonultat Joey! A következ? dal nem másról szól, mint az egyik legbrutálisabb és legkegyetlenebb képregény szerepl?r?l, vagyis Dredd bíróról! Az I Am The Law mai napig a koncertek ékes darabja, és tényleg nem lehet nélküle Anthrax koncertet elképzelni! Ebben a dalban is elég sok tempó vegyül. A betont feltör? közép tempótól a gyors reszelésig itt is mindent felvonultat a banda. A szövegek miatt is komolytalanak tartották sokszor a bandát, és ez a nóta szövege is sokakban ellenérzést kellett! Pláne ha meglátták Spitz gitárján Dagobert bácsit, Donald kacsát vagy a Tini Ninja Tekn?cöket! Haha!
Az N.F.L.-t a tragikus hirtelenséggel elhunyt John Belushi komikus élete ihlette! Ebb?l is igazi thrash "sláger" lett! A Skeleton In The Closet-ben pedig az album legnagyszer?bb refrénjét hallhatjuk! A szövegét ennek is egy King m? adta, ami a náci háborús b?nösökr?l szól!
Ekkor jön a banda talán leghíresebb dala, aminek ha a dob intro-ját elkezdi Charlie püfölni, minden egyes rajongó üdvrivalgásba kezd! Bizony az Indians-r?l van szó! A heavy-metalos ikergitárral kezd?, majd ez is thrash riff orgiába torkoló dal szintén a koncertek elmaradhatatlan kelléke! A szövegét mai napig nem tartják sokan komolynak, de a banda annak gondolta, és egyáltalán akkor is külön dicséret jár nekik, már ha csak felvet?dött bennük ez az igen kényes téma! Nagyon is plusz pont jár a zenekarnak, hogy a világ leghányatottabb sorsú népér?l egy dalt írtak!
A One World inkább egy Spreading korszakos dalnak min?sülne, de ez is tökéletesen illik az album dalai közzé! Az A.D.I. /Horror Of It All a lemez leghosszabb dala a maga majdnem nyolc percével. Az akusztikus felvezet?t Dan Spitz szolgáltatja, ez inkább egy inkább középtempós dal, mint egy igazi thrash dal.  De ett?l függetlenül ez sem lóg ki az albumról, és egyen érték? a nagy "slágerekkel"! A lemezt egy kegyetlen tétel, az Imitations Of Life zárja, ami nem más, mint egy S.O.D. dal átdolgozása (Are you Hungry?).

A zenészekr?l csupán annyit, hogy szerintem mindenki becsülettel teljesít! Benante még a mai napig a legjobb dobosok között van nyilvántartva, legel?ször talán ezen az albumon bizonyította igazán! Bello a ritmusszekció másik tagja is feltette ekkoriban a mércét egy pár kollégának.  Mivel ha Scott Ian ritmusgitározását vesszük figyelembe - aki szerintem a mai napig az egyik legpontosabb és leggyorsabb gitáros - , és ezt Bello ujjal pengeti végig, akkor igen csak becsületre méltó tudással rendelkezik!
Joey gyönyör?eket énekel és rettent?en jó dallamokat talált ki a dalokhoz! Dan Spitz meg szerintem ekkor is legitározta pár társát a színpadról, pedig még el sem érte, hogy a csúcsra fejlessze a szólózási tudományát!
Mindent összevetve ez egy hibátlan thrash album, amivel beírták magukat a történelembe és nem mellesleg ezzel az albummal eljött a rég várt nagy siker! Az, hogy a BIG FOUR tagjai, pedig nem kétséges!
KLASSZIKUS! Pont.

Among The Living

Kiadás éve: 1987.  március 22.
Kiadó: Island Records
Producer: Eddie Kramer
Hossz: 50:22

1. Among The Living
2. Caught In A Mosh
3. I Am The Law
4. Efilnikufesin (N.F.L.)
5. Skeleton In The Closet
6. Indians
7. One World
8. A.D.I. /Horror Of It All
9. Imitation Of Life

Tagok:

Joey Belladonna-ének
Scott Ian-gitár+háttérvokál
Dan Spitz-szólógitár, akusztikusgitár
Frank Bello-basszusgitár+háttérvokál
Charlie Benante-dob

Szilvási "Szilva" András