Obscene Extreme @Trutnov, 2012. 07. 11-14.

Minden id?k legkaotikusabb kalandja, minden tekintetben… Jöv?re egy kicsit okosabban, ha kérhetném :)

Nulladik nap (helyett…):

Eddig minden rendben. Igaz volt egy óra késésünk, mert gondok akadtak Kelenföldnél a megjelentek mennyiségével kapcsolatban, de Tatabányánál már rumot döntöttünk az arcba házipálinkával, sörrel, t?zpiros vécékefe tartójából, a  fennmaradt tisztítóeszköz segítségével pediglen kitartóan lehetett vérbeli dragonhuntermetalwarrior módjára kardozni. A társaság is kell?en idiótának bizonyult eme jeles trip-hez és tényleg semmi sem fenyegette a felh?tlen örömöket… Mosonmagyaróvárig. Történt ugyanis, hogy a m?szer (egy nem túl bizalomgerjeszt? látvánnyal rendelkez? Renault kisbusz) kezdte feladni a harcot a seggünk alatt. Nem akarok hülyeségeket írni, mert nem értek hozzá, de valami olyasmi probléma ütötte fel a fejét, hogy gázadáskor automatikusan beindult valami szívó vagy izzító vagy elfogyott a sör és folyamatosan villogott a kijelz?n, hogy komoly error van kilátásban. Némi nyomozást követ?en (thanks for the support by Horváth Rudolf) megkaptuk egy márkaszervíz címét a városban, szóval irány turistásdit játszani. Be is állt egy raklapnyi tróger a javítóba, verda lepasszolva, majd egy fél óra elteltével ki is zavartak minket a vérbe, hogy azért mégsem itt kellene lerészegednünk, így irány az ügyfélparkoló, ergo a kerítésen kívülre… azért hugyozni vissza-vissza jártunk :) Végül is emlékeim szerint viszonylag elég gyorsan – talán másfél  óra alatt hekkeltek valamit a busszal, lehet szépen tovább menni, ennyi gikszer még simán belefért a túrába, pániknak nyoma sincs… Pozsonyig. Hiba ugyanaz, kényszerpihen? (sörrel természetesen) valami paneldzsungel közepén egy parkolóban, az aggodalom els? jelei kezdenek megjelenni a díszes társaság egyik felénél, a maradék pedig a lealjasodás határán.  Rövid válságtanácskozást követ?en arra jutottunk, hogy ezzel a szarral az életben nem vágunk át a cseh-hegyvidéken, így vissza Rajkára kb. harmincas tempóban, a mögöttünk haladók legnagyobb örömére. Leparkolás az els? kocsma el?tt, gondolkozzunk! Viszonylag rövid id? alatt kaptunk is egy telefonszámot, egészen pontosan egy bezenyei szerel?ét, viszont ? már csak reggel volt hajlandó foglalkozni velünk mivel ekkora már szépen ránk esteledett, pedig kb. ekkora kellett volna a tett színhelyére érnünk. Zenegép bezzeg az volt… Pokolgéppel, Técsével, Endrével, Ho-ho horgásszal és az elfogyasztott szabadid?italok mennyiségével egyenes arányban egyre vállalhatatlanabb zenékkel egészen addig, amíg a helyi munkásemberek legnagyobb bánatára be nem zárt a placc, pedig szerintem egész jó bulit csináltunk, leszámítva a fent említett szórakoztatóelektronikai berendezésben keletkezett sérüléseket. Találtunk egy büfé-kocsma-pizzéria kombót, ahol csak finoman szólva is igen komoly fintorgást követ?en voltak hajlandóak minket kiszolgálni, bár ebben az is szerepet játszhatott, hogy nem zárásra kellett volna beesnünk takonyrészegen.  Végül nem maradt más dolgunk hátra a napból, minthogy szállást keressünk az újabb kényszerpihen?nk idejére. Meg is került az ideális hely az Aranykárász-kemping képében, közvetlenül a Mosoni-Duna partján… egész kellemes hely volt, leszámítva, hogy semmi keresnivalónk nem volt arrafelé. Sikeresen lebonyolítottuk a nap utolsó berúgását, majd négyen béreltek egy házat, mi meg a többiekkel maradtunk a buszban éjszakára, megteremtve ezzel az alapszagokat reggelre.

Els? nap (helyett…)

Rövidre zárom: komoly gondok voltak a közhangulattal. A reggel nyolcra beígérkezett bezenyei tag közölte, hogy mégsem ér rá velünk foglalkozni, viszont beszélt az ’óvári szakszervízzel, hogy menjünk vissza ugyanoda. Ott sem jártunk sikerrel, még egy telefonszám, ezúttal egy volt szakszervíz… érkezés a város másik végébe többszöri eltévedéssel karöltve, majd a tünetek átgondolását követ?en ott is arra jutottak, hogy az egészet úgy, ahogy van, szét kellene kapni, jöv? hétre talán kész is lehet… navazzeg. Ekkor már többen fontolgatták azt is, hogy hazamennek, mi viszont autót akartunk bérelni… mint kiderült ez sem volt egyszer? feladat egy ilyen kis városban. Kb. az ötödik helyen jártunk sikerrel, mivel, mint kiderült, alsóhangon csak helyieknek adnak kocsit, azt is azért, hogy ne már valami ótvar fostalicskával kelljen kijárni melózni a labancokhoz… Tehát, adott volt egy Vakegér-névre hallgató borozó valamelyik elhagyott utcában és vártuk a csodát. Három emberünk rendelkezett jogsival, ebb?l kett? be is vállalta volna a túrát, azonban mi tizenketten voltunk. Sztori megoldhatatlan. Tovább tetézte a gondjainkat, hogy az egész környékr?l nettó egy darab Swift állt végül a rendelkezésünkre, igaz baromi szorosan, de öt ember végre elindulhat. Azon az állásponton maradtunk végül, hogy azok mennek mindenképp kocsival, akik eleve vettek már el?vételes-jegyet, mivel nekik fullra bukó lenne a móka. Hét darab jegyünk volt, ketten feladták, egynek eleve nem volt és már ? sem akart jönni... Az eredeti sof?rünk meghozta a döntést, nem jön, így plusz egy jegy lepasszolva egy Fanni nev? leányzónak. Megvan a hét f? egy Suzukira…  Hozzáteszem, le a kalappal Lénárt Miklós el?tt az egész sztoriért! Megszervezte, nem jött össze, mindenkinek vagy a további útját fizette, vagy vissza, vagy jegyét osztotta el… nem irigylem a nála keletkezett deficit mértéke miatt. Következ? állomás: Mosonmagyaróvár-vasútállomás. Hárman vissza Budapestre, én pedig a már említett Fannival indultunk volna Pozsony-felé, természetesen egy darab vonat nem járt arra, de a jegypénztárban közölték, hogy Rajkától ki tudunk menni. Oké, mehetünk vissza, már rég jártunk arrafelé… Ja, hogy innen sem járt egyetlen darab vonat sem már meg sem lepett, köszönjük MÁV. Rövid nyomozás ismételten, ma már a sokadik, van busz 3 euroért… el is ment az orrunk el?tt, csak épp nem volt kedvünk másfél órát aszalódni a semmi közepén, így elbúcsúztunk Mikit?l és Petit?l (? fuvarozta kés?bb a maradék öt embert) majd elindultunk a benzinkút felé, ahol kb. 10 perc alatt meglett a fuvar Pozsonyba, végre! Útközben újdonsült szlovák haverjaink még vásároltak egyet az  el?z? napi káoszkocsmázás szomszédságában, persze beújítottunk egy üveg vodkát mi is. A szlovák f?városban tett második látogatás alatt kénytelenek voltunk némi tömegközlekedést igénybe venni a vasútállomásra, már csak azt kellett kideríteni, hogy mivel kell menni, vagy hol kellene leszállni. Megoldva. 93-as busszal irány a végállomás. Gyors érdekl?dés menetrend után magyar nyelven az infónál, vonatjegy átvétele potom 26 euroért, majd alig fél órás várakozás után ismét úton voltunk… kb. 10 percig… nem tudom miért, de egyszer csak leparkol a vonat valahol a puszta közepén és persze ez az id? épp elég volt arra, hogy már az els? csatlakozásunkat lekéssük. Sokadik kényszerpihen?, ezúttal Breclav-ban, az viszont kezdett lenyugtatni, hogy alig másfél napnyi ’utazást’ követ?en valahol Csehországban voltunk, be is újítottam a Relay-ben egy adag sört a vodka mellé. Pardubice felé sikerült összespanolnunk egy teljesen ?rült szlovák párral is, tehát már társaságunk is akadt, tovább növelve az elfogyasztandó pia mennyiségét, két liternyi undorító íz? borral. Nagyjából vége is lett ezzel a mai napnak, legalábbis nekem. A többi átszállásra már nem emlékszem, viszont halványan rémlik valami a Suffocation és a Cephalic Carnage produkciójából…

Második nap:

Sörsátorban ébredés, egy teljesen lealjasodott kinézet? figura társaságában, aki épp arra igyekszik felhívni a figyelmemet, hogy a korsóm épp most esett ki a pulóverem zsebéb?l. Kösz, b*zdmeg, akkor itt egy sör neked is, majd szép lassan leesik, hogy a tagot Steven Smegma néven emlegetik bizonyos m?vészközösségekben és valami Rompeprop nev? zenekarban tolja ’énekesként’, haha… Némi kijózanító sört követ?en az is tisztázódni látszott, hogy az utazótáskámnak, benne egy rakás váltásruhával és a sátorral együtt egyszer?en nyoma veszett. Természetesen a tegnapi utazótársak közül senki nem emlékszik semmire, ahogy kell, sebaj, ezt még túl lehet élni. Pulóver, készpénz a hátizsákban, nem tisztázott körülmények között karszalag a kézen, pedig jegyem sem volt, ideje elkezdeni fesztiválozni. :D Rapid kávé és pótgyógysör a bejárattal szembeni benzinkútnál, mely a cseh szokásokhoz h?en spontán kempinggé alakulva nyújt kit?n? szórakozási lehet?ségeket a korán kel?knek. Ebéd a bejárat melletti étteremben szarér’-húgyér’ Buksival és Zetorkával, majd a lost’n’found részlegen tett sikertelen látogatásom után bele a forgatagba és most itt az id?, hogy talán egy kicsit a zenés-tánczos mulatságról is írjak, de inkább mégsem. Történt ugyanis, hogy az eredeti sof?rünk, Miklós és egy Ármin nevezet? arc talált Mosonmagyaróváron egy újabb bérautót és alig két nap késéssel ?k is utánunk indultak, azonban az útjukat egy fa állta el valahol Brno-nál, melynek következtében eme járm? totálkárra került, Ármin pedig a karján keletkezett sérülései miatt kórházba, természetesen eu-s társadalombiztosítás nélkül, újabb katasztrófa, ha eddig nem lett volna elég… mi jöhet még?

Szóval a feszt… Képzeljünk magunk elé egy fest?i szépség? völgyet a kell?s közepén egy remek színpadi betekintést nyújtó amfiteátrummal, fossunk bele egy habos átlátszó valamit (tapasztaltabb fesztiválozók többnapi vedeléssel, tápanyagbevitel elhanyagolása mellett könnyen produkálhatnak ilyet), és kenjük bele a velünk szembe sétáló egybetangás hegyomlás méret? tarkopasz arcába, de tényleg! Az, amit az ember fesztiválként definiál saját kis tudatában az itt elvész. Ez egy magasabb fokozat. Vagy sokkal alacsonyabb. Nincsenek szabályok: elmebeteg jelmezek, elmebeteg zenék, free stagediving, tedd ki a f*szod a színpadon koncert közben és hugyozz le bárkit, ha úgy tartja kedved. Exhibicionizmus fels?fokon. Leírhatatlan. És kib*szottul undorító, de mégis szerethet?. Az biztos, hogy egyes épelméj?nek tartott egyedek kirohannának a világból az itt látottak hatására.

El is kezd?dött az ?rület igen korán: Evisorax. ?ket sem láttam ekkor él?ben már vagy négy napja, betegek még mindig, mindezt délel?tt tizenegykor, harmadik zenekarként. :) Andralls, Sakatat, M:40: jelent?ségük nem sok volt számomra, de a buli annál inkább kezdett eldurvulni. Spasm: hát a jó büdös k*rva életbe, még mindig a világ legjobb zenekara. Az énekesük, mint valami masszív k?m?ves disznóálarcban, sörhassal, tangában. Folyamatosan 30-40 ember a színpadon, egy része meztelenül. Gusztustalan, szeretem.  Ezután csak sör, majd Wormrot. Még egy négy napja nem látott bagázs, fetrengés a cseh vörösiszapban, plüsslovacskás stagediving, egyre részegebb vagyok megint… Benighted: valamiért kimaradt, ha jól emlékszem az abszint-sátor(!) miatt. Discharge: kezdem elveszíteni a fonalat. Nasum: folyt. köv. szeptemberben a Dürerben, csodaszép volt az a kevés, ami rémlik. Exhumed: ’állítólag’ (egészem pontosan itt már nagyon sötét volt… :D) elmaradt az egyig tag hozzátartozójának halála miatt. Amnézia, aztán hajnali sörözés a Mustach Bar-ban. Emberek kalodába fogva karaokeznak, miközben borotválják ?ket. Ennek következtében egyre több kopasz csaj. Elt?nik a hátizsák, egyszer csak nincs mellettem a padon, fel sem fogom mi történik, totálkár…

Harmadik nap:

A megszokás hatalma, újabb ébredés Steven-el, majd pánik. A hátizsákban volt egy raklap készpénz (többek között vonatjegyre), iratok, telefon, bankkártya.  A zsebemben 5 kupon, meg vagy 150 korona, ajajj, reggelizzünk. Magyarok végigkérdezése fuvar-ügyben, teljes bukta. Volt még egy nap, de legszívesebben kirohantam volna a világból, ha lett volna mivel. El is ment a kedvem az egészt?l, így a nap legnagyobb részét az engem sajnáló honfitársak italfelajánlásainak elfogyasztásával és a maradék pénzem elverésével töltöttem, igazi ’minden mindegy’ alapon. Az egész délutánból csak annyi rémlik, hogy el?került a kalapból még egy Jig-Ai fellépés valami lemaradt koncert helyett, amit utólag nem bánok, hiszen a két nappal azel?tti fellépésüket sikeresen lekéstük az akkor még fennálló igen komoly természetföldrajzi akadályoknak köszönhet?en. Beugrik még egy cseh old-school thrash formáció az Exorcizphobia képében, asszem tetszett, majd megint sötétség egy darabig. Blockheads: k*rvanagy ?spunk, fasza. Asphyx: legendák ide vagy oda, ebben a zenei környezetben nekem dögunalmasnak t?ntek. Yacopsae, Poison Idea: nem nyilatkozom, túl halványak az emlékeim. Cad: utolsó általam megtekintett koncertként jól sült el, frankó crust-ot toltak hazai pályán.

Negyedik nap:

Itt volt az ideje gondolkodni, hogyan tovább. Sörsátor: a reggel felé haladva kaptam egy rakás megmaradt kupont a többiekt?l, hiszen pénzük már semmi, szabad hely a kocsiban szintén semmi, legalább hülyére zabálhatom magam bel?le a még nyitva tartó (kizárólag vega) kajáldákban. Kés?bb kiderült, nagyon is volt értelme ennek a húzásnak. Masszív ivászat, díszes társaság: Buksi, Zetorka, Steven Smegma, Herr F.P. (Radikális Amputáció) és még ki tudja… a lényeg , hogy még reggel nyolcra sem vitte rá a fáradtság semelyikünket sem, hogy aludjunk. Herr F.P. közli, hogy a bliccelés innen nem is gáz, hat átszállással meg lehet csinálni, le van próbálva. További ivászat, majd fingom sincs, hogyan keveredtem Pardubicébe. Jött egy vonat dél körül Budapest felé, amire fel sem engedtek, nem is csoda: tet?t?l-talpig sáros voltam… Négy óra körül még egy, fent vagyok… Furcsa, de még így is azt mondhatom, szerencsés vagyok, sikerült eljutnom Pozsonyig (immáron harmadjára a hét során), ugyanis csak itt vágtak le el?ször a vonatról. A gond az volt, hogy este nyolckor, természetesen több vonat nincs tovább… hajléktalan lettem egy vadidegen f?városban, egyedül, nettó két darab üres zsebbel, egy szál pólóban a kb. tíz fokos hidegben, éhesen… Nem tudom mennyit sétálhattam, de tettem egy próbát az éjszaka közepén az autópálya felhajtójánál a Budapest tábla alatt, hátha sikerül stoppolni egyet. Kb. két óra múlva visszamentem a vasútállomásra, mert ekkorra már remegtem a hidegt?l, váróterem zárva. Volt helyette egy rakás hajléktalan egy lezárt villamos-végállomás fedett részén, óránként verekedtek. Cigit sem tudtam adni nekik, hiába próbálkoztak tízpercenként, pusztult a világ. Egy magyarul beszél? rend?r tanácsára inkább továbbálltam, köszönet a tájékoztatásért.

Ötödik (extra) nap:

Hajnali  4 óra, váróterem nyílik, id?nként arra eszmélek, hogy a fejem tehetetlenül lebillen, kezdek kikészülni. Fél hat környékén vonat Budapestre, ismét úton. Többé-kevésbé magyarul beszél? szlovák kaller leszarja a nyomoromat, int egyet lemondóan, továbbmegy, amen.  Alvás. Nagyon is magyarul beszél? magyar kaller Vác után rend?rt akar hívni hozzám a Keletibe, átmegyek másik vagonba, leszálláskor kikerülöm a tömegben, elmész te a... Metró nem játszik, a bérletem is oda, irány kerül? úton hazafelé… Ágy. Két óra alvás, az utolsó tízezer forint készpénz el?vétele a laptoptáskámban eldugott maradék tartalékból. Kaja. Soha többet ilyet…

(másnap haza szüleimhez, bankkártya letiltása, nem tudom magam igazolni, nem jutok a pénzemhez, okmányirodában csak ügyfélfogadás, kapok csekket, id?pontot. Pont annyi pénzem marad, hogy befizessem az illetéket. Harmadnap egy másik sátorral, másik adag váltásruhával be a postára, illeték befizetve, be az irodába, ideiglenes személyi, lakcímkártya megvan, irány a bank. Készpénz. Végre. Nem hiába volt nálam ekkorra még egy sátor… délben indult Miskolcról a vonatom Hegyaljára. Ahogy kell…:D )

Macskási Úr