Dying Fetus - Reign Supreme

Az 1991-ben alakult Dying Fetus 1993-ban már demót adott ki. A legels? igazi elismerést az 1998-as Killing On Adrenaline lemeznél söpörték be. Onnantól kezdve szinte hibátlan anyagokkal jelentkeznek, és mindig bizonyították, hogy igenis a death-metal fels?ligájába tartoznak. A floridai death-metal legbrutálisabb vonalát (Broken Hope, Suffocation, Nile, Cannibal Corpse) választották maguknak, néhol hardcore hatásokkal (de ett?l függetlenül közük nincs a deathcore-hoz) f?szerezett zenéjük egyedinek számít. Az alapítókból mára csak John Gallagher maradt, aki bombabiztos tagként hozza a mészárlásra is alkalmas riffeket, és hörög er?teljesen a mikrofonba. Sean Beasley 2001 óta h?séges társa, akivel osztozik az énektémákon. Dobosfronton sok változás volt a csapatnál. Jobbnál jobb dobosok adták egymásnak a kilincset, de 2008-tól Trey Williams is biztos pontnak néz ki a ritmusszekcióban.

A maryland-i csapat 2008 óta trióra fogyatkozott, de ennek ellenére a brutális és komplex témáit hibátlanul vissza tudja adni, mind lemezen mind színpadon. Utóbbit személyesen is megtapasztalhattam az A38-as koncertjük alakalmával. A gyér néz?szám ellenére életem egyik legbrutálisabb koncertje volt (ha a Slayer koncerteket nem számítjuk bele).

A Fetus különlegeségének is számít, hogy nem a „sablon” death-metal szövegekkel kooperálnak (vér, halál, sátán+nekrofília) hanem politizáló szövegeik vannak (bár régen ?k is az el?bb említett szövegeket írtak)! De inkább nevezzük társadalomkritikának a szövegeit! El?z? albumukkal is bizonyították, hogy párjuk nincs a szcénában és a vetélytársaknak is fel kell kötni azt a bizonyos alsónem?t!

Az album intro nélkül kezd?dik. Magyarul belecsapnak Gallagher-ék a lecsóba! A lemez hihetetlenül intenzív, szinte egy percre se áll meg. Ha kicsit belassulnak, akkor simán lehetne bármelyik építkezésen beton vagy aszfalt tör?nek használni ezeket a témákat. A röfög? gitársoundok végig uralkodnak a korongon, de ha nagyon oda figyelünk, szinte heavy-metalos gitárszólókat is hallhatunk (Revision Past, The Blood Of Power). Gallagher és Beasley felváltva nyomják a hol mélyebb, hol magasabb hörgéseket. A ritmus szekció másik ékes tagja Trey Williams komplex dobtémái agyon vágják az embert. Mintha egy gép dobolna, de iszonyat veszettül! Az album még 40 perc sincs, de ennek ellenére nagyon nehezen emészthet?. Szóval több hallgatást is igényelhet egyeseknél, nekem is vagy háromszor kellet végig hallgatnom. Elég tömény lett az anyag!

A Nile és a Cryptopsy lemeze mellé ezt is nyugodtan beírhatjuk az év death-metal lemezei mellé!

A pontszámon pedig semmi túlzás nincs!

Kiadás éve: 2012
Kiadó: Relapse Records
Származás: Egyesült Államok
Webcím: http://www.myspace.com/dyingfetus
http://www.facebook.com/DyingFetus

01. Invert The Idols
02. Subjected To A Beating
03. Second Skin
04. From Womb To Waste
05. Dissidence
06. In The Trenches
07. Devout Atrocity
08. Revisionist Past
09. The Blood Of Power

Tagok:

John Gallagher - gitár, vokál
Sean Beasley - basszusgitár, vokál
Trey Williams – dob

9/10

Szilvási „Szilva” András