"Van még jöv? el?ttünk!" - Interjú a Lord zenekarral

Ha összefoglalnátok röviden a zenekar történetét, és legemlékezetesebb momentumokat, a negyven évb?l, szerintem jó kezdés volna.

Misi: Volt egy csúcspont a Lord történetében, én 1981-ben kerültem a zenekarba, és akkoriban Szombathelyen és környékén mi voltunk a helyi királyok. Folyamatosan terjeszkedtünk, igaz nem volt hivatalos hanghordozónk, de kazettás magnók már voltak, így egymásnak küldözgették a gyerekek a felvételeket. Meglepett minket, hogy teltházak el?tt játszottunk, és a rajongók ismerték a dalokat! ’87 és ’90 között volt egy id?szak, amikor teltházas sportcsarnokok el?tt játszottunk folyamatosan, aztán 2000-ig egy nyugalmasabb id?szak következett, kiszállt a Gidó meg a Gyurik, majd a Vida, és az Er?s. Viszont találtam fiatalokat, akikkel csináltunk egy lemezt, egy lett az Olcsó és Ügyes, és két koncertkazettát, a Live 1 és Live 2-t. Ezeket a felvételeket is érdemes azért meghallgatni! 2000-ben összeálltunk, de akkor még senki nem gondolta volna, hogy lesz egy ilyen folytatás. Ennek tet?zéseként most volt a negyven éves jubileumi pesti buli, amit?l még most is ráz a hideg, és ez a jó fajta hideg. Ötezer bulival a hátam mögött azt mondhatom, hogy ami a zenekar és a közönség között ott a PECSA-ban létrejött, az csúcs. Hozzáért?k, újságírók mondták, hogy nemcsak magyar szinten, de nemzetközileg sem láttak mostanában ilyen koncertet. Decemberben megjelenik err?l egy DVD, és ha csak a fele megjelenik ezen, ami ott volt színpadon és a közönség soraiban, akkor érteni fogja mindenki  mir?l beszélek! Ugyan azt mondják, hogy egy felvétel sosem adja vissza ugyanezt a hangulatot, de talán itt érezhet? lesz.

No ezzel majdnem meg is válaszoltad egy másik kérdésem, hogy milyen is volt ez a jubileumi koncert.

Ez volt, komolyan mondom, életem csúcspontja. Eltelt egy hét, és még mindig a hatása alatt vagyok. Mostanában Tapolcán voltunk, és Szombathelyen a Magyar Dal Napján, szóval voltak emlékezetes bulik, és azt hiszem nem is a közönség száma a lényeg, mert Szombathelyen is voltak vagy tízezren, teltház volt, de az a hangulat, amit Pesten érzékelhettünk, hiszen ott mindenki a Lord-ra volt kíváncsi, senki másra, egészen más volt! Ráadásul a mi koncertjeinkre az emberek családostól jönnek, szül?k gyerekekkel, generációk vannak jelen, ez valami félelmetes! Az ötéves gyerek is úgy énekelte a dalokat, mintha nem is tudom mit énekelt volna.

Pisti: Most nem azért, mert rólunk van szó, de hogy egy zenekar egy hónapon belül csináljon három olyan bulit, ahol csak kapkodni lehet a leveg?t, azért az ritka. A közönség számára gondolok, hogyha nézed a Sitkét, a Tapolcát, a Szombathelyet, a Zalaegerszeget, és a tetejébe az egy héttel ezel?tt Pet?fi Csarnokos dolgot, hát az valami döbbenet!

Misi: És érdekes módon, ezekre mi nem nagyon készülünk. Minden koncerten, a main is Gy?rben ugyanazt fogják kapni. Ugyanazt az érzést fogjuk adni! A PECSA szabadterének is van egyfajta hangulata. Nem az van, hogy felépítenek egy tornyot, és akkor azt látod, hanem vannak emelked?k körben, olyan, mint egy katlan. Karzatok vannak, nincs olyan, hogy beállsz egy torony mellé, nem látsz semmit, hanem felállsz egy kicsivel feljebb, és akkor látsz mindent. Ez a szabadtér, ennyi emberrel valami félelmetes! Teltház volt, azt mondták, nem tudtak bejönni az emberek, még ott is álltak, ahol a butikosok szoktak. Azt nem tudom, hogy volt-e, aki nem jutott be, de a szabadtérnek az el?nye, hogy kint is ugyanazt hallod, mint bent. Már a Pistinek is elmondtam, hogy évente legalább hatvan-hetvenezer ember lát minket, de lehet, hogy ez a szám százezer, csak nem akarok sokat mondani. Ezzel a számmal lehet, hogy megtölthetnénk 5-6szor a sportcsarnokot, de mi inkább elmegyünk mindenhova. Érzéseim szerint a kis helyeknek is megvan a varázsa. Az Arénát nem ismerem, de ott felépítenek egy hatalmas tornyot, és csak az lát, aki húsz méterre van t?led. Annak nincs meg annyira a varázsa. Nem cserélnénk el a kis bulikat egy nagyra, így vagyok ezzel én is és a Pisti is.

Mondtad, hogy a koncertjeitekre gyerekek is járnak, és azért ez valóban jellemz? a Lordra, én is gyerekkoromban, úgy hat-hét évesen ismertem meg a zenekart szüleim révén, és azóta is hallgatom folyamatosan!

Misi: Ez az, fontos, hogy mit hallgatnak otthon. Igen, régebben is volt ilyen, aztán jött ez a diszkózene, és akkoriban talán a szül?knek sem volt annyira idejük, hogy megismertessék a zenéket a gyerekekkel. A mostani generáció viszont megint nagyon elkapott minket. Majd meglátod mennyi gyerek lesz. A lényeg az, hogy ide elhozhatják a kisebbeket is. Szokták írni a vendégkönyvben a honlapon, összehasonlítva más zenekarral nincsenek részegek, nincsenek trágárkodások, azért jönnek az emberek, hogy ezt a zenét meghallgassák. Így elhozhatja a gyerekét kés? este is, mert nem kell félni attól, hogy valami nagyon rossz, negatív élmény éri, hogy mondjuk verekedést lát a gyerek, vagy káromkodást hall. Hála az égnek olyan közönségünk van, akik egy intelligens, kulturált társaság, akik minél többet várnak t?lünk.

Az nem is baj, hiszen akkor van, mi inspiráljon, hajtson titeket!

Misi: Hát van, mi inspiráljon, igen. Így közel a hatvanhoz azért kell, más hatvanéves ember meggondolja, hogy merre lépjen kett?t. Nekünk viszont eszünkbe sincs másra gondolni. A közönség szeretete is egy lényeges dolog. Aztán az is, hogy megmutassuk a világnak, hogy annak ellenére, hogy a média nem támogat minket, itt vagyunk. Hogy miért nem játsszák a dalainkat, azt nem tudom felfogni. Pedig pozitív értékeket képviselnek! Ett?l félnek? Attól, hogy ezt meghallják az emberek? Persze a közönség a fontosabb, lehet, hogy a média nem szeret minket, de a közönségünk igen! Miattuk mi mindig úgy megyünk ki, hogy azt kapják, amit elvárnak, az álmaikat! Nálunk nincsenek kis bulik. A Pisti a megmondhatója, ? a szervez?, hogy vannak olyan helyek, olyan technika, hogy odamegyek, és rosszul vagyok! Nem hallod magad normálisan, a körülmények rosszak, de a többiek is úgy vannak ezzel, hogy megszólal az els? dal, és minden el van felejtve! Néha megkérdezik, hogy cd-t hoztatok? Mert ugye a mai zenekarok egy része ilyenekkel dolgozik, sampler-ekkel, de ott már van valami varázslat, hangszerek jönnek be, vokálok. Nálunk nincs ilyen, bevállaljuk a hibáinkat is, ha vannak!

Ebben a negyven évben mi volt a legpozitívabb, és a legnegatívabb élmény?

Misi: Negatív soha nem volt. Eléggé lelkis ember vagyok, és ha negatív élmény ért volna, akkor biztos abbahagytam volna! ’92-t?l 2000-ig az valahol nyilván negatív élmény volt, mert én csináltam a zenekart, de sokat jártunk koncertezni, országszerte, fesztiválokra is, nyilván nem annyit, mint most, de a Lord, amikor színpadon volt, soha nem hallottam negatívat. Végül is a rajongók kérésére tartottam egyben a csapatot. A Lord zenéje, és a szövegek is olyasmit sugallnak, ami nem nevezhet? negatívnak. Szóval semmi annyira negatív dolgot nem tudok mondani.

Ha már újra el?jött a szó arról a köztes tíz évr?l, mennyiben más a ’90 el?tti Lord, és a 2000 utáni?

Misi: Pistivel már sokat beszéltünk err?l. Most ezt így átélem, ilyen id?s fejjel, ez most nekem a csúcs. Azel?tt azt hittem, hogy ez így jön! (Csettint az ujjával.) Pedig ez nem így van. Akkoriban lényegesen egyszer?bb volt minden. Azt hittük, hogy ez magától jön, ugyan akkoriban is sokat tettünk, és ez csak most derül ki. Akkor tettük le az alapokat, s az, hogy ezt mi most átélhetjük, az maga a csoda!

Nálatok rendszeresen visszatér? téma a hazaszeretet, a Magyarság-érzés kérdése. Ma ugye roppant nagy divat a hungarizmus, a rasszizmus, hogy gy?löljünk mindenkit, aki más etnikumú, nemzetiség?, vallású. Err?l hogy vélekedtek?

Misi: Én úgy állok hozzá, hogy amir?l mi énekelünk, az igaz, mert ha nem volna az, biztos nem is énekelném el! A magyarság kérdésér?l szólva, tényleg nagy divat lett, hogy ki a legnagyobb magyar, és mindenki a másik fölé akar licitálni, versenyeznek, hogy ki a legnagyobb magyar. Nekünk van az Itthon vagy Otthon cím? dalunk, ’86 körül írta meg a Balogh Józsi, akkor még nem volt rendszerváltás, nem volt magyarság, Romániában készült a forradalom, de ez csak önmagában a hazaszeretetr?l szól! Minket nem vádolhat senki azzal, hogy meg akarjuk mutatni milyen nagy magyarok vagyunk. Mert akkor is magyar voltam, és most is az vagyok!

Mostanában sok m?vész, zenész panaszkodik a „lopások”, letöltések miatt. Benneteket ez hogy érint, és számotokra mi az a megoldás, amivel elérhet?, hogy jó produkciókat lehessen készíteni, lemezeket lehessen kiadni?

Pisti: Hogy mivel keres egy zenekar pénzt, az szerintem százhuszonhatodlagos. Nyilván mindenki úgy próbál ügyeskedni, ahogy tud. Én azt mondom, hogy lemezeket úgy lehet igazán jól forgalmazni, hogy abból pozitívan kijöjjél, hogy be kell mutatni. Fel kell menni a színpadra, és azt játszani kell! Nem varázslat kell, nem „heripotter”, hanem tessék megfogni azt a lecet, és nyekeregjen. Úgy nyekeregjen, ahogy a CD-n. Nem akarok senkire rosszat mondani, vagy haragot szítani, de voltam nyolc olyan koncerten, hogy nyolcszor eljöttem a felénél. Pedig a CD-ik zseniálisak, de koncerten… figyeltem a szöveget, hogy mir?l van szó, ja, ez az a nóta. Hú, ez egész más. Amiben benne van a zenei szabadság, nem kötelez? a CD-t lejátszani, lehet benne fordulat, de urambocsá’ azért rá kéne ismerni a dalokra! Ezek nehéz dolgok, de szerintem ezt csak így lehet, és a Lord-ban ez meg van! Ha meghallgatod olyan, mintha a kezed a „play” gombon lenne, és akkor most melyikre tegyük, a hármas track-re?

Misi: Még valami. Az el?bb említettük a közönséget. Mi rájuk vagyunk büszkék, azért is, mert azt a keveset megveszik! Megjelent egy válogatás, mindenféle bónuszdolgokkal, ajándékokkal, videókkal. Megvették. A Hammer kiadónak a Lord a leghúzóbb zenekara. A kiadó igazgatója mondta, 2006-ban találkoztunk. Ugye eltelt akkor harminc év az els?t?l az utolsó lemezig, mindegyik más stúdióban készült, más volt a hangzás, de mi azt akartuk, hogy ez legyen egységes, hogy az a számunkra kedves nagyon sok dal legyen egy lemezen, ugyanolyan megszólalással. Sok zenekar csinálja, hogy kiad válogatásokat, hívogatja velük a rajongóit, pedig csak simán átmásolják a dalokat, és kész. Mi kimentünk Ausztriába, és másfél hónap alatt felvettünk harmincnégy dalt. Brutális volt, majdnem megfeküdtünk, de megcsináltuk. És ha meghallgatod, megérte, mert van rajta dal minden korszakból, mégis annyira egyben van az egész.  A kiadó egyszer bevallotta valami sajtótájékoztatón, hogy soha nem gondolták volna, hogy ezt ennyi ember megveszi, és azóta is veszik. Persze nem arról van szó, lemásolják ezt is, de a többségük olyan ember, aki inkább megvásárolja, és otthon felteszi a többi közé a polcra.

Pisti: Gondolj bele, eddig megvették ?ket. Köszönni tudunk mindenkinek, mert folyamatosan jönnek mindenhova, ismerjük ?ket, és eddig megvették egyenként a lemezeket. Most megjelenik egy pack-ban és így is meg fogják venni.

Misi: Persze azért kicsit más lett, mert hozzátettek mindegyikhez valamit, még ezt azt abból a korszakból, a Big City Lights-ot újra is keverték.

Pisti: Odajött a pesti koncerten az a gy?ri srác, a buszsof?r, és mondja, hogy végre megvan minden, erre most kiadjátok egyben, és vehetem meg újra. És meg fogja venni, tuti, hogy megveszi. Mert ? ilyen. Szóval aranyosak nagyon! Imádnivaló egy társulat.

Misi: Ez tartja bennünk a lelket. Akkora er?t tud adni hétr?l-hétre, hogy az nem is igaz. Ha ezek az emberek nem volnának ennyire mellettünk, nem is tudom, mi lenne. Két hete Szombathelyen kaptunk egy miniszteri elismer? oklevelet tízezer ember el?tt, Balogh Zoltán, Emberi Er?forrás Minisztert?l, személyesen aláírva. Na, ez persze, hogy mindenkinek tetszik, csakhogy mi az igazi kitüntetést, a közönségt?l kapjuk, hétr?l-hétre!! Ha azt nem kapnánk meg, akkor elgondolkodnánk. És visszakanyarodva kicsit, sok zenekar panaszkodik, de panaszkodhat is, mert rossz, amit csinálnak! Mert úgy állnak hozzá, hogy majd csak túlesek rajta. De a mai világban nem lehet hibázni, mert ha egyszer hibázol, akkor vége! Mi nem hibázunk!

Pisti: Továbbsz?ve a gondolatot, ha beleszámítod az érthetetlen média mell?zést,és szembeállítod a koncertek látogatottságával,valamint a közönség hatalmas szeretetével, na a Lord zenekar ett?l ekkora.

Misi: Nem számít, hogy nincs média, mert nincs. Persze nem akarok ott hemperegni az RTL klubban hülye kérdésekre még ostobább válaszokat adni, csak azért fájó, hogy egy országos rádióban miért nem szól a Lord? Valamelyik rádióban a Kifutok a világból lemez kapcsán a Gidó a Pistivel fent volt Pesten egy riportra, nem mondom ki a rádió nevét…

Pisti: A Class FM…

Misi: Ennek kapcsán egy Lord dalt nem játszottak le közben, hanem mindenféle szart, amit el tudsz képzelni, de legalább rockzenét játszottak volna, de azt sem. El tudod képzelni? A feleségem és a barátn?je beírt a kívánságm?sorba, ugyanebbe a rádióba, hogy kéri a Kisfiút. Mondják, hogy az nincs meg nekik. De hát tegnapel?tt ott volt a Gidó és a Horváth Pisti, és adott egy CD-t, és mégsincs benne a rendszerben. Ilyen szerkeszt?k vannak!

Pisti: A másik se rakott be, ott térdelt a Vándor közben a koncerten, másnap elvittem neki a lemezeket, és ott sincs.

Misi: Ahogy a dalszövegben is van: „Átkot szórnak, lenéznek, nem fogadnak el csak ellenségnek, mert félnek!” Mintha ez lenne a háttérben, mintha félnének t?lünk. A Lord soha nem volt egy ilyen politizáló, vagy megmondó zenekar. Ha ilyeneket mondok, attól nem kell félni. A nyolcvanas években más volt, akkor voltak olyan zenei m?sorok, mint az Egymillió Forintos Hangjegy, vagy slágerlistán szerepeltünk különböz? lemezekkel, nyolcvanezer példányok mentek el a az albumokból, na persze a bakelit lemezt nem lehetett másolni. Szerettem azt a kort, mert akkor nem lenne ez, hogy letöltik a dalokat.

Pisti: Ezt, hogy másolják, meg letöltögetik, nem lehet megállítani. A Pet?fi Csarnokból még haza sem értem, felhívott egy ismer?söm, hogy fenn van a Youtube-on ez meg ez, gratulálok.

Misi: Visszatérve mondjuk nem hiányzik, hogy minden nap játsszanak minket a rádióban, aki eljön ide, az úgyis hallja a dalainkat.

Mondjuk azért a Vándort szokták játszani, f?ként régebben a Sláger Rádióban.

Misi: A három legnépszer?bb dal között volt, amiket a legtöbben kértek. Ahhoz képest viszont keveset játsszák. Néha, vagy éjszaka.

Pisti: A Vándor és a Szemedben a csillagok, és slussz.

Misi: Ott van a Kifutok a világból lemez, vagy az Örökké, micsoda dalok vannak rajtuk!

Pisti: A Kifutok a világból egyszer volt abban a nyereménym?sorban. Ott valaki nyert, és lejátszották.

Misi: Nem is tudom néha, hogy annak az adott szerkeszt?nek milyen ízlése van.

Pisti: Amilyet megmondanak neki!

Vannak, akik azt mondják, hogy már nem tudnak azonosulni a korábbi dolgaikkal, vagy épp nem tetszenek nekik egyes korábbi lemezek. Ti hogy álltok ezzel?

Misi: Erre csak azt tudom mondani, hogy ott van a Big City Lights, amit most újrakevertek. Már vagy húsz éve nem hallottam, és tudod mi a meglep?? Hogy nincs mit szégyelleni. Sem zenében, sem szövegben! Szegény Balogh Józsi, az Isten áldja meg, már nem él, olyan dalszövegeket írt, hogy az valami félelmetes. Most is simán megállja a helyét. A zene is olyan, hogy semmi kivetnivalót nem találok! Ezért is nem kellett semmi változtatás, mert tudtuk, hogy azokban a dalokban milyen er? van. Ott vannak ezek a dalok, és bevállalhatók, van róla a válogatáson is, és itt ezen a lemezen is úgy szólnak, ahogy kell.

Akkor még pár szót a jöv?r?l, legyetek szívesek. Mik a tervek?

Misi: Dvd lesz, arról a Pet?fi Csarnokos buliról. Karácsonyra ígérték, hogy  kijön. Lemez is szerepel a terveink között. Majd amikor szépen összeállnak a dolgok, amikkel nyugodt szívvel ki tudunk állni, hogy ne ismételjük magunkat. Azért is nem csinálunk évente lemezt. Tudnánk mi nyilván, mint ahogy sokan, és azt sem tudod, épp mit játszanak, az egyik jobban hasonlít a másikra. Egy zenekar nem m?ködhet így, vagy, hogy majd lenyúlom valahonnan. Szövegben sem ismételhetem önmagam. Mindig meg kell, hogy fogjon valami. Tudod, a téma az utcán hever, fel kell venni, és kezdeni vele valamit. Mivel nincs szegény Józsi, ez is az én feladatom lett, és csak remélem, hogy meg tudok felelni ennek a feladatnak. Akkoriban megírta a szövegeket, összeültünk, és mondtam neki, hogy Józsikám, ezt el is kell akkor énekelni. Szóval van még jöv? el?ttünk, legalábbis remélem!

A LORD LEGYEN VELETEK, ÖRÖKKÉ!!

atilla