"Az a kib*szott öltöny nem áll jól!" Vagy mégis? - Junkies visszatér? buli 2012.09.20.

Szeptember elejét?l ment a visszaszámlálás, olyan izgatott volt mindenki. Majd elérkezett a nap…

Kicsit féltünk, hogy a szokásokhoz híven, ismét es?s bulira kell számítanunk…A hét elején  az id?járás eléggé tréfálkozós kedvében volt, de szerencsére csütörtökre megenyhült a kedvünkért.

Meg kell, hogy említsem a „bemelegít?” zenekart, a BugZ-ot, akik kell?képp felhergelték a közönséget, s innent?l kezdve nem volt kérdés, milyen estének nézünk elébe.

Még fél kilencet sem ütött az óra, indult a fergeteges rock&roll party. A „dzsunkák” - ahogy azt egy visszatér? bulihoz illik- elegáns szettben léptek színpadra. A tavalyi ZP-s koncerten is hasonló módon voltak felöltözve, s ez már akkor is elnyerte a közönség tetszését.

Jobbnál jobb nóták kerültek terítékre, úgy érzem, mindenki megtalálta a maga kedvencét. A „slágerek” (mint pl. a Mese, a Félbetépve vagy a Miattad iszom te állat) mellett helyet kaptak olyan régi szerzemények is, amelyeket már évek óta nem hallhatott él?ben a közönség. És ha már visszatér? és egyben lemezbemutató buliról beszélünk, külön kiemelném a Zöld Pardonról írt új nótát, „Nincs pardon”-t, ami –véleményem szerint- igazi „Junkiesos” dal lett, s ahogy tapasztaltam, els? hallomásra a rajongók is barátságot kötöttek vele. A hangulat már az els? tíz perc után teljes mértékben a tet?fokára hágott, és talán sok „laikus” ember számára fel sem t?nt, hogy nem ment minden olyan zökken?mentesen. Sokszor a technika ördöge er?sen megviccelte a zenekart, és többször volt olyan, hogy a gitárok szinte nem is hallatszódtak. Ez persze nem vesztett a buli értékéb?l, ugyanis a több százas tömeg a nem épp tökéletes hangzásra ügyet sem vetve tombolta végig a másfél órás koncertet.

És ugye egy fergeteges rock buli nem teljes „stage diving”-olás vagy hátsómutogatás nélkül. Az utóbbiért külön köszönet Rikinek :)

Ha egy szóval kellene leírnom a bulit, csak annyi lenne: köszi! Köszi az élményt, hogy ismét tizenévesek lehettünk, köszi a remek dalokat, köszi a rock&roll életérzést… Stílusosan csak annyit mondanék: „Élni tudni kell!”. :)

Annu