EFOTT 2006

2006. augusztus 07. hétfő, 13:06    
Ismét véget ért egy fesztivál, ismét fáj a lelkünk, még egy évet kell várnunk a következõre...
És hogy milyen volt? Mindig a szervezés minõsítésével kezdik a "nagy szakértõk" a mesedélutánt. Mindig van valami negatívum, de úgy gondolom, ez a szervezés messze verte az elõzõt, talán az összes elõzõt. Felnõtt az EFOTT is, lépést tud tartani a világgal, kiveti magából a régi dolgokat, és megpróbál valami újat. Nem biztos, hogy minden téren a legjobbra sikerül ez - a magyar rockzenét ugyanis nem lehet eltörölni, ahogy most próbálták - , de az újító próbálkozás megvolt, a Tribute színpad nagy ötletnek bizonyult.
Reklám:
Nade akkor részletezem, mire is gondolok:
A nulladik napi beeresztés akadálymentes volt - mesélik akik ott voltak - és az aznapi koncertek is rendben voltak. Mivel hamar megtelt a kemping, másnapra nyitni kellett egy másikat. Sajnos arra már csak a tûzõ napon volt hely, de ezzel nem lehet mit csinálni, örüljünk, hogy volt hol sátorozni. Jóesetben reggel 7ig még aludni is lehetett, már aki addigra visszakeveredett a fekvõhelyére. Sokáig mulatóknak maradt a parton alvás és az alvajárás.

Szerda délután érkeztünk, volt tömeg a vonaton, de még elviselhetõen utaztunk. Beeresztés egyszerû volt, nem kötekedtek, csak a szokásos kérdés, üveg, vadászkés stb. van-e a zsákba, nincs, akkor hello.
Elsõ utunk a Parti büféhez vezetett, ami aztán fõhadiszállásunkká avanzsált. Mit tegyünk, itt volt árnyék, és közel a sör no meg a Balaton. 1-2 sör után felállítottuk a sátrat a fentebb említett kaszállón, és kimentünk Zamárdi egyik nevezetességéhez, a közkedvelt "Valóság" abc-hez. Volt itt sor bõven, meg olcsó borok, és részeg emberek. De mi persze kiflit vettünk, haha...

A finom ebéd után, rohanni kellett, mert kezdõdtek a koncertek. Persze sok betervezettrõl lemaradtunk, de Tankcsapda elején már a Nagyszínpad elõtt voltunk. Még elõtte elkeveredtem partbüfében parkoló társaságtól, nagy kedvencem Garda Zsuzsa, és a Janis Joplin emlékzenekar koncertjére. Jó volt az utolsó szám.. J
Tankcsapdán hatalmas zúzás volt, vegyes mûsor, sok régen hallott, és még általam nem ismert dalokkal, az új lemezrõl. Azt hiszem itt volt az aznapi csúcspont. Azt mondják a System tribute is állítólag nagyon ott volt, de mi már csak a Nirvána tribute-t vártuk. ElmaradtL Elsõ csalódásunk az EFOTTon. Aztán mit volt mit tenni, Enikõ Partyba mentünk. Volt ott nagy tánc, és jó hangulat. Miután végetért, hazafelé menet megkellett állni valamelyik tóparti kocsmánál, ahol reggel 8-ig szolgáltatták a jobbnál jobb zenéket. Persze akkor már a sátracsákban forróság volt, úgyhogy kicsi szunya a parton, aztán folytatódott minden.

Csütörtökön még finom levest lehetett kapni a parti büfében 800Ft-ért(szombaton már csak a maradékból kotyvasztottak egy zsíros csípõs cuccot), meg sok-sok hideg dobozos bivalyt. Mit volt mit tenni, elheveredtünk az árnyékban, söröztünk, és vártuk az esti koncerteket. A délutáni forróságban kinek is van kedve kimozdulni a hûs árnyékból? Így az indulás az estébe tolódott, az elsõ esemény valami Anima koncert részlet volt, ahova eljutottam. Nem ismerem õket, a gyerekgyártó számukon kívül többet nem is hallottam, ami feltehetõleg nem a jellemzõ irányvonaluk. Nagyon tömény elektrónikus részre értem oda, ami totál nem jött be. Menekültönk tovább Paul Simon tribute koncertre. Az is érdekes volt, valami világzenei cucc. Hát miért is kötött volna le. Vándorló este volt. Yonderboi sem egy rockzene, úgyhogy továbbmenés. Közben sörözés, hogy méginkább elviselhetõ legyen a napi koncertajánlat. Nade jöttek Hooligansék, és lenyomtak egy jókis bulit, Királylánytól elkezdve minden volt ott ami elvárható tõlük. Az estét egy Red Hot Chilli Peppers tribute koncertel fejeztem be. Az is jó volt asszem:)

Jött a péntek szintén hajnali keléssel. Dühített azért, hogy míg számomra normális szórakozási lehetõséget nem találtam, a Globe sátorba reggel 8ig dübörgött a basszus, így alvásra esély sem volt megint. Újabb nap, újabb kávék, sörök.. Este rasztapaszta reginap, biztos sok embert érdekelt. Valami néger bácsi le is szólított, hogy esetleg fellépõ vagyok-e, de aztán nagyszerû angoltudásommal hamar leráztam. Majdnem odaértünk Iron Maiden tributera, de nem. Jött a Piramis tribute. Bíztunk benne. Egy darabig. Az énekes srác nagyon lelkes volt, elmesélte, hogy ezen a zenén nõt fel, és próbálkozott Révészt "utánnozni" Na néhány magas hangot, nyivákolást eltalált, biztos jó is volt, de mi inkább tovább álltunk, ez sem a mi világunk volt.. Sétáltunk, nézelõdtünk, hogy visszaérjünk Metallicára. Visszaértünk. Nagy csalódás volt. Biztos a mi elvárásaink voltak nagyok, és a fiúk is mindent beleadtak, de a gitáros annyira félreszólózott, hogy az már elviselhetetlen. A Nothing Else Matters és hasonló szólók már annyira a fejünkben vannak, hogy nem lehet átkölteni, egy kicsit sem. Úgy érzem ezek a srácok sem valók akkora színpadara.
Ez a nap is véget ért, igyekezetem kicsit aludni, hogy bírjam az utolsó napot.
Szinte másra nem is készültünk, mint a Kispálra, ami a nagyszínpad záróprodukciója volt. Elõtte azért odakukkantottunk Emil Rulezra. Totál rétegzene, nem tudom miért a nagyszínpadra kerültek, sok nagyobb zenekar meg a Party Sátorba? A szervezõk tudják biztosan.. Nade Hajósék után sikerült belekukkantani a Pannonia Allstars Ska Orcestra buliba. Totálisan óriási táncolás, rengeteg vidám, önfeledt szórakozó ember a sátorban (megjegyzem Emilrulezen meg tinglitangli reggi lötyögés megy idõközben, szar poénokkal). Ajánlom mindenki figyelmébe õket. Egy idõ után haladtunk tovább, nagyszínpad melletti Varga pincészethez borozni. Nagyon jó hely/ötlet volt, finom (kedvenc) borok, viszonylag elérhetõ áron. Miért is nem a fesztivál elején tévedtem erre?
Kispálékra csak várni kellett egy órát, állítólag nem miattuk. Mindegy, legalább melegíthettünk tovább. Elkezdték, döcögve, szervezõkre hivatkozva a csúszásért. Aztán Lovasi bejelentette, hogy nem tudják milyen koncertet játszanak, elalvósat, így az éjjel kedvéért, vagy valami nagy pörgõst. Azt mondta majd kialakul. Igen, kialakult. Vége felé azt hiszem kicsit elaludtam, annyira szar buli volt. Persze mindenki várta a nagy koncertet, amit Kispáléktól megszokhattunk, meg utcsó alkalom volt a Nagyszínpadon, de ez nem jött össze. Lementek a színpadról, és már nem is jöttek vissza. Kötelezõ számok közül egyet hallottam (persze lehet átaludtam többet, de nem hiszem), és ennyi. A közönség vissza-vissza morajlására sem jöttek ki többet, pedig nagyon akartuk. Ilyen koncerten õszintén szólva még sosem voltam. Mint a sértõdött kisgyerekek, elmentek.. Azóta a honlapjukon olvastam Lovasi elnézéskérését, de mit csináljak azzal? Ok, lehet ilyen, nem lehet toppon mindig valami, fõleg ha húsvér emberek alkotják, de ez nem tett jót a zenekar megítélésének. Persze az idõ feledtet mindent majd talán azzal a dühös és csalódott tömeggel ott a nagyszínpad elõtt.
Szerencsére az estének ezzel együtt az efottnak még nem volt vége. Következett a Faith No More tribute. Még jó. Ha õk nem lettek volna, lógó orral indultam volna haza. Viszont õk hatalmas koncertet nyomtak le, még úgy éjjel 2 tájékán, talán utolsó fellépõként. Annyira rendbe volt minden, az énekes toppon volt, pörgött a buli. Akkor eldöntöttem, hogy én még akarok ilyen koncertekre menni..
A hazaút elõtt még aludtam egy órácskát, hajnalban pakolás, 5 óra körüli vonattal indultam is. Féltem a tömegnyomortól, de nem volt, gondoltam végre sikerült az efott szervezõknek elintézni egy megfelelõ méretû vonatot. Ez az öröm hamar végetért, mikoris Siófokon "konkurens vonatozókkal", azaz egy másfajta de szórakozók népcsoporttal találkoztunk. Többszáz, többségében fehérvári fiatal, hívhatnám õket bunkónak is felözönlött a vonatra. Szépen lefikáztak minden fáradt efottost. A szerencsének köszönhetõ módon a szópárbajon kívül nem volt nagyobb balhé, az együttöltött egy órában. Persze akik nem fértek fel a vonatra, fudbalhuligán módjára skandáltak valami parasztságot, és közben törtek zúztak. Sajnálom, ha ezek után bunkóknak gondolom õket, na de ez mellékvágány a történetben.

És akkor a végére kis összegzés. Jó volt, kevés volt, visszamegyünk. A jövõévi szervezõknek nagyon fel kell kötniük a gatyát, magas a mérce. Minden a helyén volt, a "személyzet" tökéletesen udvariasan intézte kisebb nagyobb ügyeinket. Még ilyennel sem találkoztam. Ez nagy szó, mert sok helyrõl jöttünk el már úgy, hogy de bunkók voltak, pedig õk vannak értünk éppen ott..
Sajnálom, hogy a magyar rockzenét nem engedték be az efott kapuin. Persze van pár megunt, tényleg nem oda illõ banda, de nem kellett volna teljesen számûzni mindet. Ezen kívül volt még egy nagy gond, mégpedig a pénzautómata. Utolsó nap nem lehetett zséhez jutni, mert az egyetlen egy gép elromlott. Még a faluban lévõket is kifosztották estére, így csak a szomszéd településeken lehetett pénzhez jutni. Na ez nagy gáz volt, mert hiába van tele a számlám (haha jó lenne), mégis totál szegénynek érezhettem magam, nem tudtam jókat enni-inni, az utcsó nap kedvéért jó sokat költeni. Persze ezzel magukat is jól megszívatták a szervezõk...

Az EFOTT honlapja: http://www.efott.hu
Képek az EFOTT-ról: http://www.vekep.hu


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez