Nile - At The Gate Of Sethu

Megveszekedett Suffocation rajongóként is térdre rogytam minden egyes anyaguk el?tt, amit kedvenc hobbi egyiptológusunk Karl Sanders és segédei csak kiadtak a kezükb?l. Annak ellenére, hogy az el?z? albumot (Those Whom The God Detest) a mai napig nem tudom megemészteni csak is maximális kalapemelés a jutalmuk részemr?l. 
Sanders Mester tavaly úgy döntött, kiadja a demókazetták hanganyagait, és szerintem ez is nagy hatással volt rájuk, ha a hangzást tekintjük. A lemez megszólalása nem igazán említhet? egy lapon a legutóbbi anyagokkal. Persze aggodalomra semmi okunk nem lehet, nem lett egy kivehetetlen kása halmaz a Nile hangzásából, csak egyszer?en más, mint az el?z?ek!
Ha már változásoknál járunk, az "ének" terén is észrevehetünk érdekességeket. A megszokott 1000 méter mélyr?l jöv? halálhörgést mell?zte Dallas Toller-Wade és amolyan, a hörgés és az ordítozás közötti elmebeteg módjára acsarkodik végig az egész lemezen! Persze Sanders is hallatja a hangját az albumon, amit lehetetlen eltéveszteni. Egyb?l halljuk mikor is morog Karcsi bácsi (persze ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a zenekart).

A lemezt hallgatván nem tudom eldönteni, hogy mi a probléma ezzel? Sok helyen olvasom, hogy nem igazán lett olyan a lemez, mint amilyenre számítottak! Állítólag itthon is érik az interneten (hol máshol?) támadások a zenekart! Bár szerintem „annyi a probléma” a bandával, hogy a zenéjük egy adott m?fajon belül is kiemelked?, és legalább van bennük az a plusz, ami a többiben még csírájában sem! Ezért szúrja szerintem egyesek szemét a Nile.

Visszatérve a lemezre. Ha szimplán annyit mondanék rá, hogy "grandiózus" akkor nem vagyok elfogult. Mindegyik Nile lemezre rá illik ez a címke, de az új alkotásuk egyszer?en valahogy máshogy hatott rám! Ha felteszel egy Nile lemezt, vannak elvárásaid. Elvársz egy bizonyos szintet, amit most is megkapunk. Mint, mindig. A Nile azon bandák közzé tartozik, akik szerintem ha nagyon akarnának se tudnának hibázni. Ha elindítjuk a lemezt, nyugodtan d?lhetünk hátra és élvezkedhetünk eme újabb atomtámadás szint? m?alkotáson. Sanders és Toller-Wade ismét szétalázzák a teljes gitármez?nyt, persze miel?tt letépik a fejed a brutalitás fels? szintjét is átlép? riffek! A zseniális szólók sem maradhatnak el a lemezr?l. Simán szerepelhetnének gitármagazinok címlapján! Mellettük még a csapat harmadik oszlopos tagja George Kollias, aki minden egyes albumon feljebb és feljebb teszi a lécet a dobos kollégák számára. Nem kisebb nevek doboltak a Nile-ban mint Pete Hammoura, Tim Yeung, Tony Laureano, de Kollias az igazi dobos a banda számára! A lehetetlenséget súroló témáit még hallgatni is megpróbáltató, nem hogy még leutánozni. Az új albumon most is megtalálhatóak az autentikus közel-keleti népzenei elemek, és amolyan csúnya szóval élve kántálások is színesítik a zenét. Néhol még filmzenés elemeket is felfedezhetünk. A Nile tényleg nem mutat semmi újat az új korongon, egyszer?en hozzák azt a szintet amit mindig is szoktak. Sokak ott vannak leakadva, hogy nem lett olyan mint az el?z?k. Szerintem se, de ett?l függetlenül hiba nincs a lemezen!
Sanders és társai újra megmutatták miként kell a death-metal-t játszani, és megint csak feladták a leckét jó pár bandának! Most már csak a Cryptopsy-ra várok az ez évi death-metal lemezbörzéb?l!

Kiadás éve: 2012
Kiadó: Nuclear Blast
Származás: Egyesült Államok
Webcím: http://www.nile-catacombs.net/
http://www.facebook.com/nilecatacombs
http://www.myspace.com/NileCatacombs

1. Enduring the Eternal Molestation of Flame
2. The Fiends Who Come to Steal the Magick of the Deceased
3. The Inevitable Degradation of Flesh
4. When My Wrath Is Done
5. Slaves of Xul
6. The Gods Who Light Up the Sky at the Gate of Sethu
7. Natural Liberation of Fear Through the Ritual Deception of Death
8. Ethno-Musicological Cannibalisms
9. Tribunal of the Dead
10. Supreme Humanism of Megalomania
11. The Chaining of the Iniquitous

Tagok:
Karl Sanders-gitár, vokál
Dallas-Toller Wade- gitár, vokál
George Kollias-dob

10/10

Szilvási "Szilva" András