Stone Sour - House of Gold & Bones Part 1.

Murphy - 2012. november 19. hétfő, 07:00    

Stone Sour - House of Gold & Bones Part 1.Míg a Slipknot Paul elvesztése utáni kisebb szünetét, addig Corey Taylor újra másik, id?közben stadion rock m?fajába átment zenekarával.

Reklám:

Az üdít?leg ható debütáló self/titled korong, és a szinte minden elemében zseniálisnak mondható Come What(ever) May után következ? Audio Secrey nagy szívfájdalmamra (két-három daltól eltekintve) már nem tudta hozni az el?z?ekben felmutatott üt?s metál-szintet, és egy varázsütésre áttért a jóval nagyobb közönséget megfogó ún. stadion rock m?fajára. Ami kb. egyenl? a kommersz, rádióbarát rock-balladákra kiélezett minimum zúzással. Ez pedig egész egyszer?en nem jön be.

Negyedik korongjukat pont ezért vártam epekedve, hogy vajon melyik irányba folytatják a megkezdett utat. Ehhez hozzátartozik egy a basszusfronton történ? csere, ahova ezúttal a Cavalera Conspiracy-b?l ismer?s Johnny Chow került.

Kezdésnek tökéletes választás a Gone Sovereign, mely a maga StoneSour-ságában egy tökös, kvázi megfelel?en zúzós, emellett pedig kellemes dallamos darab. Akárcsak az utána következ? „eEeeEeee” kórusról ismeretes Absolute Zero. Eddig nem is lenne baj. Aztán jön a Rumor Of Skin, amolyan elmegy-kategóriás tölteléknótaként, nem sok vizet zavar. Viszont az utána következ? Travelers Pt. 1 akusztikus, lírai világát én teljesen indokolatlannak látom – talán csak azért született, hogy meglegyen a stadionokban el?adott koncertjeik öngyújtó-kihasználtsága, haha! A Tired fülbemászó riff-je valami hatalmas, ezenkívül viszont elég középszer?re sikerült. Ellaposodott hangulatba aztán a pörg?s és energikus RU486 visz némi színt, jön a közepes My Name is Allen, de az azután következ? ismét belassult, ömleg? dalok miatt (Taciturn, Influence Of A Drowsy God, Travelers Pt. 2.) nagyrészt elfelejtünk a lemez jó pillanatait. Lezárásként a Last Of The Real hoz vissza valamennyit a Sour vadságából.

Mint kiderült, ez is, az is vegyesen található az anyagon, de többszöri végighallgatás után engem sajnos nem tudott meggy?zni. És nyilván a dupla anyag jöv?re esedékes másik fele sem tartogat majd csodákat…

STONE SOUR diszkográfia:

Stone Sour – 2002
Come What(ever) May – 2006
Audio Secrecy – 2010
House of Gold & Bones Part 1. - 2012


Murphy



    Megosztás:
Címkék: Stone Sour
Szólj hozzá a cikkhez