Metal.hu Turné - II. állomás - Debrecen

Korán indultunk, mivel nem akartuk lekésni a f?városi Scerra zenekar zúzását. Els? ízben jártunk a Roncsbárban és némi helyismeret hiányában a helyszínt?l kissé távolabbra sikerült parkolnia a társaságunkat szállító busznak. De jelzem, mindig akad kis csapatunkban egy el?relátó szaki - mint ahogyan most is történt - aki mindenre felkészülve egy térképpel irányított minket a biztos helyre, mondván – mindössze 6 percre vagyunk a helyszínt?l! Nos, háromszor 6 percre voltunk...:) De ez így utólag már mellékesen hangzik, a lényeg, hogy egy nagyon feeling-es, pöpec helyre érkeztünk, és a szóban forgó Roncsbárban minden adott ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát az odaérkez?, szórakozni vágyó nép.

Érkezésünknél már folyt a Scerra zenekar készül?dése, így csak futólag tudtuk üdvözölni egymást. De mindemellett nagyon elégedett voltam, hogy végre átléptük velük kapcsolatban a Facebook „határait”, és személyesen is lepacsizhattunk a tagokkal.

A csapat ügyesen, rövid id?n belül behangolt, és felcsendültek az In Via lemezr?l ismert, Intro els? akkordjai, majd ?rületes tempózással tolták tovább a Memento Mori c. dalukat. Tökéletes kezdés! Hatalmas élmény volt él?ben visszahallani ezt a szerzeményt. Mondanom sem kell, hogy hangzásilg is remekül bel?tték a bandát. A gitárok gyönyör?en szóltak, a basszus szépen mohogott a dobok tempózása után, Ádám pedig kiváló frontember. Jól tolta a mérges károgós éneklést, amib?l precíz lazasággal váltott át a gy?lölet érlelte mély hörgésbe.

Folyatásul A kohó c. matéria karcoló thrash riffjeivel kapták szét a rendezett frizurámat. Ennél a nótánál már totálisan elszabadult a pokol, fotózni sem bírtam, a tombolók közé vegyültem és ment a hajrázás 1000-rel az els? sorból.:) Eme felspanolt hangulatot csak tovább tudták fokozni, a Gyertyák csontig égnek c. tétellel, de ezt követ?en jött csak az igazi meglepetés. Ádám, a Halálom c. nótában el?vette dallamos tiszta énekhangját, és így tette számunkra még élvezetesebbé az ismert sorokat. Szép volt!

Mindenki jól érezte magát, mind a közönség mind a zenekar tagjai. Majd tovább vadították a népet, a Minden rendben c. matériával és az els? lemezr?l ismert, klipes nótával, az Imago-val. Majd jött még a Boncoló, amivel totálisan kihúzták bel?lem az állatot, hiszen az In Via egyik legkülönlegesebb tételét hallhattuk. Kíváncsian füleltem Ádám el?adását, azt hogy hogyan képes teljesíti a kvartettre íródott énektémákat. És megoldotta! Abszolúte nem csalódtam, zseniálisan szólt a nóta. Végezetül megkaptuk a Tövistánc szerzeményt és ezzel véget is ért a Scerra el?adása.

Iszonyatosan jól es? érzés volt végre deszkákon látni a srácokat, alig bírtam betelni a látványukkal, a muzsikájukkal. Egy nagyon komoly bandáról van szó, akiknek a f? er?ssége a precizitás, a pontos játék. Köszönjük Scerra!

Néhány perces szünetet követ?en, már kezdett is az új lemezét turnéztató Bloody Roots zenekar. Jól összeállított programmal érkeztek. A koncert leginkább az els? album dalaira épült, amit bántam is, meg nem is. Jó lett volna az új lemezr?l több nótát is hallani. Ha az emlékezetem nem csal, talán az Intro és a Hazugságok oltárán hangzott el a „Az ígéretek földjén” c. albumról. De így is annyira király volt a hangulat, hogy semmi nem akadályozott meg abban, hogy végig pörögjem a BR zúzását. Mondanom sem kell, hogy szépen hozták a feszes tempós riffekre épült szerzeményeiket, amivel kell?képpen megvadították a népet és egyként énekelték végig Smicivel az ismer?s dalokat. Jó volt újra látni a zenekart és meg?rülni a Ne add fel, a Gy?lölet mezején, a Kés?i fohász… nóták ritmusaira. Az el?adás végén a Sepultura klasszikus Roots Bloody Roots c. átiratával szedték ízekre a nagyérdem?t. Kiváló, profi zenei produkciót hallhattunk, láthattunk a tagoktól. Remekül éreztük magunkat és csak arra tudtam koncentrálni, hogy bár soha ne lenne vége az esténknek!

A Bloody Roots után a Dalriada zenekar következett. Míg a csapat a színpadi beállással foglakozott, addig a barátaimmal félrevonultunk szomjunkat oltani és közben meg is beszéltük, hogy most az egyszer nagyon várom a zenekar színpadra lépését. Bevallom, nem vagyok egy Dalriada fanatikus, ennek talán a f? oka az, hogy Laura énekhangja nem igazán tudta megszerettetni velem dalaikat (ezért simán lehet utálni, különösen nem érdekel:)), viszont az András orgánumáért teljesen odavagyok. És mivel köztudott, hogy jelenleg Laura nélkül koncertezik a csapat (a frontasszony szülési szabadságon van), irtóra kíváncsi voltam erre a koncertre.

A zenekar rövid id?n belül be is hangolt és a húrok közé csaptak. Igaz, kicsit gyengébben szóltak, mint a Bloody Roots, de ez engem és közönséget nem igazán zavart – kérem én bulizni mentem, és nem zenekarokat fikázni. Szóval, volt pogó, hajrázás meg minden, amit csak egy fasza metal koncert el tud bírni. Nekem igazán bejött a látvány, és a nóták is teljesen eltaláltak lettek András el?adásában. Különösen a Tavasz dala fogott meg. Ámulatomban rángattam is a párom karját, hogy hogyan volt képes - fanatikusként eddig eltitkolni el?lem ezt a csodát, ezt a zseniális doom metalba hajló szerzeményt!:) Egy élmény volt megismerni eme remekm?vet! Ennek hevében újonnan szerzett barátn?mmel a pogózó tömegben találtam magam, és végig pörögtük a koncert további részét. Hatalmas érzés volt! Az eddigi legjobb Dalriada-s bulik egyikét éltem meg.

A folk metalosok után gyermekkorom nagy kedvence, a Moby Dick lépett színre. Iszonyatosan fel voltam kulcsolva a tudattól, hogy a 90-es évek elején meghiúsult kárpátaljai buli után végre teljes egészében végig tombolhatok egy MD bulit.

Leírhatatlan, felemel?en csodás érzelmek tomboltak bennem, amikor megláttam a deszkákon, Göbl Gábort, Mentes Norbit, Hoffer Petit és Magyarország egyik legjobb frontemberét, Smicit. Hatalmas er?t adott a zenészek közvetlensége a közönség felé, ahogyan átadták magukat a daloknak. És a program, amivel érkeztek, az csak fokozta az amúgy is felpörgött hangulatomat. A tavalyi „A holnapok ravatalán” c. lemezr?l nem sok dal hangzott el, szinte csak a régi klasszikusok szóltak: Kegyetlen évek, Kiképzés, Pokolrock, Prometheus, Ámen, Menyb?l az angyal… Hát kell ennél több?! Állat módjára üvöltöttem és hajráztam végig a dalokat és az sem zavart, amikor éppen pofán öntöttek sörrel. Kib*****tul jól éreztem magam, és amikor búcsúzóul felcsendültek a Keresztes vitéz akkordjai, olyan er?vel tomboltam a megfáradt tömeggel, mint még soha. Fasza volt! A Metal.hu turné legjobb bulit generáló bandája címet pedig a soproni thrasherek nyerték.:)

A Moby Dick zúzása után úgy éreztem, hogy már nem bírok talpon maradni, de kénytelen voltam minden maradék er?met összekaparni, hiszen nagyon kíváncsi voltam a 30 éves Pokolgép megújult formációjára.

A Gép szintén remekül összeválogatott programmal érkezett, olyan klasszikusokkal, mint a Pokoli színjáték, a Jel, a Mindhalálig Rock ’n’ Roll, az Ítélet helyett… Nos, nem is csodálkozom, hogy a harmadik dalnál már az els? sorban találtam magam és a közönséggel összekapaszkodva teli torokból énekeltem az ismer?s sorokat. Ment a színpadszántás, örömtánc 1000-rel!

Szeretem a Pokolgép bulikat, kiváló koncertbanda és igazából az új felállással is remekül m?ködnek. Tóth Attila szépen hozta a magas, tiszta énektémákat, az új gitáros, Z. Kiss Zalán szintén jól teljesített, és jókedv?en énekelte a dalokat, miközben a közönség tekintetét kutatta. A dobos, Veress Márton felt?n?en feszes testtartással, de hibátlanul, pontosan ütötte a saját témáit. Piny? (Pintér Csaba) egy tünemény, imádom a mosolyát, a játékát, Kukó pedig elengedhetetlen alakja a Gépnek: a szíve, a lelke. Nem is értem, hogy honnan és miért a sok negatív kritika, ami az elmúlt hónapokban érte a zenekart. Igaz, Attila egy teljesen más karakter, mint az el?djei, de ? is egy abszolút szerethet? figura, akárcsak Márton. Mindenesetre feledhetetlen élményben volt részem és sokáig emlékezni fogok erre az estére.

A Pokolgép után fizikailag már tényleg széthullóban voltunk. Alig bírtuk kivárni a gy?ri illet?ségi Thornwill kezdését. A megfáradt közönség is szétszéledt és mire elérkezett a játék ideje, jócskán megcsappant a nagyérdem? létszáma.

Profin tolták a srácok a jó kis power metal szerzeményeiket és kiváló hangzást is biztosítottak számukra. Er?sen megdörrentek annak ellenére, hogy egy gitárossal kevesebben érkeztek. Álmos Gábor hangja pedig mindegyik nótában magasan, er?sen szárnyalt. Öröm volt hallgatni! A novemberben megjelent, új EP, az „I Am Hope” szerzeményei is elhangoztak, aminek én különösen örültem. És örültem annak, hogy végre él?ben is hallhatom ezeket a fogós rifekkel megáldott tételeket.

Kb. 6 nóta erejéig tudtunk maradni, mert a kis csapatunk annyira elfáradt, hogy jártányi ereje sem maradt a tovább bulizásra és még hosszú, fárasztó utazás várt ránk hazáig. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtunk végig maradni, de legközelebb majd otthon hagyjuk az álmos embereket, vagy stoppolok hazáig.:)

Zárszóként még egy hatalmas köszönet jár a Metal.hu turné szervez?inek és a jelenlév? 6 zenekarnak a feledhetetlen estéért! Egy élmény volt megélni ezt az eseményt. Köszönjük! Hamarosan találkozzunk újra!

Pál Andi „Andóca”