Lord koncertbeszámoló - Debrecen, Lovarda - 2013.02.08.

Azok a szerencsések, akik velem együtt ott voltak, tudják, hogy egy nagy közös mámorban, egy felemel? ünnepben volt részünk. Aki szeretne ízelít?t kapni az élményb?l az a koncertr?l készült dvd-n megnézheti, vagy dupla cd-n meghallgathatja.

Története második 40 évét – egy százhalombattai rádiós szülinapi koncert után – Debrecenben kezdte a zenekar. Kíváncsian és izgalommal vártam a fellépésüket, bár tudtam, hogy ?k mindig oda teszik magukat, 100 %-ot nyújtanak, és fergeteges hangulatot teremtenek.

Már a beállásra vidáman, jókedv?en, mosolyogva jöttek ki a fiúk, látszott rajtuk, hogy alig várják, hogy játszhassanak nekünk, mi pedig – a fanatikus közönség – alig vártuk, hogy játsszanak nekünk.

Nem is várattak bennünket sokáig, lendületesen, fiatalosan beindult a buli a Nem kell cím? tempós nótával. Aztán következtek a kihagyhatatlan dalok: Síri csend az éjjel, Álmodom, Fázom a szélben, Egyedül, Az utca kövén, Érezzél engem. Közben Misi, az énekes folyamatosan pacsizott a közönséggel. Er?s Attila gitáros a szokottnál is aktívabban mozgott a színpadon, persze precízen és hibátlanul hozta a jól ismert riffeket. Gidó mint mindig, gyönyör? harmónia-sz?nyeget terített a dalok alá. A Virágdalt már nagyon vártuk, megmutathattuk hangunkat a zenekarnak, zenei kíséret nélkül énekeltük:   „ … bántott hó vagy jéges?, kínzott nyár vagy télid?, szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, óóó istenem…”

Misi meg is jegyezte, hogy a legcsodálatosabb közönsége a Lordnak van, s azok mi vagyunk! Persze mi ezt ovációval és tapssal fogadtuk. Zenekar és közönség egymásra talált! Kedvenceink tudták még fokozni a „mámort”, felcsendültek a koncerteken régen hallott Rossz fiúk kezd? dallamai. Mindenki önfeledten adta át magát a zenének, énekeltünk, léggitároztunk, egymás kezébe csaptunk. Észre sem vettük, hogy eltelt az id?, de következett a himnusz - a Vándor - ami már a koncert végét szokta jelenteni. Mindenki letérdelt, öngyújtók, gyertyák gyulladtak és egy emberként énekeltünk Misivel. Felemel? érzés volt!   Ráadásként megkaptuk még a Kisfiút és Kifutottunk a világból. Én végig az els? sorban csápoltam, nagy örömömre Attila nekem adta a penget?jét!

Ez az este is bizonyította, belénk égette, Lordosnak lenni egy életérzés, megtiszteltetés és felel?sség! A legjobb zenekarnak min?ségi közönség jár!

Biztos vagyok abban, mindenki úgy hagyta el a koncert helyszínét, hogy semmi kétsége nem volt afel?l, hogy továbbra is szólni fog a Lord!

Duró Csaba