Pass On Hope - régi zenekar új néven

- Majd egy éve, hogy a zenekarod nagy része elhagyott, egyedül maradtál alapító tagként. Hogy érintett ez a változás? Mi volt, ami er?t adott ahhoz, hogy újraszervezd a csapatot?

- Mindig nagyon rosszul érint, ha egy tag kilép, mert általában sok id?t töltünk együtt, és van amelyik kapcsolat mélyebb lesz, van amelyik nem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy felh?tlen minden volt taggal a kapcsolatom, de azért sikerül mindenkivel normális hangnemet megütni, ha összefutunk.  Voltak nagyon húzós id?szakok, amikor meg se tudnám józanésszel indokolni, hogy mi hajtott, de nem akartam egy fellépést se lemondani, így sikerült egy-két pocsék koncertet természetesen összehozni. Alapvet? hibám, hogy mindig magamat okolom, ha egy emberi kapcsolat megromlik, de most már id?vel lassan megtanulom kezelni, amikor valaki közli, hogy kilép. Er?t általában abból merítek, hogy ha a körülöttem lév?k megtesznek mindent, hogy túléljünk egy nehéz id?szakot, a legkevesebb, hogy én is úgy állok hozzá az adott szituációhoz, hogy a legtöbbet hozzam ki bel?le. Talán a legmeredekebb húzás az volt, amikor lecseréltem a gitárt b?g?re, és átvettem az éneket egyedül, az egy nagyon kemény megpróbáltatás volt zeneileg és fizikailag is egyaránt. Utólag visszagondolva nem is értem, hogyan gondoltam ezt, de büszke vagyok arra, hogy töretlenül m?ködött a banda, és egy fellépést se mondtunk le. Mindig sikerült kell? szenvedéllyel az aktuális szituációból a legtöbbet kihozni.

- És mi a helyzet a mostani felállással?

- Színes társaság, de egyben elég összetartó ahhoz, hogy sok hülyeséget véghezvigyen, nagy er?feszítések árán. Az italstopot koncertek el?tt pont nem az tartja be akinek be kéne, ebb?l kifolyólag szokott lenni az ordibálás, de természetesen a pultnál folytatja is tovább. A rémálmom, amikor zárja az estét a zenekar. Akkor jönnek el? igazán cifra dolgok. De természetesen robbantunk le busszal a puszta közepén, volt olyan koncert ahova mindent vittünk, amit nem kellett volna, csak a szükséges dolgok maradtak otthon, nem ritka, amikor hazafelé sokszor meg kell állni különböz? ürítési problémák miatt. Van köztünk nagyon precíz racionális ember, szerelmes bájgúnár, meg fiatal hülyegyerek, akinek meggy?z?dése, hogy telepi rapper. Egy éve van együtt ez a felállás, együtt sírunk, együtt nevettünk; most úgy érzem, igazán jó zenésztársakkal dolgozhatok együtt.

- Persze közben töretlenül szervezed a Locofesteket. Mikor lesz a következ??

- Áprilisra tervezzem a következ?t, de jelen pillanatban Gy?rben nagyon nehéz egy ilyen kaliber? underground bulit összehozni, mert hely sincs, és ami még szomorúbb , hogy ember se. Annak meg semmi értelme ,hogyha maga a rendezvény stagnál, és nem tudunk egy exponenciális fejl?dést felmutatni. Megmondom ?szintén, kezdem unni, hogy ráfizet?sek a bulik, de az is igaz, hogy mindig azt mondom, hogy ez már tényleg az utolsó lesz. Tartozok ennyivel a gy?ri kemény-magnak, akik az évek során elkísértek. Persze mindig vannak nagyszájú macskajancsik, de azért az id? mindig bizonyítja, hogy kik azok, akik mondjuk 6 év után is kötelességüknek érzik, hogy jelenlétükkel támogassanak egy ilyen jelleg? rendezvényt.

- Az elmúlt évek alatt jelent?s színpadi tapasztalatra tettél szert, milyen a rálátásod arról az oldalról a magyar rockzenére?

- Szerencsére az a megtiszteltetés ért, hogy nagyon sok nagyobb bandának egyben a koncertszervez?je is lettem, és ez által több lehet?ség nyílt meg a zenekar el?tt koncertezés szempontjából, de ez nagyon nagy felel?sséggel is jár els?sorban anyagilag. Hát a Klub helyzet természetesen még mindig katasztrofális. Rengeteg klub zárt be az elmúlt id?ben, általában a hozzá nem értés, és a zenei szegregáció miatt. Ma már nem lehet hagyományos értelemben „rock szórakozóhelyet” üzemeltetni, rock kocsmát talán még igen. A mai fiatalok MP3 lejátszóján megfér egymás mellett a Skrillex, Slayer, 50 Cent és még adott esetben egy Koorplikani is. A hagyományos értelemben vett lázadás, amit a 80-as évek rockzenéje képviselt, a mai fiatalságnak nem mond semmit. Sok olyan 15-16 éves fiatallal találkozok, akik nem ismerik már Pantera nevét pl. Ilyenkor én mindig felháborodok, de ha most idejönne hozzám valaki, hogy soroljam fel a Sámán, a Diktátor meg mondjuk a Stressz lemezeit, igencsak nagy bajban lennék. Nem gondolom, hogy bárkinek lenne oka erkölcsileg számon kérni a fiatalságon bármit is, sokkal befogadóbbak és nyitottabbak, mint amilyenek például mi voltunk a 90-es években. Egyébként színpadtechnika nulla általában, kezd hasonlítani a helyzet a 90-es évek közepére, amikor pince koncertek voltak pl. Szombathelyen. Mondjuk közösség kovácsolás szempontjából ez mindenképpen el?nyös, sok városban pl. Pápán ez m?ködik is, mindig 40 ember van koncerten, de mindegyiket ismerem név szerint.

- Mi a véleményed a „Vidék – Budapest” közti különbségekr?l, lehet?ségekr?l?

- Amióta zenélek, soha nem volt ennyire kiélezett a különbség Pest és vidék között. Vidéki bandának nagyon kevés esélye van pesten labdába rúgni, ha csak nem relatív régi és egyben ismert név is. De persze ez hozza magával a rengeteg lagymatag, pózoló hülyegyereket, akiknek a ruhájuk fedezné a felszerelésük árát. Ha egy pesti koncertet szerveznek és ilyen fazonok jelennek meg a színpad közelében, általában indul is a dráma, képtelenek beállni, nincs m?sor tematika, csak ego meg arcozás. Így pesten hihetetlen a zenekari rotáció, ember nem bírja követni, hogy mi oszlik fel, áll újra össze vagy sz?nt meg létezni. Vidéken ezzel szemben még szentül hisznek rég ideje múlt igazságokban, rengeteg a feldolgozás banda és rohadtul unalmas egy falunapon meghallgatni egy délután 5-ször Koppány dalát vagy a 2 Ft-os dalt, ráadásul szarul el?adva.  Persze sok fiatal tehetség van els? sorban a deathcore, nuschool hardcore és különböz? progresszív irányzatokban. A Southern Oracle is tudtommal szegedi, a Stubborn meg kerekegyházi mégis nagyon jó modern bandák!

- Milyennek látod sz?kebb hazád, Gy?r rockzenei életét? Úgy, mint koncertszervez?, illetve úgy, mint zenész?

- Nem ringatom magam illúziókba, koncertezés szempontjából rossz, közönség alig-alig akad, de ez általános tendencia, én még koncertre zenét jártam hallgatni, most 3 perc alatt lent van a netr?l amit szeretnék, természetes, hogy ez ritkítja a közönséget. Nincs olyan klub, aki értene a szervezéshez, ahol meg lehetne, annak más a profilja.  4 sávos kever?b?l és két mikrofonkábelb?l nem lesz koncert. Régen iskolapéldája volt Gy?rnek a széthúzás, de mivel nincs jóformán szintér, ezért ez megsz?nt létezni. Akiket kiemelnék: A Fuck Like Bunnies már beérett szerintem, a Nohanded Painter is színvonalas, bár ?k nem nagyon léptek fel mostanában Gy?rben, de ahhoz köthet?k. Vannak most várományosok, én kíváncsi vagyok mi lesz bel?le.

- Na és így a vége felé, mesélj légy szíves err?l a névváltásról! Mik azok a rajtatok kívül álló okok, amiket a facebook üzenetetekben lehet olvasni?

- Hát nem szeretnék a jogi részébe belemenni, de a lényeg, hogy mások, akik levédették már ezt a nevet, sajnos megtaláltak és nehezményezték, hogy mi is ezen a néven futunk.

- Mi lesz ezután a Locofest neve?

- Természetesen Locofest.

- Hol találkozhatunk el?ször a Pass On Hope-al?

- Elég s?r? a tavasz, a Blind Myself-el turnézzuk végig a tavaszt, de több helyen is találkozhatunk, ahol nemcsak ?k lesznek. De fesztiválokon is fellépünk majd. A legközelebbi bulink az március másodikán lesz a Dürer kertben. A teljes koncert lista fent van a : http://www.facebook.com/PassOnHope#!/PassOnHope

- Mik a további tervek?

- Folyamatban van egy Ep írása, ami reményeim szerint májusban jelenik meg, és egyben a legkomplexebb anyag, amit valaha csináltunk, soha ennyi id?t nem szántunk még zeneírásra, illetve témaszelektálásra. Reményeim szerint ?sszel pedig kijön a folytatása, és most már talán sikerül egy klipet is forgatni. Van egy titkos project is, ami nemsokára debütálni fog, volt EPL és Radiopassive tagokból áll, a hétvégén kezd?dnek a felvételek, és szerintem márciusra kész lesz a teljes anyag!

- Köszönjük a beszélgetést.

- Én köszönöm a lehet?séget.

KK