III. Punk-Rock Maraton - Underground Attack @ Dürer kert, 2013.02.23.

Buli kivételesen egy szombati napra esett, úgyhogy kényelmesen Pestre érésem után még arra is volt id?m, hogy Macskási kollégája rezidenciájába némi üdít? hatású italféleséget elfogyasszunk. Ez a m?velet egészen kitartott addig, míg az egyik ismer?st?l megtudtam, hogy a Discharge koncert bizony elmarad, ugyanis a hírek szerint lekésték a repül?t… Paff, gondoltam magamban.

Kissé letörve indultam neki az estének, ugyanis a számomra legjobban várt együttesnek annyit, de hát mit lehet tenni. Dürer felé közeledve már messzir?l lehetett látni az ittas és / vagy az elmaradó banda miatt jogosan haragos punk csordákat, elmaradhatatlan ismertet?jegyeikkel, úgymint színes taréj, szöges dzseki, hipós farmer, na és persze a flakonon hada. Az mondjuk még mindig nem tudom megérteni, miért kell az üveget a járdának csapdosni…

Bejáratnál csekkolás (ezúton is köszönet a rendez?ségnek az akkreditációért), és kb. ekkor tudtam meg, hogy a buli kezdését fél tízre tolták, valamint egy ezressel olcsóbban juthattak be az érdekl?dök - így próbálták meg valahogy kiküszöbölni a D-beat szül?atyjának permanens hiányát.

Els?ként, hazai színtér egyik oszlopos tagja a Human Error csapott a húrokba, mire elég szép számmal jelentek meg rajtuk. Ezúttal az egy helyett két gitáros adta a soundot, így sorjáztak a vad és fékevesztett dalok, amire természetesen pogó is kezdetét vette, s?t egy eléggé ittas arc random stagedivingolni is próbált, de szegény jól pofára esett…

Rövid átszerelés, majd kezdetét vette az Extreme Noise Terror legénysége által prezetált crust-punk káosz! Nem semmi, hogy ezek a srácok is vagy 1985 óta rendületlen nyomják, s?t még az (egyik) énekesük tavalyel?tti halála sem tudta tudta ?ket abban meggátolni, hogy folytassák ténykedésüket. Maximumra járatott Dean mellett az új vokál (John) is egészen korrekten tolta, bár meglátszott rajta, hogy nemrég került egy klasszis felállásba. Ennél a koncertnél már rendesen elszabadultak az indultak, mi is csak oldalt néztük az egészet, nem kívántuk a gócpontba lenni, haha!

Ismét egy kevés szünet, majd jött a szintén vagy harmincéves múltra visszatekint? punk legenda, a GBH. ?ket mondjuk annyira nem kultiváltam – meg már egyszer-kétszer összefutottam velük itt-ott -, de azért bele-belenéztem a m?sorukba. Nem mai gyerekek, viszont rendesen tolják a m?fajt, amiért le a kalappal. Dalaik nem igazán kötöttek le, a tarajos közönség viszont b?ven vev? volt a klasszikus nótákra, szóval ?rült hepajt nyomtak szinte végig.

Igazából nekem hiányzott a Discharge ?rülete – amiért végül is úgy döntöttem, hogy eljövök -, de jó társaságban mégsem csalódtam az este, és klassz kis buli kerekedett. Legközelebb majd Rockmaratonon…

Murphy