A Fõnix éjszakája:Ossian, P. Mobil, Kárpátia, Emeretta Rock Band, Krízis

Mar-C - 2006. november 14. kedd, 05:00

Nekem már akkor gyanús volt minden, amikor megérkeztünk Siófokra (2006.08.18.). Megkerestük a Kálmán Imre szabadtéri Színpadot, amirõl eddig csak annyit tudtam, hogy régen is rendeztek ott kisebb koncerteket, de fõleg színpadi darabok bemutatására használják.

Reklám:

A helyszín tehát, ahova indultunk, egy gyerekekkel zsúfoltságig megtelt játszótér közvetlen szomszédságában volt. Aztán odaértünk a beléptetõ kapuhoz. Szokatlan, szinte idegen érzés volt tapasztalni a biztonsági õrök kedvességét és közvetlenségét. Még a motozástól is eltekintettek. Kedvesen útbaigazítottak, elmondták, hogy hol a büfé és a WC, majd egy „Vigyázzatok Magatokra és érezzétek jól Magatokat!” után bementünk a nézõtérre. Na, akkor lepõdtünk meg legjobban. Szabadtéri színpad, szabadtéri nézõtér SZÉKEKKEL. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha egy szabadtéri színházi elõadásra jöttünk volna. Láttunk jócskán kisgyerekeket szüleikkel, idõsebb házaspárokat, fiatalokat Árpád-sávos zászlóval, és találkozhattunk a kiskatonáknak vagy éppen Adolf Hitlernek öltözött „keménymaggal”. Ezt a koncertet is a Pallai Produkció szervezte –ez itt a reklám helye- , mint annyi más rock zenei rendezvényt is. S a koncertek közötti szünetben maga Pallai jött a színpadra egy kis szónoklatot tartani, a zenekarokat pedig mindig egy attraktív hölgy vezette fel. Mindeközben még egy gitárt is kisorsoltak azok között, akik elõvételben vették meg a jegyet.

Az elsõ két bandáról szinte teljesen lemaradtam, s csak az Emeretta Edda és P. Mobil feldolgozásait tudtam csak elcsípni. Egy kis köszöntõ, néhány sör elfogyasztása és egy felkonf után következett tehát a Kárpáti együttes. Tömörültek is rendesen a színpad elõtt szabadon hagyott részen az elõbb már említett bõrfejûek és a kiskatonák. Persze mi sem sokáig bírtuk ki ülve. Óriási hangulatot csinált az együttes. Valószínûleg ez annak is volt köszönhetõ, hogy régi katonaénekeket és a haza becsületérõl és szépségérõl szóló nótákat is elõvettek, amiket az idõsebb generáció is ismer, persze nem a Kárpátiától, hanem a Kossuth Rádió vasárnap déli kívánságmûsorából. Mi sem ülhettünk tehát tovább, nem is bírtuk volna; muszáj volt lemennünk a dühöngõbe –illetve csak addig, amíg a tömeg engedte. Ekkor éreztem egy rezgést, amit ritkán érez az ember rock koncerten. Talán a környezet és az idõzítés adta, de jelen volt az az összetartó, szeretetre éhes, békésen „ünneplõ” magyarság, ami azt hiszem az egész országban elterjedhetne. Nehezen engedtük tehát el a Kárpátiát. Én ezelõtt nem láttam õket élõben, de hatalmas élmény volt.

Aztán szétoszlott a tömeg. Nagyjából szét lehetett választani ki milyen koncert miatt jött el elsõsorban. A Kárpátiások visszamentek sörért, majd leültek a közönség –akkorra üresen hagyott – soraiban. Így aztán nekünk sem kellett több, elõrenyomultunk az elsõ sorba. Imádott nagy kedvencünk, az Ossian következett. Mögöttünk tömött sorok és megannyi magyar zászló. Paksiék is hatalmas erõben voltak- mikor nem?! - és a közönség is óriási volt – egy kis önfényezés… Természetesen A rock katonáival kezdtek, aztán jöttek sorra a nagy klasszikusok. Ami meglepetés volt, az az, hogy nem az új dalokat játszották, nem az éppen aktuális album „slágerei”, nyomták, hanem- hát hogy is fogalmazzak – inkább a szélsõségesebb dalokat: Véren vett ország, Hõsök vére, Titkos ünnep, A szabadság fantomja, Szabadság a vérünk, a remény harangjai stb. Az egésznek egy kissé szélsõséges behatása volt; bár ez az Ossian alatt teljesen nyilvánvalóvá vált és a P. Mobil ezt csak fokozta. Kellõképpen elfáradtunk, megizzadtunk. Õket is nehezen hagytuk elmenni. Eddig is tudni lehetett, hogy Ossiánék nagy hazaszeretõk, de ez a koncertjük nagyon megerõsített ezt a tudatot.

A rendezvény utolsó fellépõje következett, a P. Mobil. Mi eddigre helyet foglaltunk a székeken, természetesen a legminimálisabb távolságra a bandától. Rudan Joe õrületes hangja a régi. Nem is a hanggal volt itt a „probléma2, hanem inkább az alkohollal: a tagok totál részegek voltak, Suszter Lóránddal az élen. Õ maga nem is nagyon énekelt - maximum próbálkozott -, végig bohóckodta a koncertet. A Két forintos dalnál elõjött a kb. egy méter átmérõjû régi két forintos és az aprópénz - dobálás sem maradt el. Aztán, amikor kicsit fáradt volt a közönség, elõvették a fa tenyereket és azzal izzították a kedves hallgatókat. Suszter végig kommunistázott, meg keményen politizált. De azt hiszem az õ állapotában ez megbocsátható volt… Amikor már kellõen begerjedt, szidta a buzikat és nõket hívott fel a színpadra. Mindemellett felszólított mindenkit, hogy szaporodjon… Nem maradhatott el az öntözés sem. Suszter úr vödör szám öntötte ki a vizet a közönségre. Ennek õk azért nem örültek, mert már éjfél után járt az idõ és a levegõ is meglehetõsen lehûlt addigra. Elõször lementek ktyába, aztán letántorogtak a színpadról…A közönség pedig szép lassan szétoszlott és haza ment… vagy kocsmába…

Összefoglalva ez egy nagyon jó koncertsorozat. Jó bizonyítéka volt többek közt annak, hogy milyen jól megfér egymás mellett a kisgyermekes család és a hungarista; mert tulajdonképpen mindketten ugyanazt szeretnék…

Mar-C

Címkék: A F?nix éjszakája, Kálmán Imre szabadtéri Színpad, koncert, Krízis, Ossian, P.Mobil, Siófok

Szólj hozzá a cikkhez