SZEN 2013 3. nap - Tankcsapda, Road, WOK, @ Gy?r, Bridge - 2013.04.20

Amikor a helyszínre érkeztem, és megláttam a Bridge kertjében felhúzott sátrat, hirtelen elképzelni sem tudtam, hogy férhet majd el benne este az a tengernyi ember Tankcsapdán. Mert azért valljuk be, elég szép tömeg össze tud jönni egy ilyen kaliber? együttesre. Mindegy, ez legyen a szervez?k gondja; lényeg, hogy majd biztosan meg fogják oldani.

A hangversenyek hét órakor kezd?dtek, méghozzá a helyi, fiatal és energikus WOK punk/rock formációval. A triónak hivatalosan ez volt a második koncertje, de sokkal fontosabb az, hogy ezúttal hazai terepen léptek fel. M?soruk felét a tavalyi kislemez dalai adták (Epilogue, One Reason, Digital Mind, Highway Boy), amit már jórészt ismert, illetve ismerhetett a közönség, ugyanis jópáran együtt énekelték a bandával, másik felét pedig pofás, újabb szerzemények. Dallamos punk-rockban él? refrének mellett funkos basszusfutamok, illetve helyenként egészen brutális vokál is megjelent dalaikban. Közönség láthatóan vev? volt a fiatalokra, a Blitzkrieg Bop nev? örökzöld hallatán pedig a mozgás is beindult. Félórás produkciójukat a motoros nótájukkal zárták, megérdemelt taps kíséretében.

Míg az átpakolás zajlott, egész szépen megtelt a placc zenekedvel? (fekete pólós, bakancsos, szimatszatyrokat visel?) fiatalokkal, akik le se tagadhatják, mire jöttek lázadni. El?tte azonban várniuk kellett egy kicsit, ugyanis nyolctól kezdett a Road. A domoszlói srácok jól bevált slágereik mellett a legújabb, sorban a hatodik lemezr?l (ami már a megjelenése el?tt bearanyozódott!!) játszották a potenciális befutókat. Mi hátul álltunk – karnyújtásnyira a sörcsaptól, nehogy aztán hirtelen a szomjhalál állapotában kerüljünk, ami azért valljuk be, elég kínos lenne -, ahol a tömeg már nem hömpölygött, viszont mindent rendesen látni lehetett. Már ekkor elég hering-styleba tömörültek az emberek, szóval a közlekedés eléggé meger?ltet?nek t?nt. Akiknek fejedelmi hely jutott, nyilván rendesen megküzdött érte, bár a többiek is meglehet?sen élvezték a produkció minden egyes pillanatát.

Újabb átpakolás, ekkorra már tényleg botrányosan sok ember tolongott a placcon, szinte alig lehetett keresztülverekednie magát az embernek. Mondhatnám úgy is, hogy kétszer kellett elindulni, hogy egyszer odajussunk A-ból B pontba. Még szerencse, hogy a kinti sörcsapok mellett a Bridge bels? részeit is kinyitották, és ott is hozzájuthattunk az aranyló malátalé életet ment? cseppjeihez, illetve a fáradt olaj levezetéséhez szintén biztosítottak helységet, nem csak a kinti mobil dolgokat.

A Tankcsapda megváltozott felállása sokakat érdekelt, de igazából, mint koncertbanda, semmit sem változott. Cseresznye helyett lett egy Sidi, oszt annyi. Viszont az új lemezük szerintem valami katasztrofálisra sikerült, kvázi botrányosan rossz és er?tlen dalokat írtak. Gy?ri bulijukat is a vitatott Mi a f*sz van? cím? újdonsággal kezdték, de a friss anyagról szólt még a Bíbor köd, Hatalom nélküli rend, 1000 ördög, Nincsen semmi, majd fokozatosan szivárogtak be a különféle TCS-korszakok slágerei, úgymint Mindenki, Szabadon, Terrorista vagyok, Törölköz? teniszüt?kkel, Azt mondom állj!, Be vagyok rúgva stb. Mondanom sem kell, hogy óriási ováció fogadta minden egyes megmozdulásukat, bár a repertoár telis-tele volt lassú, inkább öngyújtózni való dalokkal, ezért néha meg-megszakadt a hullámzó tömeg mozgásos tevékenysége. Fiatalok végre kilázadhatták magukat, az id?sebb generáció pedig nosztalgiázhatott Magyarország legsikeresebb, több mint húszéves múltra visszatekint?, els? számú rockzenekarára. Hivatalos m?soruk után természetesen még egy kisebb ráadás-blokkot is kaptunk, többek között Johnny-val a mocsokban.

Csapda után meg is sz?nt a kinti színpad létezni, így aki a nyolc férfira, vagyis az Ocho Macho-ra volt kíváncsi, az a Bridge fels? szintjén megnézhette ?ket. Akiben pedig még mindig volt er? és / vagy a józanság bármiféle szikrája (nem, most nem rólam van szó), azt DJ Golyó rockdiszkójában felcsendül?, ismer?s slágerek szórakoztathatták.

Murphy