Éjfény - Motschar

Most szólok, hogy aki még nem ismerkedett meg behatóbban a lemezzel, az készüljön fel, mert nem lesz egyszer? dolga. Lehet?leg minél többször pörgesse a pléjörben, és lehet?leg állva, valamilyen munkavégzés közben hallgassa, mert a Motschar-t nem lehet végigülni. Ez a lemez az odamondós szövegekkel megspékelt koszos, döngöl?s riffek gy?jteménye, a rendezett káosz, vagyis ízig-vérig Motschar-metal. Hallgassátok, szeressétek, olvassátok!

Alapvet?en egy olyan zenér?l van szó, ami els? hallásra masszív bólogatásra késztet, elkezdesz hüledezni, hogy „azannya, ez nagyon hasít!”…. Második, sokadik hallásra viszont már fejbe vág a mondanivaló is. Én el?ször nem is foglalkoztam a szövegekkel, csak többször végigpörgettem a lemezt, mert annyira vitt magával a zene. Vicces látvány lehettem, ahogy porszívóval a kezemben headbangelek… (Én ugyanis leginkább takarítás közben szoktam új zenékkel ismerkedni.) Csak aztán eszembe jutott el?venni a bookletet, félbehagytam a porszívózást, és itt kezdett derengeni, hogy kb. mire számíthatok. Árpi olyan többszörösen összetett, mély tartalommal teli szövegeket fabrikált össze, hogy ezen – sajnálattal közlöm – gondolkodni kell. Erre manapság nem sokunknak van ideje, de aki rászánja magát, és mélyebben beleás/belehallgat a Motscharba, elég nagy meglepetés fogja érni. Ez a lemez olyan, mint egy Puzsér Robi-féle odamondós, kijózanító seggbe rúgás, 12 tételen keresztül. Na jó, csak 10, ha a két lassú nótát nem számolom.

Az Eredend? cím? klipes dallal indul a történet.  A legfurább az, hogy Árpi palóc legény stílusban indít, és kifejezetten népiesen énekel, már amikor épp nem hörög vagy ordít. A decemberi interjúnkban azt mondta, hogy egyedül ebben a nótában ilyen szándékoltan népies a hangzás és az ének. El is hiszem neki. Egyb?l jönnek a betonozós riffek, erre muszáj bólogatni, mert letépi a fejed. A zene valahol a thrash-stoner-power metal vonalon mozog, mindenb?l van egy kicsi. Ez nagyjából végigvonul az egész lemezen… többségben vannak a középtempós, agresszív dalok, amelyek közül szerintem mindegyik brutálisan jól szólhat koncerten. Sokféle stílusból lett összekalapálva a Motschar, ezért is vallom be ?szintén, hogy nem tudom és nem is akarom beskatulyázni. Ezt meg kell hallgatni.

A lemez felépítése is nagyon jó, az els? három dal tömény zúzás, majd kicsit pihenhetünk a Voltál-e minden c. lírai(bb) nótával. Nagyon bírom, ahogy Árpi gondolkodik az ?t körülvev? világról. Ez a dal pl. a szakítás témakörét boncolgatja a kellemetlenebb szemszögb?l. Zsigerien ?szinte. Amikor tudod, hogy megtettél mindent, az mégsem volt elég a másiknak. A legfájdalmasabb, mikor ki kell mondani, a te hibád... Ezután megint háromszámnyi dühöngés és döngölés következik, hogy aztán ismét csillapodjon a vihar, a Fénnyel úszó c. tétellel. Itt hallhatjuk Árpit szinte finoman, tisztán énekelni. Nagyon szép, nyugis, elszállós nóta, teljesen jó helyen van ott az album háromnegyedénél.

Utána visszatér az agresszív vonal, a Szkülla és a Dög c. szörnyetegekkel, hogy még véletlenül se hihessük azt, kikeveredtünk a Motschar-ból… Az utolsó el?tti dal a Szörny belül címet viseli, és ez az egyetlen a lemezen, amelyben vendég is felt?nik, konkrétan az Ankh zenekar énekesn?je, Tamási Ági. Duettnek nem nevezném, hiszen csak leheletfinoman alá/mellé énekel Árpi dallamainak, lekövetve azt, de tagadhatatlanul jólesik a fülnek egy finom n?i hang, a sok ordítás után. Zárásképpen még jól pofán vág az Úton sehova c. nóta, és ezzel sajnos vége a lemeznek. Mondjuk ez engem nem zavart, indítottam elölr?l az egészet.

Zárásképpen annyit mondok, hogy ha szereted az intelligens fémzenét, a Motschar könnyen állandó vendéggé válhat a lejátszódban.  Bekúszik a füledbe, befészkeli magát a gondolataidba, és könnyen lehet, h ráébreszt néhány kellemetlen dologra. Akkor pedig Éjfényék nem hiába gályáztak. A Motschar egy igazi, él? és lélegz? lemez, és ezt nem csak a 10 csillagos, koszos, zsíros hangzásra értem. Ritkán adok 10 pontot, de nálam ez a lemez egy maximális teljesítmény.

Írta: Kárhozottak Királyn?je, 2013-04-29