Mátyás Attila és a sötét jóslat
Mátyás Attila énekes, dalszerz?, rockgitáros idén lesz ötven éves. Ez id? alatt soha senki nem kérdezte meg t?le, hogy mi a kedvenc étele. S?t, ezt a kérdést saját magának sem tette fel. Az id? súlya megnehezít minden választ. És néha borongóssá teszi a faggatást. De egyszer mindenki számára eljön a szembenézés pillanata. Még ha erre néha ötven évet kell is várni.
A könyörtelen, és módfelett ravasz kérdést 2013. április 4-én éjjel 22:35-kor, minden bizonnyal a legmegfelel?bb pillanatban, hosszú, tipródó kivárás után végül is én tettem fel az underground és a mocskos rockzene magyar nagymesterének. A csillagok állása kedvezett, és minden alkalmasnak ígérkezett, hogy a h?vös éjjelen beteljesüljön – egy régi jóslat. Sokat ígértek a csillagok fényszögei: léptem, hogy megtudjam végre a titkot, amit ezeddig senki nem tudott.
A mester telefonszáma el?ször foglaltat jelzett (talán Jerabek úrral egyeztetett e kés?i órán, elvégre újra F.O. System koncerttel sejl? id? közeleg), de másodszorra már felvette. A férfihang, melynek zendülését?l egykoron n?i alsónem?k felh?i hulltak lágy halmokba (vagy még a mai napig is így van ez?), beleszólt a telefonba. Nem haboztam egy pillanatig sem, hiszen a szokatlan id?pont álmatagsága és a meglepetés ereje egyaránt engem támogattak. Parancsvarázsként csattant a sötét kérdés e kés?i órán:
- Attila, mi a kedvenc ételed?
- Tessék?
- Mit szeretsz leginkább enni?
- Nem tudom.
Megfogtam a nagymestert. A meglepetés ereje és a kés?i varázs. Tudom, ha kéznél lett volna fekete gitárja, – s kéznél lettem volna jómagam-, nem úszom meg épp b?rrel a kalandot. De a hangátvitel-mágia, és a hallótávolság most engem segített. Éreztem, hogy nem hagyhatom csak úgy, ennyiben. A feszültség n?ttön-n?tt, és én még tovább feszítettem:
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem gondolkoztam ezen még soha. Tényleg.
- De csak van valami, amit a legjobban szeretsz enni?
- Csak azt tudom, mit nem szeretek.
- Attila, én még nem találkoztam senkivel, aki ne tudta volna, hogy mi a kedvenc étele!
- Most már igen…
Attilával 1988-ban találkoztam el?ször a Fekete Lyukban. Es?s, nyárvégi éjszaka volt. ? az F.O. System-mel nyomult, én a Rituális Rémtettek csodaszép énekesn?jével. Röviden eszmét cseréltünk Andrew Eldritch énekér?l és munkásságáról. Arról az emberr?l beszélgettünk, aki a sötét rockzene skót nagymestere (és egyben atyja) volt akkoron, Sisters of Mercy nev? zenekara élén. Eldritch nagymester kezdett els?ként olyan rettent? mély hangon énekelni – Leonard Cohen által inspirálva – amib?l aztán az egész Dark-Gothic stílus kin?tte magát. Az a borongós, dallamos, halálosan és reménytelenül szomorú-szép rockzene.
- Csirkepörkölt nokedlivel, vagy krumplistészta? Melyik a jobb? – nem hagyhattam annyiban.
- Nem is tudom. Megfogtál. Engem csak a zene érdekelt, mióta az eszemet tudom, a konyha soha. – ? sem adta egykönnyen.
- Csak eszel néha valamit?
- De még mennyire, szeretem a finom ételeket – még ha ez nem is látszik rajtam – de ötven év alatt nem is gondoltam erre.
- Ötveeen????
- Már annyi.
Az F.O. System annak idején mindent vitt. Elképeszt?ek voltak. Úgy hiszem, tíz évvel el?zhették meg a korukat, valami hasonló hangzást tudtak már akkor, mint amivel jóval kés?bb, a kilencvenes évek közepén a Moonspell nemzetközi sztár lett. Az F.O. System fénykorában nálunk még javában szuszogott a kommunizmus szörcsög? tüdeje, bár talán éppen ezekben az években kezdett el végérvényesen hörögni, és nem aztán is húzta sokáig. “Csak egy pillanat, és elmúlik minden, ez a jöv? túl sötét, hát ne maradj itt velem!” Énekelte Mátyás Attila, aztán egy pillanat alatt tényleg el is múlt minden – majd harminc év Sex Action-öst?l, tajtékos bulistól- mindenest?l, a végtelen id? hömpölyg? ködében. Ha a nagymester Londonban született volna, ezt a cikket most talán a TIMES hozná ünnepi kiadásban. A mi, akkori, kommunista, és az azt követ? álszemérmesked?, fene tudja milyen valóságunkban – szerintem – az “Öngyilkos vágyak” cím? dal szövege miatt nem lehetett soha komolyabb szerz?dése és nyilvánossága az F.O-nak. Attila ötven éve szúrta el. Ott, és akkor, amikor leugrott arról a felh?r?l. Ha csak néhány száz kilométerrel ügyesebb, Ausztriában egy világsztár születhetett volna a hatvanas évek elején. Elvétette.
- Könyörgöm! Nevezz meg egy ételt!
- Sok dolgot szeretek.
- Mégis…?
A Sex Action országfelforgató bugyiszaggatásai után csendes évek következtek. A nagymester az Agnus Dei összetettebb, filozofikusabb világába merült hosszú-hosszú évekre. Talán a befelé fordulás, a csendes transzformáció évei voltak ezek, amelyek megel?zték azt a kirobbanó újjászületést, ami a legutóbbi években bontakozott ki az énekes/ gitáros zenei világában, a Mátyás Attila Band megalakításával.
- Itt az ideje, hogy legyenek kedvenc ételeid, és összerakj magadnak végre egy valódi csúcsmenüt!
- Nehéz lesz. Talán egyik nagynéném jósolta meg gyermekkoromban, hogy “Attila, ha csak a gitárokon jár az eszed még evés helyett is, akkor konyhai analfabéta maradsz mindörökre, és kedvenc ételed se lesz soha!”
- Attila, te szoktál f?zni? – er?södött fel bennem a gyanú.
- Nem. Soha. Semmit. Tényleg, konyhai analfabéta vagyok. – bizonyosság hát.
- Ezek szerint beteljesült a jóslat!
- Az meglehet!
- Törjük meg! – biztattam.
- Akkor legyen, mondjuk nyúl. Vagy bárány. Sütve. Nem! Inkább a nyúl! Nyúl vadasan. Zsemlegombóccal. Azt nagyon szeretem – mondta ki végre.
- Aperitif?
- Pálinka. Valami jó, min?ségi pálinka.
- Bor a nyúlhoz?
- Rosé. És persze lehet leves is el?tte. Süt?tök krémleves, csak ne túl édesen.
- Desszert?
- Volt nyúl, akkor legyen répa is. Répatorta. Répatortát szeretnék.
- Tök – nyúl – répa. – hejj, ez bizony a régi, szép tajtékos id?ket idéz? kombó!
- A Sex Actionnel készülsz tán az ötvenediket ünnepelni?
- A Sex Action-nel is. Meg az F.O. System teljes felállásával, na meg egy kis Agnus Dei-jel és persze mostani zenekarommal, a Mátyás Attila Band-del. Egy hatalmas buli lesz az összes eddigi zenekarom részvételével, az A38 Hajón, november 15-én.
A nagymester óvatlan volt, így megtudtam féltve ?rzött titkainak talán legbecsesebbjeit, s?t még azt a titkot is, ami annyira titkos volt, hogy maga a nagymester sem tudta eddig. De tovább megyek: van nekünk egy közös titkunk is, amit most, ennek a sikernek az örömére megosztok a világgal: a www.konyha.tv zenéjét is Mátyás Attila szerezte, mert ? (titokban?) szerintem igencsak üt?s filmzenéket ír.
Az énekes/gitáros születésnapjára a Konyha.tv is készül…
Klacsán Gábor – www.konyha.tv
