Verébfeszt: Öt banda kontra óriásveréb

Mikor elõször láttam neten a Verébfesztivál plakátját, egybõl két dolog villant be. Egyik a HáTé - Menj innen te veréb klasszikusnak számító nótája volt, a másik pedig a Halálos Árnyék címû thriller Stephen Kingtõl, mivel annak is ilyesmi madaras a borítója; mind1. Lényeg, hogy állatira furcsálltam a dolgot; még jó hogy utána kellett járnom…

Elõzetes értekezések alapján buszra pattantunk spanommal - irány Csorna. Most kivételesen nem a város másik végében fellelhetõ Boxi-ba igyekeztünk, ez alkalommal a mûvház volt a cél. Szakadó esõben állítottunk be, nem sokkal kapunyitás elõtt. Közben, hogy ne unatkozzunk, mintegy hangulatfokozó elemként a szomszédos parkból békés tüntetõ emberek hangját hozta a szél…

Míg az elsõ banda szerelt (vagy legalábbis ahhoz hasonló tevékenységet végzett) lecsekkoltam a fesztivál egyik szervezõjét, Bognár András, alias Bogeszt. „Bátyám talált fent a padláson egy verebes pecsétet, és úgy döntöttünk, ez tökéletesen megfelel a fesztiválra” Mint az a kettõjük példájából is látszik: nem kell túlbonyolítani a névválasztást. Az alapokból is lehet frappánsat alkotni, így lett ecceri mottójuk a „Veréb is madár” Közben a szervezõduó pár közeli baráttal, haveremberkével kiegészült, akik ilyen-olyan módon segítettek a madaras rendezvényt. Mivel Bogesz készíti a Brigád rajongói oldalát, abszolút nem okozott nehézséget meghívni õket, a többi ’kar pedig már járt Csornán. Az estére vonatkozó elõrejelzései: kábé százon felüli emberre és eszméletlen nagy bulira számítanak itt a mûvházban, mivel Csornán még nem igazán volt ilyen orbitális banzáj. Az elõbb általam is megcsodált, kartonból összeeszkábált óriásveréb még neki is új volt; ma délután hozták kedves haverjai azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az est folyamán szét lehessen majd pogózni szerencsétlen párát. Megemlítette, hogy a fellépõ zenekaroknak hálából, külön erre az alkalomra készítettek egy rendkívül exclusive verebes pálinkát…

Végszóként még hozzátette: reméli, hogy jövõre folytatódik a rendezvény. Elköszöntem tõle, hogy a szövegelés során szervezetembõl eltávozott folyadékmennyiséget pótoljam, a sörpult felé orientálódva.  Különben is, már nagyban szivárogtak a népek, és nem kevés ismerõs arcot láttam felbukkanni…

Nyolc órakor kezdett, a nemrég, 2006 januárjában alakult Suicide Pride elnevezésû formáció. Hogy milyen zenét fognak nyomni, az nem is lehetett kérdéses az énekes elöl Madball / hátul NYHC pólóját látva. Magyar nyelven nyomta a kvartett, komoly szövegeléssel, súlyos zenével. Számok közben a basszeros mellett az énekes is le-leugrált a pódiumról, s tekergõ kábelkígyója ellenére is aktívan beszállt a hardcore-dancelõk közé. Utolsó számaikban már fõleg az együttes-közeli haverok segítettek az éneklésbe… Amatõr bandaként párat bakiztak – az például rettentõ funny volt, amikor a lábgép feje beesett és eltûnt a színpad mögött -, de összességében dicsérendõ. Sok sikert a továbbiakban…

A héttagú Enemies of the State (két fúvóssal kiegészülve) produkcióján szinte már fullon volt a terem. Míg egyesek light-osított táncikálással élvezték a zene adta hangulatot, egy punk testvérpár pogószerûen, de mindenképpen önfeledten ropta elöl. A banda két énekese amúgy fel se ment (talán fel sem fért volna) a színpadra, a néppel egybevegyülve nyomta önfeledten. Fináléjukban már négy torokból szállt a hang, a fúvósok is csatlakoztak…

Fõattrakcióként a Brigád lépett színpadra. Rockmaraton-kor már megcsodáltam õket, de nem igazán voltam elragadtatva a zenéjüktõl. Úgy láttam mindenki más igen. Itt, a kisebb és véges helyiségnek köszönhetõen jobban átjött, mint nyáron, bár igazán most se gyõzött meg. Fotózásom alatt azért becsülettel végighallgattam pár számot, meg persze mikor a végsõ verébszétszedési ceremóniában részt vettem…

Jóval Brigádék után, mikor azt hihetné az ember, hogy a brutális módon szétdarabolt óriásveréb utolsó darabjait is eltakarították, kint találkoztam egy csákóval, aki a madár partvissal imitált tarajos fejét szorongatta. J Mint mondta emlékbe viszi, és jövõre már mint kultikus tárgyat hozza vissza…

Gyors átpakker, és jöttek a veszprémi seggfejek. A The Buttholes utolsó anyaga nemrég jelent meg Játék címmel, egy háromszámos kis EP-re kell gondolni. Még a zenekar kezdeti stádiumába hallottam tõlük egy very jófajta demót (plasztikcica, hangyafarm, mtv man, néha meg ilyesmi számokkal), ami fenemód bejött. Akkoriban ultra ska-sított, vidámabb, pergõsebb témákat pedzegettek, ez manapság - amint ez alkalommal is hallottam – kiveszett belõlük. Viszont egyáltalán nem rossz zene, csak megkomolyodtak…

Utolsónak egy ska-punk megnevezésû csapat játszott Várpalotáról, õk voltak a Végállomás. Levezetõnek megfelelt, de igazi hangulatot nem generált, fõleg így a vége fele, amikor az emberek vagy kint lézengtek a hely elõtt, félrészegen sörrel a kezünkben, vagy már haza is mentek.

A hely lassan kiürült, majd az utómunkálatok végeztével bé is zárt. Mi, és a többi idáig életben (vagy mondjam úgy, ébren?) maradt tag elzarándokoltunk a Boxiba, ami a közös megegyezés fejében az elsõ buszokig nyitva tart. Persze, nem, úgyhogy másfél órás fagyoskodással végeztük a buszállomáson. Bár a szenzációs verébpogóra visszagondolva, még így is simán megérte…