Napalm Death: Smear Campaign

Nagyjából egy-két héttel azelõtt kezdtem hallgatni az új lemezt, mikor megneszeltem, hogy  október 30-án jönnek Pestre. Ennek a jópofa idõzítésnek köszönhetõen az agyamba frissen plántált számokat élõben, azonnal lecsekkolhattam, a régi klasszikerek füllel történõ vételezése mellett.

Mi mással kezdõdhetne a híres-neves Leégetõ Kampányuk, minthogy egy remekbeszabott, Világfájdalmat (Weltschmerz) tolnak a pofánkba. Hangzatos kis darab a maga másfél percecskéjével, arra mindenképpen jó, hogy bevezesse az utána következõ károgós kezdetû Sink Fast Let Go-t. Éppen hogy csak elhagyjuk, máris brutál-bombaként izzik a Fatalista. Egy ötven körül egy fültépázóan gyönyörûséges riff kéreszkedik be a hallójáratokba, vigyázat, vigyázat!  Puritanical Punishment Beating sem kevésbé szól dikául, mint elõzõ társa! Mint koncertbeszámolómban is írtam, überkedvencem a Well All Is Said And Done. Kitörölhetetlen, egy életre beivódó gitárszólam futkos a refrén alatt; már a kezdetektõl mániákusan rabja lettem e háromperces földi csodának! Feltétel nélküli, szinte már betegessé fajuló rajongásomat kifejezendõ, hogy egy ültõ helyemben akár több óra hosszan is képes lennék ezt az egy tracket végighallgatni… Folytatásban jó kis hárompercesek görögnek, így név nélkül - mindrõl azért mégsem akarok megemlékezni, mert kicsit sok lenne a jóból, haha!  A másik haláljó favorit dal Személyiségzavar (Identity Crisis) címre hallgat, bár nem azért adózok neki ily mérhetetlen örömesõvel, mintha abban szenvednék, vagy ilyesmi. Csak mert szintúgy zseniálisan hátborzongató main riff vezeti végig kettõ negyvennégyen keresztül. Irtó pöpec szerzemény! Shattered Existence is príma meg klassz és fantastisch, bár az Eyes Right Out elõtt sajna csak átvezetõ szerepet játszik. Ebbõl rögtön gondolhattátok, hogy ez az a dobogós harmadik, amit még nem említettem. Úgy döntöttem, nem részletem, mert ennyi igaz dicséretet egyszerûen képtelen vagyok tíz ujjal vakon legépelni, szóval csak annyit, hogy ez is vadállat! De a soros Warped Beyond Logic sem piskóta, ahogy a másfél perces Rabid Wolves For Christ sem. Tövig húzzák benne a húrt, dühöng a lábdob, meg az féktelen kétpofás acsarkodás az énekes részérõl. Újabb két velõs szám hat ránk (Deaf & Dumbstruck, Persona Non Grata), majd pedig jön a címadó Smear Campaign. A leghosszabb és a leglassabb – ezt a két jelzõt kell mindenféleképpen említenem a szám kapcsán; a
Weltschmerz párja.  Levezetõnek, megnyugvást keresõ embereknek ideális.

Iszonyat magasztos kritikámat vajh mivel is fejezném be, minthogy kötelezõ darab jellegénél fogva fülünkön át beszippantani és ott tartani kéretik. Zseniális tízpontos alkotás.

Scum – 1987

From Enslavement to Obliteration – 1998

Harmony Corruption – 1990

Utopia Banished – 1992

Fear, Emptiness, Despair – 1994

Diatribes – 1996

Inside the Torn Apart – 1997

Botlegged in Japan - 1998

Words from the Exit Wound – 1999

Enemy of the Music Business – 2000

Order of the Leech – 2002

Leaders Not Followers: Part 2 – 2004

The Code Is Red… Long Live the Code – 2005

Punishment in Capitals - 2005

Smear Campaign - 2006