20 éves a Sepultura - Chaos A.D. albuma!

Akkor micsoda a Megadeth - Rust In Peace-je? A Machine Head - Burn My Eyes-ja? A Biohazard Urban Discipline-je? A Fear Factory Demanufacture-je? És most még nem is ástam bele magam olyan underground mesterm?vekbe, mint a Mayhem - De Mysteries Dom Sathanas vagy az Emperor - In the Nightside Eclipse-je, de death - metalból is ott volt a Suffocation - Pierced From Within-je esetleg a Deicide - Once Upon The Cross-ja!

És amir?l most fogok írni, az egy olyan mesterm?, amit ha valaki nem vesz figyelembe, azzal baj van. Akár tetszik neki, akár nem, emellett az album mellett még 20 év elteltével sem lehet elmenni szó nélkül! A következ? írásom témája nem más, mint a Sepultura - Chaos AD. nevezet? korszakalkotó mesterm?ve. Magyarország két legnagyobb Sepultura fanatikusa is nyilatkozott eme album kapcsán!

A harmadik világ egyik legnagyobb országából - nevezetesen Brazília - sokan csak a szambát és a futballt ismerik. Ha megkérdezel egy metalost ,az is ezeket fogja említeni, de lehet, hogy els?ként egy Sepultura nevezet? bandát fog mondani és utána a fentebb soroltakat. A 80-as években alakult Sepultura hivatalosan mindenki úgy tudja, hogy a nyomornegyedb?l indult, de ez így nem helyes. Ugyanis a Cavalera tesók életük elején nem éltek nélkülözésben, állításuk szerint igen is jó körülmények voltak körülöttük. Édesapjuk az olasz nagykövetségen dolgozott - a Cavalera tesók ezért nyomulnak néha brazil mez mellet olasz foci csapatok mezében, és a Juventus legendás játékosa Alessandro Del Piero-val baráti kapcsolatuk van - magas beosztásban. Egyes információk szerint nagykövet volt, de erre máig nem találtam hivatalos infót! Nemsokára megjelenik Maxx életrajzi könyve, abban talán benne lesz. Apjuk halála sokáig mély nyomott hagyott a Cavalera tesókon, mivel végig kellet nézniük, hogy az apjuk végleg kileheli a lelkét! Szívinfarktus vitte el a túlvilágra. Brazil gyerekként saját bevallásuk szerint, ami rossz és káros volt, ?k abba belemerültek rendesen. A Sepultura kezdetekben inkább a noise-metal címkét kaphatta volna meg, mert a nagy zajon kívül semmi értékelhet? nem volt bennük. Na, meg a lelkesedés. Mai napig egyes atom trve emberek az els? két anyagot - Bestial Devastation EP, Morbid Visions - tekintik a legtrvebb - de utálom én ezt a kifejezést - anyagaiknak. Ebben a korszakban a szóló (?) gitárt nem más kezelte, mint Jairo Guedz. Akinek a helyére a német felmen?kkel rendelkez? Andreas Kisser érkezett. Az 1987-es Schizophrenia albumon már egy sokkal pontosabb, és zeneileg sokkal fejlettebb brigád muzsikál. Ezután a Sepultura vegytiszta thrash metal korszaka következik, ami a Beneath The Remains és az Arise csúcsalbumokban tökéletesedett ki. Bizony ezután a bandának olyan dologgal kellet a nagyvilág felé válaszolnia, ami nem küldi ?ket a süllyeszt?be, a többi thrash bandával együtt. Köztudott, hogy a 90-es években egy olyan zenei hullám érkezett, ami majdnem kiirtotta a metalt a köztudatból. A Metallica új albumával - Black Album - sok bandát ösztönzött arra, hogy ?k is erre az irányba menjenek el. Vagy még rosszabb esetben a Seatle-vonal felé! Jó páran el is intézték magukat egy életre. Ennek ellenére, hogy a metal kikerült pár zenekar kivételével a mainstream közegb?l, óriási underground mozgalom kezd?dött el! Ezért is nem értem miért mondja valaki, hogy a metal csak a 80-as években volt jó és termel?képes?!

A Sepultura belevágott az ötödik albumának a készítésébe. Most már nem a jól ismert floridai death metal atyaúristen, Scott Burns kezei alatt - azért szóltak igen betyárosan akkoribban a Sepu albumok, mert ugyanott vették fel a lemezeiket ahol a Morbid Angel vagy az Obituary -, hanem Andy Wallace került a kever?pult mögé, aki nem másnak, mint Rick Rubin mágusnak volt a tanítványa. Ugye Rubin a Slayer lemezeiért felelt akkoriban - és utána sok-sok évig - ezért kis felháborodást vont maga után ez a döntés. Ezekben az id?kben a Sepultura és a Slayer viszonya nem volt barátinak mondható. Vannak mende-mondák sok-sok baromsággal, de az az igazság, hogy a Sepultura nagyon is veszélyeztette a Slayer trónját, amit akkoriban elfoglalt a brutális zenék m?fajában. A zenekar sokáig küszködött azzal a jelz?vel, hogy a "brazil Slayer", de ezzel az albummal végképp elhessegették ezeket a jelz?ket. Gigafesztiválok, gigaszínpadjain nyomultak headlinerként. A népszer?ségük úgy megugrott, hogy azt lemérni sem lehetett! Akkoriban a banda sokat pózolgatott HC zenekarok pólóiban, szóval borítékolható volt, hogy HC is lesz az új albumon! Ugorjunk neki az albumnak!

Kindák Sepumárk (ex-Szepultúra, ex-Noise Machine):

"1992 nyarán egy 90 és egy 60 perces másolt magnókazettával tértem haza a szigetszentmiklósi rokonlátogatásról. A 90-es kazi tele volt Death, Venom, Slayer, Kreator, Sodom, Destruction, Exodus, Overkill, Tankard, Assassin, Protector, Fantom, valamint Tormentor felvételekkel. De a 60-ason fele-fele aranyban foglaltak helyet Testament és Sepultura szerzemények. Ekkor már ismertem a Metallica, Slayer, Pokolgép, Omen, Ossian egyes lemezeit, de a fentebb említett bandák egyb?l levettek a lábamról. Pláne a Sepultura.  1-2 hét múlva már úgy akartam kinézni, mint ?k, a Metal Hammeres fotókon, vadállat volt a zene is, és a borítók is nagyon bejöttek - bár ekkor csak a Morbid Visions/Beneath the Remains/Arise hármashoz jutottam hozzá! Meg ebben az évben láttam az `Under Siege` VHS-t és egyb?l össze is sírtam magam a `Desperate Cry` alatt. Ott végleg megpecsétel?dött a sorsom. 1996-ig simán elvoltam ezzel a 3 Sepultura lemezzel, persze befigyelt a `Bestial Devastation` és a `Schizophrenia` is, de mikor megkaptam a `Roots` albumot a szomszéd sráctól, csak pislogtam. Ez bazmeg mi a fasz?!? 5 év lemez nélkül teljesen más bandát mutatott - mint a Metallica esetében. Aztán záhonyi haverok hozzám vágták a Chaos A.D.-t, mint a Sepultura legjobb lemezét. Hmmm...  Így már minden érthet?vé vált, és már nem is volt olyan furcsa a `Roots`. Bevallom, els?re nem igazán tetszettek komplett dalok, csak riffek, szólok vagy éppen dobtémák, de azok nagyon. Aztán szépen meg is szerettem a lemezt - ahogyan az összes Sepultura kiadványt - , de tény hogy nem ütött akkorát, mint a `Beneath` vagy az `Arise`. De kés?bb - mikor különböz? zenekarokkal elkezdtem nyomni a `Chaos` es a `Roots` dalait - , vált csak világossá, hogy néha a kevesebb a több. Akkor éreztem át igazából, mekkora kibaszott hatalmas er? rejlik ezekben a középtempós HC hatású dalokban. Most sem gagyi sem a sound, sem a zene, sem a mondanivaló! Hihetetlen hogy idén már 20 éves ez az id?tálló klasszikus, nálam 100 (!!!) pontos lemez. Dalokat felesleges lenne kiemelnem, mert ez egy kibaszott kerek lemez, üresjáratok nélkül, hatással az akkori és mostani Modern/Extreme/HC/Tribal vagy a fasz tudja milyen Metal bandákra. Ezt a lemezt meg kell hallgatni, át kell érezni... megkerülhetetlen alapm?! De ez csak az én véleményem, szóval mindenki tehet egy próbát - ha az elmúlt 20 évben kihagyta. A Sepultura életem legkedvesebb zenekara, a Death-el egyetemben. De míg Chuck Mester bandája a higgadtabb, bölcsebb énemhez szól, addig a klasszikus Sepultura a bunkó, primitív, zabolátlan felemhez húz, és aki ismer, az tudja hogy melyik oldalra billen a mérleg serpeny?je ;)  A legels? nóta tele van érdekességekkel! Az intro már maga egy különlegesség, mivel Maxx születend? gyermekének - Zyon - az anyaméhben hallatszó szívhangjai. Ezután Igor dobütemeivel veszi kezdetét a Refuse/Resist. Nem titok Igor is bevallotta ez egy szamba ritmus, ami szerintem egyes ?s fanoknak hatalmas blaszfémia volt. A dal nem lett valami riff halmaz, a szöveg egyszer?, mint a faék, a gitárszóló meg inkább crossover, mint thrash. A súlya viszont tonnában mérhet?. Igor szétvágja a dobokat, nincs kétség. Szell?sebb lett a Sepultura, de nem lett puhány! A dal címét Maxx szó szerint egy brooklyni metró állomásról nyúlta, amikor egy súlyos fekete arc dzsekijének a hátán volt olvasható ez a kifejezés. Nyugodni nem lehet, mert jön a Territory! Ifjabbik Cavalera dobintroja a véletlennek tudható be. Elkezdett a próbateremben szórakozni és a többiek egyb?l ráharaptak és követelték, hogy ez rajta legyen a lemezen. Minden id?k egyik legismertebb kezd? dobtémája lett a Slayer - Raining Bloodja az Anthrax - Indians-ével egyetemben. Sokan azt hiszik, a jól eltalált dobtémák sebészi pontossággal elkészített mesterm?vek. A Judas Priest - Painkiller nyitó témája is "csak" abból született, hogy Scott Travis neki állt bemelegíteni a próbateremben, Rob Halford meg közölte, ez benne lesz az album nyitónótájában, a Pantera - Primal Concrete Sledge dobtémája is úgy lett, hogy Vinnie Paul elkezdett pár groove-ot ütni, erre mindenki beszaladt a próbaterembe, és 2 óra múlva már fel is vették ezt a brutál nótát. Visszatérve a dalra, ez már egy komolyabb témát boncolgat. A szöveg az izraeli-palesztin konfliktust helyezi f?témának. A riffek és Maxx bömbölése tényleg csak egy dologra késztet. Felakadt szemekkel headbangelni. Ezt Kovács Peti írta anno a Hammerworld egyik számában, a Hatásokkban, és ezzel én teljesen egyetértek. Igor dobtémái olyan szinten szétcsapják az agyadat, hogy nem bírsz felkelni. Andreas hipnotikus szólója meg egyenesen az extázisba repíti az embert. Tényleg felakad a szemed! Súlyos, középtempós zene, és nincs menekvés. A Slave New World-nek szerintem a nyitótémája alatt lehet csak piheni egy keveset. A gyors részeket váltó középtempós témák az egyik legsúlyosabb és legbrutálisabb Sepu dalt alkották. Andreas megint olyat villant a szólóban, hogy csak pislogni lehet rá válaszképpen. Még mindig egyszer?bb dalokat hallunk, de olyan érzése van az embernek, mintha kalapáccsal ütnék. Lehengerl?. A dal megírásban segédkezett a Biohazard frontembere, akit ma már inkább a feln?tt-filmes ipar kis gurujaként ismerhetünk. Nem más, mint Evan Seinfeld. Az Amen totálisan elborult témái kissé kizökkentenek az els? három nóta abszolút pusztítása után, de a bevezet? után újra indul a brazil betonkever?. Nem akkora "sláger" mint az el?bbi nóták, de nekem hatalmas kedvencem. Igor még mindig kiemelked? dobtudásáról tanúskodik, pedig még nem is voltak szélvész témák az albumon. A n?i énekkel kevert középrész, Maxx ordítozásai is a Sepultura zsenialitását mutatják! A végén egy két lábdobos résznél meg kedvünkre rázhatjuk a r?zsénket! Szerintem a legjobban eltalált ének témák itt vannak, ahogy Maxx üvölt a k?kemény riffek alatt! Ezután jön az a nóta, amit szerintem senki sem gondolt volna, hogy egyszer a brazil kvartett kiad a 8 keze közül. A Kaiowas minden id?k legnagyobb Sepultura nótája, még ha végig akusztikus is. A törzsi dobolás - itt már tényleg beszélhetünk törzsi dobolásról, nem csak foszlányokban jelenik meg - meg valami fantasztikus! A végén, amikor gyorsul a dal, egyszer?en nem bírunk magunkkal és úgy kezdünk el rá ugrabugrálni, mint az Amazonas menti ?slakosok! A dal akármennyire felüdít? hatású, nagyon szomorú téma ihlette. Egy teljes indián törzs kollektív öngyilkosságot követett el tiltakozásképpen, amiért a brazil kormány benyomult területeire, és elkezdte irtani a lakóhelyüknél lév? es?erd?t! A Roots album el?tt el is utazott a banda egy törzshöz - Xavante -, hogy ott vegyenek fel egyes zajokat. Pár perces lazulás után Andreas sipító gitár témája után kegyetlen két lábdobos téma bontakozik ki a Propaganda! Kezd gyorsulni a banda! A refrén meg TÖKÉLETES! A dalvégén lév? szaggatott rész meg él?ben lehet a legbrutálisabb! Sokáig untam ezt a részt, de pár év után ezt tartom a legjobbnak az albumon! Ha már gyorsulás, akkor Sepu is el?állt a maga "Dittohead"-ével! A Biotech Is Godzilla alig két perces, és tényleg iszonyat gyors, de tökéletesen illeszkedik a Sepu új világához. A dalszöveget nem más jegyzi, mint maga a punk legenda Jello Biafra a Dead Kennedy's botrányfrontembere! A Nomad- ra Kisser mindig azt mondta, hogy ez a Sepultura válasza a Sad But True-ra. Doom-os, vészjósló riffek, amik feltörlik az aszfaltot az emberrel. A kiállás utáni résznél, amikor Maxx elüvölti, hogy "echoes in the" úgy kiszakad mindig bel?lem az állat, hogy tényleg csak a vad ?rjöngésre tudok összpontosítani! Andreas szólója is rendesen ott van, Igor megint szétveri a cájgot, és a csordavokálos "NOMAD" üvöltést szerintem sokan üvöltik velük egyszerre a bandával! Egyszer ezt hallgattam a buszon, amikor mentem munkába és mindenki engem figyelt. Nem tudtam miért, utána kiderült, hogy én is üvöltöttem a "nomad" rigmust teli torokból! :D A nóta vége meg maga a világvége! Akkora pusztítás rejlik benne, hogy egyszer?en nem tudom elhinni, ha eme témánál nem szakad ki senkib?l a hétköznapok feszültsége! A legjobb nóta az albumon! Ezután az album legbetegebb nótáját köszönthetjük a We Who Are Not As Others. Ami elborultságában az "Amen" kistestvére - vagy inkább ikertestvére? - is lehetne. A dalcím párszori elmormogás/üvöltése és némi röhögés bevágva a nóta betegségét is jelenti. Ezt a dalt mai napig nehezemre esik megemészteni! Beteg. Utána a Manifest is egy különleges tétel, ami a tempók váltakozása és a "dalszövege" miatt vált az egyik csúcspontjává a lemeznek. Az elején megapusztítás, utána egy kis középtempó, és végén egy alapos betonozás. A végén kezdi azt hinni az ember, hogy a Crowbar tagjai nyomják a stúdióban Cavalera-ék helyett! Ennél a dalnál szerintem már senki nem "slayerezett". A New Model Army "The Hunt" dala következik Sepu köntösben. Érdekes dalválasztás, de nem csinált bel?le rossz dalt a brazil brigád! A záró tétel - Clenched Fist - pedig ugyan olyan tonna súlyú monstrum, mint a többi nóta. A végére sem engednek lazulást az embernek! Kegyetlen módon vágja rá azt a tíz tonnás kalapácsot - hahaha, remélem sokan értik - az ember fejére!

Rolf Cavalera (Magyarország els? számú Maxx Cavalera és Soulfly rajongója, ex-Fosch):

"93-ban volt egy alkoholista motoros rocker házibuli angyalföldön, ahol laktam, és bátyám barátai megjelentek, és ott volt egy lány, sajnos már nem emlékszem rá, de CD-n (93-ba cd-n hozta a friss lemezt) meghallottam a szívdobogást, amir?l persze kés?bb értesültem, hogy Zyon-é, elindult, és valami megváltozott bennem. Ment a lemez, sorjáztak a dalok, és arra lettem figyelmes, hogy csak erre figyelek, külvilág megsz?nt számomra. Kés?bbiekben nyílván megszereztem a lemezt, és oda-vissza hallgattam rongyosra (mivel büdös szegény punk voltam, szigorúan kazetta), és a többi már történelem. Életem a Soulfly akkor is, de mint Sepultura, nekem a Chaos A.D. a mindenem." Ha ezt vesszük ez egy érthet? válasz volt a Sepultura részér?l. A technikás thrash már kivesz?bben volt, de nem szerettek volna eladhatóvá válni! A Sepultura ugyan olyan k?kemény zenét nyomatott, csak a tempóból vettek vissza. Ezzel az albummal már megállíthatatlan volt a zenekar. A Slayer és a Pantera társaságában emelték magasra a metal zászlaját, a grunge korszak közepén! Az album után felléphettek a downingtoni Monsters Of Rock-on és nem mással mentek Brazíliába, mint a Ramones társaságában! Még a stadion méret? helyeken is teltházat produkáltak, ami abban az id?ben nagy szó volt! A gyönyör?en ível? pályát a Roots turnén történt események törték ketté, és a zenekar útját Maxx-el! Azóta Maxx már a saját bandája - Soulfly - élén nyomja tovább. 2006-ban Igorral is kibékült és újra együtt zenekaroznak a Cavalera Conspiracy révén. Andreas mai napig a Sepultura-t viszi a hátán, akármi is jöjjön szembe! A két banda azóta újra egy kiadónál van - Nuclear Blast - és októberben új albummal jelentkeznek! Szokás megemlíteni ilyenkor a reunion lehet?ségét. Én nem tenném. Helyette hallgassátok ezt a lemezt! Ha ma adnák ki, akkor is 10 pontot kapna!

Kiadás éve: 1993
Kiadó: RoadRunner Records
Producer: Andy
Wallace
Hossz: 49:52

Dalok:

1. "Refuse/Resist"
2. "Territory"
3. "Slave New World"
4. "Amen"
5. "Kaiowas"
6. "Propaganda"
7. "Biotech
Is Godzilla"
8. "Nomad" Andreas Kisser
9. "We Who Are Not as Others"
10. "Manifest"
11. "The Hunt" (New Model Army cover)
12. "Clenched Fist"

Tagok:

Maxx Cavalera - gitár, ének
Andreas Kisser - szólógitár
Paulo Jr. - basszusgitár
Igor Cavalera - dobok

Szilvási "Szilva" András