Újhold - Elillant évek sz?l?hegyén

A Krasznahorkai László (nem az író, hanem a zenész) által vezetett csapat több átalakuláson is átesett az utóbbi id?ben. A kezdetben zongorára és akusztikus gitárra hangszerelt dalok mára már egyre inkább rockzenei köntösbe öltöztek. Több lett az elektromos gitár, masszívabb, több a dob, és egy állandó basszusgitár is helyet követelt magának. Ebb?l kifolyólag a tagok száma is megn?tt, hogy a koncerteken h?en tudják tolmácsolni a stúdióban rögzített dalokat.

Az Elillant évek sz?l?hegyén címet visel? lemezen 15 dal: Ady, Kosztolányi, József Attila, Babits, Juhász Gyula, Pilinszky versei csendülnek fel, méghozzá olyan zenei köntösben, amelyben talán a nagyközönség még nem találkozhatott velük.

Vannak közismertebb (József Attila: Reménytelenül, Juhász Gyula: Tápai lagzi), és kevésbé ismert költemények a korongon.

Underground, alter, indie, britpop,  dark, new-wave  (sorolhatnánk még a stílusokat)…és a megzenésített versek hagyománya találkozik ezen az anyagon.

Mint az el?z?n, itt is tetten érhet?k a különféle alkalmakra született versek sora: Október 6., Trianon,  Holokauszt. A lemez egyik erénye, hogy ezek - a tematikában eltér? - versek szépen elférnek egymás mellett.

A másik erény az ének szuggesztivitása, amely, mondjuk, elengedhetetlen követelmény egy ilyen produkciónál. A billenty?nek most is jelent?s szerepe van a dalok hangzásában. Kijelenthetjük azt is, hogy a dalok lelkét adja.

Nem mondhatnánk, hogy vidám dolgokról van itt szó: magány, bánat, elmúlás, számvetés, halál. A mai ember szorongásai. Mégsem mondható letargikusnak ez a lemez. A zene hangulata (kifejezetten slágeres témák is tetten érhet?k) és a költészet ereje, játékossága ellenpontozza ezt a tematikát.

Kifejezetten er?teljesen, lendületesen indul a lemez egy Pilinszky- és két József Attila-verssel.  Pattogó ritmusok, harmonikus dallamok, érdekes kiállások színesítik a verseket. Ezután egy mélyebb, elgondolkodtatóbb tétel következik Kosztolányi Ha negyvenéves..  cím? verse alapján. Külön megemlítend? még József Attila Nem emel föl cím? istenkeres? verse, melynek drámaisága szinte letaglózza az embert. A visszhangos, bontogatós gitár a ’80-as évek angolszász zenéit idézik. A másik érdekes megközelítés Babits Mihály Erdély cím? költeményében lelhet? fel. Biztos, hogy – jó értelemben vett -  irredenta verset ilyen „csomagolásban” ritkán hallani.

Juhász Gyula Tápai lagzijában a kolomp és az elektronikus basszus kiválóan egészíti ki egymást. Sorolhatnánk még az érdekességeket, de fölösleges, hiszen ezeket a versdalokat hallani kell!

Mindenképpen meg kell említenünk a hangmérnök, Balogh Csaba (Csé) lelkiismeretes hozzáállását is, hiszen nélküle ez a lemez -  ilyen formában -  nem jöhetett volna létre. Nagyon sok kreatív ötlettel segítette a zenekar munkáját.

Valószín?leg a kereskedelmi rádiók nem fogják rongyosra játszani ezeket a dalokat. Abban azonban bíznunk kell, hogy az Újhold megtalálja a megillet? helyét a hazai kulturális és zenei palettán.

A teljes lemez letölthet? a zenekar honlapjáról:

http://ujholdzenekar.hu/zene/
https://www.facebook.com/pages/%C3%9Ajhold/144481278957078
https://www.youtube.com/playlist?list=PLVEb5x0YgVvHwrKU_mWxM3FU880YcapdM

Krasznahorkai László – ének, gitár, vokál, basszusgitár
Hellenpárt György – billenty?k
Takács Márton – dobok
Közrem?ködött: Lakner Ádám – basszusgitár, Balogh Csaba (Csé) – vokál, hangok