''Az ifjú generációkhoz nem jut el az él?zene varázsa'' - interjú Waldmann Szilárddal

- Január 4-én léptetek fel a Dürer kertben, hogy sikerült a buli?

- Egy nagyon kedves kollegina szervezte a bulit, zömében pesti zenekarok voltak. Ez egy hagyományos és példaérték? kezdeményezés, amely összefogja az underground egy részét. A bandák zömét ismerem és az egész este jól hangulatba telt.

- Hogy kerültetek oda, illetve milyen volt a többi fellép?? Olvasóink nagyobb része talán még nem is hallott róluk. (Bull Ball, Poison of Marvel, Inhale Me, Sunset, Limbless, Owndisorder, Ashley Noise)

- Ismeretség révén próbálunk minél több szervez?t megkeresni, az általuk promotált bandákat kölcsön buliba meghívni, így mindenki jól jár. Amennyire letisztultak a viszonyok 2014-re, az a kevés szervez?, aki maradt, már mind ismeri szinte egymást, létrejött, ha úgy tetszik egy „bels? kör” aki kölcsönösen próbálja segíteni egymást. Hát igen, a fellép? zenekarok zömében underground stílusokat képviseltek. Volt itt: Deathcore, Nu metal, Crossover, Groove metal, Noise - Grind tehát mindenféle relatív keményebb stílus.

- Lassan egy éve, hogy felvettétek a Pass On Hope nevet, akkor beszélgettünk is ennek kapcsán. Hogy sikerült a névváltás?

- Én úgy gondolom, a lehet? legjobban. Természetesen most is volt elég sok rosszindulatú megfejt?, de ez olyan, mint az els? ?szi megfázás, taknyos, gyulladt néha gennyedzik, de hamar túl van rajta az ember. Miután kezembe kaptam a perlevelet, elég egyértelm?ek voltak a követelések, és természetesen ez vonta maga után, hogy mindent fel kell számolni. De ha ?szinte vagyok magamhoz, el?bb-utóbb úgyis meg kellett volna lépni, én maradtam egyedül alapító tag, zeneileg is teljesen más irányvonalat képviseltünk már. Nem akartam volna magamat pofán köpni a tükör el?tt, ez már rég nem az EL Pollo Loco volt, a vak is látta. Szar volt minden hidat felégetni magunk mögött, de nem volt más alternatíva, a névnek menni kellett, az összes feltöltéssel együtt

- Esetleg több is volt ez, mint névváltás? Mióta van együtt a jelenlegi felállás?

- Természetesen több volt. Én lefutottam már a kötelez? köreimet, megkaptam a kiérdemelt pofonjaimat, sokat letekertünk, és már sokkal reálisabban kezeltük az egész zenekar témakört. Tiszta lappal kezdhetünk, de sokkal nagyobb kapcsolati tökével és rengeteg baráttal. Illetve zeneileg is már egy lágyabb core-osabb irányban indultunk el, ami ugyan tartalmazza a hagyományos EPL jegyeket, de összességében egy teljesen más irányba mutat.

- Mi történt az elmúlt egy évben?

- Globálisan a magyar klubrendszer megsz?nt létezni, még alul értékeltebb lett az él? zene, és eljutottunk oda, hogy az illúziók táplálta rózsaszín köd eloszlott, és bizony csúfosan f?be harapott az egész keményzenei mili?. Megjelent az Y generáció, aki soha nem látott módon szopja magába az internet által kínált szennyet, és boldogan tapsikol, hogy micsoda sokoldalú lett a technika, mekkora intellektualitást biztosít a világháló. A valóság pedig az, hogy felületesek lettek az emberi kapcsolatok, teli van az utca olyan tizenéves hülyegyerekekkel, akiknek fogalmuk sincs az életr?l, boldogan fújják más véleményét, mert ahhoz lusták, hogy tapasztalat alapján kialakítsák a sajátjukat.
Mi sokat koncerteztünk, kiadtunk egy EP-t, voltunk pár fesztiválon, illetve mindenki fejében próbáltam rendet rakni az EPL kapcsán, izgalmas id?szak volt és egyben kreatív is.

- Jól tudom, hogy készül az új lemez?

- Vannak témáink és ötleteink, elkezdtük átnézni ?ket, ha minden jól megy, talán nyárra kijön egy új EP. Ideje lenne egyébként, lassan egy éves a banda.

- Más. Korábban szó volt egy titkos projektr?l, err?l mit lehet tudni?

- HAHA! Vicces a sztori, mert az anyag lassan egy éve felvételre került, csak valamiért vagy a keveréssel, vagy a mastering-el nem volt valaki megelégedve a zenekarból. Most eljutottunk oda, hogy az anyag kész és elkezdtük samplerezni, de már közbe összejött még egy EP-nyi anyag. Úgyhogy hirtelenjében most meg már túl nagy hülyeség lenne mindent kiadni. HAHA! Szóval a bemutatkozó EP hamarosan kijön, ez már 100 %.  Nagyvonalakban annyi, hogy ez egy vérbeli tökös rock lemez lesz, volt Radiopassive és Sunny Side Up tagokkal.

- Aki ismer, illetve követ facebookon, tudja, hogy olykor keményen megmondod a véleményed err?l-arról, f?képp zenei témában. Koncertszervez?ként, és zenerajongóként mi jut eszedbe sz?kebb hazád, Gy?r jelenlegi zenei életér?l?

- Hát Isten igazából, ha figyelembe veszem az elmúlt 20 évet, nagyon elszomorító a helyzet.  Nagyon kevés autentikus zenekart sikerült kitermelnie a városnak. Els? vonalas bandák: Auróra a punkban, Demonlord a power metálban, Kevés a Hardcore-ban.  Még szerintem említésre méltó az Obstruction, a Story, a Nikson zenekar és talán a Rollin Wallowin. Nincs, és nem is volt olyan zenekar, aki egyet jelentene a város nevével. Ez sok mindennek köszönhet?, amelynek egy része engem is érintett személyesen. Sajnos valamiért rögeszméjévé vált a gy?ri szintérnek az az elitista felfogás, amely szerint a m?fajok nem vegyíthet?k, és tudatosan szegregáljuk egymástól az él?zenés lehet?ségeket. Ez miatt sz?nt meg részben a gy?ri szintér, de nagyobb részt az érdektelenség miatt. El kell fogadni, hogy valamiért a gy?riek nagy részének egy Zoltán Erika Megamix többet jelent a mai napig, mint egy min?ségi él? koncert.

- Figyelemmel kíséred az itt tevékenyked? zenekarokat? Milyen a felhozatal mostanában?

- Természetesen. Mindig is kötelességemnek éreztem, hogy tisztába legyek a felhozatallal. Itt is jellemz? az, ami országosan. Iszonyatosan felhígult a kínálat min?síthetetlen produkciókkal. Valamiért mindenki azt gondolja, hogy ha hangszere van, akkor már automatikusan van keresni valója a színpadon. A frász keringet, amikor meglátom a 20 W-os neve nincs kombókat és elhangzik koncert el?tt a „basszust majd vonalból” kérés. Nem értem továbbá, hogy a zeneszerzés önmagában mért nem szórakoztató, mért kell mindenféle hülye cover-el koncertezni, ráadásul szarul. Ha valaki már a próbaterembe elkészít egy számot, amit normálisan fel is vesznek, már elértek valamit, sokkal többet, mint 10 rossz koncerttel. Az ilyen bandákat, akik egyébként a fenti felfogást reprezentálják, nem is promotáljuk sehova, nem szeretek olyan sms-ekre ébredni, hogy „Mit küldtél már megint a nyakamra Szilárd?”.  Elég baj az, amikor nagyobb banda elé kell helyi zenekart keresni, sok esetben ez is fájdalmas tapasztalat, amikor elkezd?dik a dráma az emelvényen.  Nagyon kevés bandát tudok jelen pillanatban kiemelni Gy?rb?l. Akik mindenféle szempontból vállalhatóak az Bestflair és a WOK valamint a Fuck like Bunnies. Új generációsként egyedül a Flames to Burn-ot tudom megemlíteni, akik ügyesek és talán ki tudnak törni valamilyen szinten.

- Meglátásod szerint hogyan jutott ide a magyar rockzene és az underground?

- Ez egy összetett téma, de megpróbálom összefoglalni.  El?ször is nagyon nagy felell?sége van ebben a „régi” nagy öregeknek.  Soha nem volt igazi tehetséggondozás Magyarországon, valamiért itt senki nem érzi kötelességének, hogy támogassa a fiatalságot és egyben az él?zenét. Az általános vélemény az, hogy ha meg tudunk élni 30 éves slágerekb?l, minek kell itt bármit is er?lködni? Ez az általános filozófia. Egy kézlegyintéssel el van intézve az összes fiatal. Miközben az ostoba Tribute rock zenekarok meg szaporodnak, mint a gomba, és összevesznek, hogy ki lépjen fel falunapon. Ez szép meg jó, biztos hosszú hattyútánca lesz a klasszikus értelembe vett magyar rock zenének, csak a kérdés az, hogy mi marad utána? A végtelen ?r. Nincs generációs átjárás, miközben a „modern” rock zene külföldön létez? fogalom. Az egész rockzenei elit olyan, mint egy angyalföldi nyugdíjas klub, megy a „bezzegezés” meg a „h?skor” az meg, hogy 15 év múlva nem lesznek már ezek a zenekarok, majd mindenki mutogat és keresi a felel?söket, hogy hová lett a hangszeres él?zene. Miközben az elektro vonal meg fényévekre lekörözi min?ségben és megszólalásban a rock zenét, a fúziós m?fajokról nem is beszélve. Lehet nyafogni minden interjúban, hogy a szemét fesztiválokról kiszorul a rock és a metál, de az igazság az, hogy addig, amíg nem modernizálódik, és nem veti le, az elavult kliséket a rockzene, nem fogja érdekelni a fiatalokat, márpedig a fesztiváloknak ez a piaca. Nyílván át lehet vedleni megélhetési zenészé és politikai rendezvényeken ugra-bugrálni, ez most egy sikeres alternatíva, figyelembe véve a társadalmi viszonyokat. De meddig? A végeredmény ugyanaz, az ifjú generációkhoz nem jut el az él?zene varázsa, mint ahogy már most se. Másik pedig a fent említett Y generáció, nincsenek közösségek, nincsenek közös élmények. Mi zenét hallgatni jártunk koncertre, most már egy gombnyomás és nézheted kedvenced több kamerás felvételét. A közösség hiánya az undergorundot hatványozottan érinti, itt ugyanis szerepl?k vannak, a zenekarok, a szervez?k és a közönség egy fogalom.

- Lesz még valamikor Locofest?

- Igény nem hiszem, hogy túl nagy lenne rá, akkora biztos nem, hogy ne kelljen agyérgörcsöt kapni. Pedig egy piszkos jó bulit össze lehetne hozni, mert sorban állnak a jobbnál jobb zenekarok. Ha sikerülne egy normális alternatívát találni, szó nélkül megcsinálnám. Nem szeretném er?ltetni, ha más városba össze lehet hozni jó bulikat, mert ott valamiért van rá igény.

KK