Cannibal Corpse: Kill

Azon töröm fejem, mi a nagy büdös fenét is írhatnék a floridai death-metál zászlóshajójának kikiáltott totál-brutál csapatról, persze büdös közhelyek nélkül. Talán csak annyit, hogy mikor 1988-ban megalakultak, még senki sem gondolta volna, hogy a mai napig töretlenül haladva õk lesznek az egyetlen és nagy Cannibal Corpse.

Lemezükrõl is ejtenék pár szót; nem hiába alkotott a Fischer-O’Brien-Barrett-Webster-Mazurkiewicz gyilkos ötös! Szokásos tempójuknál ezúttal valamivel gyorsabbra vették a figurát. Gyilkolásra buzdító korongjuk elején az Itt az idõ a halálra (Time to Kill Is Now) tõmondatba adja ki a mindenkor értelmezhetõ parancsot. A következõ Make Them Suffer is hasonló gyorsaságban aprít, igaz ezt már vagy kettõ ötvenre nyújtják, óh! Murder Whorship nem fukarkodik váltásokban, az már biztos. Ultrasebességgel repeszt az elõzõek nyomában a Nekroszadista Figyelmeztetés – komolyan, lassan eljutottam olyan szintre, hogy már velõtrázót ásítok ezeken az ultrakomplex gore-összetételek hallatán. (Amúgy meg kíváncsi lennék, mit találhatnának a tagoknál, gyerekkori élményekben vájkálva a hipnózis során, muhaha! J) Ha már meg kell említeni, kedvencem a Five Nails Through the Neck, fõleg az a szörnyetegesre sikerült reszelgetõs kezdõriffje, valami istenesi! Talán az egyik leg a korongon. A Purifacation by Fire-t nagyrészt a hiper-szuper szólójáért említem meg, akárcsak az utána jövõ Death Walking Terror darabot. Hogy a hangulat a vége felé se lankadjon, lecsap az Agyeltávolító Rendõrség, talán éppen egy Mániákusra, Elmerülünk egy tál fõlõ húsban. Hepiend helyett egy veszélyesen belassult nótában mondják el, hogy Véget nem érõ szenvedés lesz a jutalmunk. Igen, ez csak Cannibal Corpse lehet…

Eaten Back To Life – 1990

Butchered At Birth - 1991