Hatebreeed, Napalm Death, Don Gatto @ Barbara Negra, 2014.02.25.
Eredetileg pár fanatikus ND arccal egyenesen Belgrádba készültünk, aztán amikor év vége felé megtudtuk, hogy a gyilkos duó – az Exploited nélkül -, ámde hazánkat is útba ejti, még nagyobbá vált örömünk. Így már azzal sem tör?dtünk, hogy a hangosításban verhetetlen A38 helyett a Barbara Negra-ba tették át a bulit. Így utólag belegondolva, lehet hogy kicsit kellett volna.
Egy roppant vidám hangulatú társulattal indultunk útnak Gy?rb?l, így aztán a pannonhalmi házipálinka mellett mennyiségi humorban sem volt hiány. (Ez utóbbiról f?leg én gondoskodtam, de aki ismer, az már tudja, hogy nagy dózisban mennyire veszélyes tud lenni.)
Az esemény FB-s szavazása a sok verseng? hazai együttes közül a Don Gatto nev? (saját megvallásuk szerint ’chainsaw hardcore’) társulat gy?zelmét hozta, így a Pro-Pain után újabb, illusztris nevekkel b?vülhet listájuk. ?szintét megvallva, baromi kíváncsi voltam rájuk – meg merem kockáztatni, csak miattuk jöttem -, ugyanis szégyenszemre még egyszer nem sikerült elkapni ?ket él?ben, de ez a tradíció úgy t?nt, most sem változott. Éppen hogy lekéstük cirka félórás m?sorukat, ami valóságos sokkot okozott számomra. Már-már haza akartam menni, de a többiek nagy unszolására maradtam, és megnéztem a két másik fellép?t is. De el?bb még vételeztem nyolcszázért egy-egy fantasztikusan víz íz? csapolt sört, nehogy már kimaradjak a jóból. (Itt jegyezném meg, hogy ez a szórakozóhely is áttért a kétszáz forintot ér? betétes, kemény m?anyag korsókra, szóval kezdünk fejl?dni…)
Mindannyiunk kedvenc grind-faterja, a Napalm Death nem sokkal kilenc el?tt kezdett, és bár kezdte fullra járatni magát a hely, színpad el?tt elég kevesen várták a brit legendákat. Barney és kis csapata a hangosítás közel sem elfogadható léte ellenére is rendesen lezúzta az agyunkat. Míg a mai napig ugyanolyan csodásan üvöltöz? Greenway úr szorgosan rótta a köreit a világot jelent? deszkákon, addig Mick és Shawn - ez utóbbit valamiért ’megélhetési grindernek’ neveztem el magamban, ugyanis legalább vagy harmincféle halál-együttesben és zenei projektben vesz részt egyidej?leg, hogy valahogy kijöjjön a minimálbér – viszonylag fegyelmezetten állt egyhelyben.
Kereskedelmi televízióban sugárzott reklámspotok hosszúságával veteked? dalaik közben – metálzenei szakzsargon ezt nevezi grindcore-nak, ha valaki esetleg még nem hallott volna róla - akadt némi konferálás ízes angol nyelven, de többnyire nem igazán szorultak magyarázatra legendás kirohanásaik, kivéve talán az egyetlen új számot. Majdnem minden érából felhangzott egy-egy slágerdarab (Silence Is Deafening , The Wolf I Feed , Suffer the Children, When All Is Said and Done, Breed to Breathe, On the Brink of Extinction, Necessary Evil, Scum, The Kill, Siege of Power stb.), amire a közönség java lelkes, sörön-csúszkálós-és-nagyot-zakozós pogóval reagált. Hangosítás bénaságát leszámítva, megint egy zseniális koncertet adtak, az új lemezt pedig epekedve várjuk!
Átpakolás, rendezkedés, miegymás, majd következett az este (sokak szerinti) fémpontja, Hatebreed, amire aztán a fültágítós, sapkás, színes tetkós, magukból az „úúú mekkora hárdkóóór vagyok” attit?döt árasztó trendi gyerekek el?renyomakodása. (Engem speciel kissé zavart a sok keményked?s (divat)majom felbukkanása, de hát ez van.)
Jamey Jasta és csapatának minden elismerés, hiszen ezúttal is egy vérprofi produkciót láthatott a hardcore m?fajra éhez? magyar közönség, bár hozzá kell tennem, nem is olyan régen jártak itt nálunk, és amint a napokban megtudtam, pár hónap múlva újfent visszatérnek koncertezni a VOLT fesztivál (Sziget 2.00 verzió) nagyérdem? közönségének, ami azért elmond valamit…
Bulijuk – mint mondottam volt – teljesen rendben zajlott, egymás után sorjáztak különféle lemezeikr?l gondosan válogatott, bulldózer keménység? nótáik (Defeatist, Everyone Bleeds Now, In Ashes They Shall Reap, Doomsayer, Perseverance, Live for This, Destroy Everything stb.). S?t, még egy Slayer feldolgozást is el?szedtek (Ghosts of War) a For The Lions-ról, ami, ha nem mondják be el?tte, szinte fel sem t?nik ebben a hácésített köntösben.
Egész végig izzott az energia a leveg?ben, Jamey adta a vezényszavakat, vég nélküli mosh-ra sarkallva közönségüket. (Ha jól emlékszem pár helyen fergeteges circle pit is kerekedett.) Ebb?l adódóan nem egy sajnálatos eset is kialakult, miszerint ha valaki véletlenül meglök, vagy ne adj Isten hozzád ér, mert mondjuk ?t is meglöki egy vagy több illet?, arra nem az a válasz, hogy minden teketória nélkül neki kell esni, és fossá ütni szerencsétlent, majd belökni a pitbe. Csak mert sok agyoniskolázott, koncerteken zajló folyamatokat nem ismer? barom így járt el. És lehet, hogy öregszem, de akárhogy nézzük, azért némiképpen dühít?. Ezeket a kis mal?röket leszámítva, szintén egy pörg?s és végig lendületes hardcore show-nak lehettünk tanúi.
Murphy
