Butcher Babies - Goliath
Ha emlékeim nem csalnak, a 2011-ben alakult los angeles-i groove/thrash formációról el?ször a Pantera Fucking Hostile feldolgozása révén hallottam, bár a zenén kívül nem kicsit ragadt meg, hogy az igencsak kívánatos hölgyek fedetlen keblekkel adták el? a halhatatlan klasszikust, haha!
Négyszámos bemutatkozó anyaguk után egy évvel látott napvilágot a tizenegy tételt tartalmazó Goliath. Ahogy már a kislemeznél érezni lehetett, nincs semmi égbekiáltó gond velük – azon kívül persze, hogy egy igencsak pénzszagú, stúdiós berkekben összehozott, de egyébként hibátlanul m?köd?, profi gépezet látszatát kelti. Mit szépítsünk: metálos férfiemberek az ilyesmire rohadtul gerjednek, piaci rést tehát abszolút betömve, szóval miért is ne?!
Adott tehát két iszonyatosan kívánatos, szexi dög (Heidi és Carla) akik a dalok nagy részében vadul üvöltöznek – ilyenkor Otep Shamaya kisasszony hallójárat-romboló hörgései ugranak be, ott hallani hasonlót -, néha pedig a refrénekhez érve azt is megmutatják, hogy szolid, de dallamos énekre is telik t?lük. (Él?ben ez annyira fel se t?nne, ugyanis meg vagyok gy?z?dve, hogy az egy szál kisnadrágban leledz? hölgyek oda-vissza ugráló cickóival lennénk elfoglalva, sebaj!)
Ami a zenét illeti, a formáció instrumentális részéért felel?s három arc amolyan poszt-Pantera jelleg? groove/thrash riffelésre állította be a mércét, és azzal próbálkoznak. Ha úgy nézzük, nem túl egyedi és kiemelked? (f?leg így 2013-ban), viszont a csajok vad vokálja alá mindenképpen passzol, egységet alkotnak. I Smell a Massacre a lemez egyértelm? húzóslágere, de akadnak még mellette korrekt darabok, szóval akinek csak egy kicsit is felkeltettem érdekl?dését a Mészáros Hölgyek iránt, az tegyen vele egy próbát!
Murphy
