Subscribe - This moment will soon be gone
Három év telt el a banda legutóbbi anyaga, a rendkívül személyes hangvétel?, érzelmek teljes skáláját felvonultató Bookmarks óta, mi pedig epekedve vártuk, hogy mit találnak ki legközelebb. Örömmel jelenthetem, hogy a „pillanatalbum” közel ötvenperces játékideje alatt nem fogunk unatkozni, ugyanis a t?lük megszokott professzionális szint? muzikális szórakoztatás garantált!
Közhely vagy sem, hogy minden Subi lemez más és más, de én a mostani korongot leginkább a Bookmarks kidolgozott, különféle érzelmi állapotokat, hangulatokat, eklektikus zenei megoldásokat felvonultató progresszív elegyéhez tudnám leginkább hasonlítani. Ezúttal viszonylag rövidebb dalokat írtak, mint az el?z? lemez esetében – tehát annyira nem lettek elnyújtva -, viszont nagy vonalakban ugyanolyan letisztultság, profizmus és ugyanakkor infantilis játékosság jellemz? rá.
Ami mégis szembet?n? különbséget mutathat, az Csongor Bálint – jelenleg az utolsó raszta a csapatban - még szélesebb skálán történ? vokális teljesítménye, de ugyanúgy felt?nhet, hogy ezen az anyagon lényegesen kevesebb szintetizátort hallhatunk. Ennek magyarázata pofonegyszer?: folyamatosan változik a zenekar, kétszer ugyanazt nem megy. De nincs is bel?le gond.
A lemezt nyitó, emberi elidegenedés témakörét boncolgató Gazing brutális riffel fúrja magát hallójáratainkba, hogy kés?bb átváltson egy már-már dallamosnak ható refrénbe, persze ez nem azt jelenti, hogy lüktetése elt?nik, s?t! A nóta végére még egy klassz csordavokál is el?kerül, szóval hiányunk az nem lehet!
A másodikként felhangzó Every Skin leginkább latinos részei miatt ragadhat meg a fülünkben. A zenekar eddigi történetét elmesél? Turbulent folyamatosan dübörög; hol egy zseniálisan futtatott riff kerül középpontban, hol egy nyersebb hardcore-os rész, de a klassz refrénjét sem fogjuk egyhamar elfelejteni, az is biztos!
Az eleve szomorkás hangulatú The Verdant-ben is akadnak meglepetések b?ven; szelíd és csodálatos refrénjét nyughatatlan zakatolással próbálják ellensúlyozni. A Run to the City cím? tétel leginkább szintetizátoros megoldásai miatt lehet érdekes.
Talán nem véletlen, ha lemez egyetlen magyar nyelv? nótáját, a Tépj függönyt a Bookmarks Álomtégla cím? szerzeménnyel állítjuk párhuzamba, hiszen mindkett? olyan slágeresen dallamos, hogy az már rádióbarát kategória. Egyébként mindkett? a párkapcsolatról szól, bár ez utóbbi inkább a szerelem végét jelent? motívumokról.
A The Trice kezdeti, szinte már-már kézzelfogható melankolikus, bús hangulati elegye id?vel aztán egyre jobban oldódik, és némileg pozitívan zár.
Hatalmas riffel indító Message of the Sentinels nekem valahogy kissé meseszer?nek t?nik; mintha egy fantáziavilágban kalandoznánk, és részletekbe men?en mesélnénk el a velünk történt csodálatos élményeket. A We are Stardust hasonló jelenség, bár itt inkább a lebeg?sebb, éteri atmoszférára helyezik a hangsúlyt - ha már egyszer csillagporból vagyunk, haha!
A közel nyolcperces, irtózatosan komplex záró nóta során (Obsessive Compulsive) aztán nem fukarkodtak a srácok a zenei megoldásokkal: ugyanúgy találhatunk itt acsarkodós, kiabálós, elvetemült hardcore-metál zúzásokat – agresszív szóköpködésükr?l nem egyszer ugrott be a hasonló vonalon mozgó francia Smash Hit Combo gárdája -, mint megszelídült ?zike-szint? dallamos refréneket, letisztult, érzelem gazdag mereng?s részt, vagy a dal végi újra bekeményít? durvulást.
Tehát újra elmondhatjuk, hogy hazánk egyik legprogresszívebb, és zeneileg is egyik legképzettebb formációja megint csak hatalmasat alkotott! Akik valamilyen módon nem jutnak a lemezbemutató koncertjeikre, annak ajánlanám a kiadványhoz csatolt DVD-t, melyben különféle nyári fesztiválok és a stúdiózás „pillanatképeib?l” láthatnak egy fergeteges összeállítást. Találkozunk a koncerten, addig is jó szórakozást!
SUBSCRIBE diszkográfia:
Sanity Has Left The Building – 2004
Stuck Progress To Moon – 2007
Contradictions (EP) – 2009
Bookmarks – 2011
This Moment Will Soon Be Gone - 2014
Murphy
