Nevergreen - Vendetta

Jó darabig nem tudtam szabadulni ett?l a zenét?l. Aztán jött a harmadik lemez, ami már közel sem ragadott el annyira. Nem volt rossz lemez az Amok sem, de valahogy nem hozta azt a hangulatot, mint az els? két mesterm?. Az utána következ?, Ezer Világ ?re jobban bejött, habár ott már nagyon eltávolodtak az eredeti szellemiségt?l. A HIM-es billenty?s témák viszont ugyanúgy beleragadtak a fülembe, mint a finnekéi. A kés?bbi évek termése pedig már úgy osont el mellettem, mint Winnetou a cowboyok mellett, egészen az Új Birodalom lemezig, ami az újjáalakulás után igazán er?sre sikerült. (Persze volt közben egy Amok, és egy Green Division kiadvány, ahol ugye a két vezéregyéniség külön próbálgatta a szárnyait, ezek közül az el?bbi, Matlári Miki zenekarának dalgy?jteménye azóta is nagy kedvenc, utóbbi viszont eléggé hidegen hagyott!) A két évvel ezel?tti Karmageddon viszont nem azt hozta, amit vártam volna, talán egyszer hallgattam végig.

Végül elérkeztünk a jelenhez, és a Vendettához. A 2014-es lemez már els? körben letaglózott. Húzós, dallamos, súlyos, ahol kell tempós, és mindenek el?tt gótikus! Újra azt a hangulatot érzem, amit közel húsz évvel ezel?tt. Nyilván ez is, mint minden, szubjektív, de azt kell mondanom, a Vendetta a kétezres évek legjobb Sohazöld albuma, simán odaállítható a klasszikus els? két lemez mellé. Annak ellenére, hogy nem vádolhatjuk a bandát önismétléssel, mert változatos, sokszín? dalokról beszélünk, amik többsége gyorsabb, mint annak idején, de mára már megszokhattuk, hogy már nem csak a lassú, vonszolós témák lehetnek doom-osak, mégis egyértelm? számomra a rokonság. Van itt Ámokot idéz? nyitány a Szemet szemért intrója képében, ami végül mégsem málházós-húzós doom sláger lesz, hanem egy középtempós, trappolós heavy-s szerzemény, és természetesen így is igazi sláger! Már most hallom, ahogy ezzel a dallal robbannak be a fiúk a színpadra. Illetve nem csak a fiúk, mivel ugye tudott, hogy Simon Valentina ugyanúgy f?szerepl? ebben a történetben, mint Bob. Egyébként nem túl eredeti, de mégis hatalmas ötlet volt a n?i ének állandóvá tétele a muzsikában. F?ként, hogy Valentina hangja legalább annyira nedvessé teszi a pasik bugyiját, mint Somáét a Torres Dani. (Tudom, a pasik nem hordanak bugyit:)) A másodikként felvonuló A végs? harcunk vár viszi a nyitónóta vonalát, a málházós dalra a harmadik, A szerelemben nem hiszek cím? tételig kell várni, viszont megéri. Az Ezer világ ?re lemezt megidéz? hangulathoz (mínusz HIM) remekül passzol a szöveg. Ugye nem kell ecsetelnem mir?l szól? Ja, és ez a klipes dal, ha valaki nem tudná. Szóval irány a Youtube, megéri! Nem mondom azt, hogy ha ez a dal tetszik, akkor az egész lemez fog, inkább azt, hogy ha szereted a Nevergreen-t, akkor vedd meg! Ne letöltsd (hiszen mindössze ezresért, a Hammer mellékleteként beszerezhet?)!

S ha már ennyire dicsértem, akkor most beszélnék egy kicsit a negatívumokról is! Hét magyar nyelv? dalt kapunk (ezeket angol nyelven is), két csak angolul szerepl? nótát, egy eléggé lapos Sweet dreams feldolgozást, és egy instrumentális betétet. Igazából nekem sokkal szimpatikusabb volt az megoldás, hogy egy teljes magyar nyelv? lemez, és ennek az angol verziója (ami a legkevésbé sem érdekelt, pedig az általam hallgatott zenék 90 százaléka külföldi). A Nevergreen egyik erénye pontosan a nyelv, a szépen, mívesen megírt szövegek, amik elvesznek, ha a dal angol nyelven szólal meg! Épp ezért kevesellem azt a hét dalt. Ezt leszámítva viszont ezek a dalok a zenekar utóbbi években megírt legjobbjai! Ha csak ezeket hallgatod is megéri! Negatívumai ellenére is az év eddig legjobb magyar lemeze!

Atilla