Kylfingar - Halhatatlanok

Tényleg friss, és üdít?en mozgalmas anyag. Azt hiszem, végre itthon is tudtak valami egyedit alkotni a m?fajban, már csak azért is, mert vikinges témában eleddig sz?kölködött a hazai színtér. Itt forr egységbe a viking és a magyar, és így terebélyesedik sörben és vérben tocsogó, epikus csatametállá ez a roppant kellemes muzsika.

A Széllel….cím? intróval indul a történet, ami a maga filmzenés hatásával tényleg a skandináv vizek partjait idézte fel bennem. Majd a következ? dallal be is indul a kegyetlen harci metál, csatahörgéssel, egy epikus mesével Észak Népér?l. Az egész lemeznél az volt az érzésem, mintha egy gonosz kis Gollam-szer? lény ülne a vállamon, aki hörög és károg a fülembe, közben történeteket mesélve. Ez egyfel?l elismerés a hangzást illet?en, mert rég hallottam ilyen jól eltalált arányokat és ilyen jó sound-ot, másrészt maximális dicséret Váczi Viktor énekes részére. Sikerül úgy mesterkednie a hangjával, hogy az els? perct?l beléptem a lemez világába és láttam magam el?tt a történéseket. A zenét illet?en akaratlanul is minden számnál beugrott 1-1 nagyobb zenekar neve, de mégsem éreztem azt, hogy bármi is koppintás lenne. Az els? két dalnál Amon Amarth és Equilibrium párhuzamok villantak be, majd a lassabb, epikusabb Helheim cím? nótánál beúszott egy pici Turisas utánérzés is. Mégis végig tudtam, hogy ez a Kylfingar. Ez a nem mindegy, már az els? nagylemezen megtalálni a saját (csata)ösvényt.  Ezután a Sörtánc cím? dalnál magától értet?d? volt a Korpi párhuzam, egy tipikus, táncolós taverna himnuszt faragtak a srácok.

A lemez felénél járunk, és még mindig nem hagyott alább a harci kedv. El?bb finom szimfonikus témával, aztán feldübörg? dobokkal kezdetét veszi az Új Haza – Kölpény Vihar I. cím? tétel, ami az Észak Népe mellett a másik kedvencem a lemezr?l. Egyszer?en megvett kilóra, itt megint visszajön picit a Turisas féle epikusság, nagy ív? dallamokkal. Maga a téma is érdekes, mert még a kölpény szót sem hallottam soha, úgyhogy embereink e téren is tudtak újat mondani. A lemez végér?l nem maradhat le Odin nagy csarnoka, és a Halhatatlanok története sem, miel?tt az outro-val befejez?dik a mese. Illetve, levezetésképp még meghallgathatjuk a Sörtánc akusztikus verzióját.

Igazán negatívum nincs is ebben a lemezben. A doboktól csak pislogni tudtam, a hangszeresekr?l meg azért hallgattam végig mélyen, mert nem is tudtam, hogyan dicsérjem meg ?ket. Nagyon egyben van a csapat, az hallatszik! Pontosan, feszesen tolják végig. Talán annyit jegyeznék meg, hogy Viktor úr kipróbálhatná a gyomormély hörgést is, nagyon kíváncsi lennék rá! A károgás nagyon megy neki, és magabiztosan bánik a hangjával is, legyen az tiszta ének vagy tiszta beszéd. Viszont ez az egyforma károgás és a kicsi Gollam-szer? lény érzete egy id? után fárasztóvá vált. Ett?l eltekintve, ez a lemez egy bivalyer?s kezdés, úgyhogy gratulálok is hozzá! Bekarcoltam egy nagy, kövér 9-est a virtuális ellen?rz?tökbe.

10/9

Kárhozottak Királyn?je