Pohl Mihály - Lazán és Könnyedén

Többek közt a két anyazenekari kolléga, Gidó, és Frenki is kivette a részét a munkálatokból, részt vettek a hangszerelésben, és a hangszerek kezelésében is. Azonban nem is az a lényeg, hogy kik a b?ntársak, mert ez a lemez Misiról szól. Minden hang és bet? az ? fejéb?l pattant ki, annak ellenére, hogy ez az album simán beilleszthet? volna akár a Lord albumai közé is. Nagy különbségeket nem bírok felfedezni, többnyire középtempós, dallamos, hammondos hard rock ez, az ország legjobb stílusbeli torkával, id?tlenül, ahogy azt az eltelt évtizedek! Megmutatták; a gitárjáték terén azért akad differencia, hiszen azt nem Er?s Attila kezeli, itt Fülöp N. Róbert a felel?s. Lehet egyébként elfogultsággal vádolni, mert ez a zene már elemis korom óta kísér a rockkal s?r?n övezett utamon. A nyolcvanas évek végén, amikor megjelent a Szemedben a csillagok cím? lemez, ismertem meg ?ket, ekkor voltam kilenc éves. Szüleim bakelitlemezen vették meg ezt a klasszikust, és elég s?r?n koptatta a lejátszó t?je a korong árkait. Imádtam azt a lemezt minden pillanatában, és ma is s?r?n fordul meg a lejátszóban. Az újjáalakulás utáni albumaikkal els? körben nem tudtam megbarátkozni, akkor még hiányoltam azt a hangzásvilágot, ami korábban jellemezte ?ket. Hiányzott, hogy nincsenek gyors, kétlábdobos, neoklasszikus metalt idéz? témák, viszont id?vel mégis közel kerültek hozzám a kés?bbi számok is.

Nos, jelen recenzió tárgya is ezt a XXI. századi világot képviseli, ami azért nem is annyira az, hiszen old school hard rockról van szó. Gyorsan ment már az ismerkedés, minden nap meg is hallgatom, amióta a birtokomba került. Slágergy?jtemény ez kérem, olyannyira, hogy remélem Misi vagy megturnéztatja a lemezt, vagy a Lorddal kap el? közülük néhány dalt. Nem is volna ezzel baj azt hiszem, mint említettem, a dalok elég közel állnak az anyazenekarhoz, tehát lazán és könnyedén beilleszthet?k lennének egy koncertprogramba, mint például a középtempós nyitósláger, a Lazán és könnyedén... azonnal dúdolható dallami garantált siker volnának, ahogy akár a másodikként induló Fuss versenyt is, amiben érdekesség, hogy Pohl Misi fia tolja a szólót, elég fílingesen. Ez egy kicsit feszesebb tempóban zakatol, de ugyanannyira maradandó. Persze mind az, viszont a lendületes Minden ami benned él az egyik kedvenc, legalábbis egyenl?re; igazi bulizós nóta, pozitív kicsengés? szöveggel, a másik pedig az A háló. Középtempó, fülbemászó dallamok, remek gitárszóló, és egy olyan szöveg az elharapózó online életformáról, amin mindenkinek illene elgondolkodni, aki több id?t tölt az egyes közösségi oldalakon, mint igazi közösségekben. A keményebb tételek mellett – vagy inkább között – akad azonban négy líraibb hangvétel? szerzemény is. Ezek közül az Id?tlen id?kt?l-t érzem a legközelebb magamhoz. A zongorával kísért ballada egyszer?ségében is lehengerl?. A szöveg ugyan nem a legtipikusabb egy ilyen jelleg? dalhoz, mindenesetre tökéletesen harmonizál a zenével, nem véletlen, hogy az eredetileg eltér? hangszerelés végül így változott meg, a végén hallható akusztikus gitárszóló pedig megkoronázza a hangulatot. Csodálatos dal, s talán felesleges is újra eldurrantani a közhelyet, de megteszem: a legszebb lírai dalokat a rockzenekarok írják. S ami fontos még, és meg kell említenem, hogy amit Misi az egész lemezen alkot, abból sok énekes tanulhatna, nem csak a hazaiak. Egyszer?en nem öregszik a hangja, aminek oka talán az örök optimizmus, ami minden általa eldalolt szót jellemez! Mintha ugyanaz a huszonéves srác állna a mikrofon el?tt, mint aki a Vándort, vagy a Kisfiút énekelte fel.

Lord rajongók: irány a lemezbolt. A többiek pedig, akik még nem ismerik a fiúk életm?vét, kezdhetik ezzel a lemezzel is! (Van ilyen ember?)

Atilla